Szalai Attila: Győr Szabadhegy története c. könyvéből
I. A település létrejötte és középkori történetek.
Győr város déli határait hosszú évszázadokon át, már a korai - Árpádok alatt is két kisebb népességű település zárta le: az egyik Szabadhely őse, a másik Kismegyeré.
A monda szerint valamikor nagyon régen a szabadhegyiek megkergették az ördögöt. Sikerült is elfogniuk és krumpliszárhoz kötötték. Azóta a városban ördögfogónak hívják a Szabadhegyieket.
Szabadhegy koraközépkori történetéről nagyon kevés a használható adat, ugyanis a négyéves török uralom alatt, 1594-98 között szinte a teljes győri forrásanyag megsemmisült. Így nagyon sok a feltételezés, és az elsődleges forrásokkal alá nem támasztható következtetés. Szabadhegy azon a magasabb fekvésű pleisztocén kori teraszon épült, amely enyhe emelkedéssel a sokorói domb vonulatában folytatódik tovább. Nyilvánvalóan alkalmas terepet nyújtott a letelepedésre, mivel a magasabb vízállás sem borította el.
Egyes feltételezések szerint már a római is lakott hely volt, s kedvelt letelepedő helye volt a honfoglaló magyaroknak is: állott itt falu a korai Árpádkorban is. A XII. századi okleveleinkben többször előfordul Zeuleus, vagy "Szőllős" néven. Van olyan okmányunk is, amely Zeulesumegemek nevezi, a mai Kismegyerrel együtt. Első egy 1221-ből származó oklevélben szerepel, mint önálló község. (6) az időben még királyi birtok volt és királyi szőlőművesek lakták. A XVI. század közepéig bizonyíthatóan lakott település, s a fő foglalkozás továbbra is a szőlőművelés: gazdag bortermő helyként tartják számon.
Az 1447-es radkersburgi béke után a győri püspök tulajdonába került. Ekkor váltotta vissza a püspök és a káptalan III. Frigyes német-római császártól a korábban Erzsébet özvegy királyné, V.László anyja által elzálogosított várost.
A mai Szabadhegy - amelyet ekkor Szentmihálynak, majd Zabadinak hívtak - a XVI. század közepéig a püspöki birtokok közé tartozott. A település Győr kpcsolatának szorosabbá válását jelzi, hogy egyid6ben kerültek püspöki fennhatóság alá. Zabadi azon lakott helyek köú tartozott, mely a várostól való távolsága ellenére magában hordozta a Győrhöz való szorosabb kapcsolódás lehetőségét.(8) Ilyen összekötő kapocs lehetett az, hogy egyre több győri polgárnak volt itt szőlője és kedvelt nyaraló és kirándulóhely lett. Azt hogy a település a XVI. században még püspöki fennhatóság alá tartozott egy 1518-as adórovás, illetve a káptalani felvallási jegyzőkönyvek bizonyítják. Az egyik ilyen 1536-ban keletkezett jegyzőkönyvben található a következő adat, amely egyébként a Győrhöz való szorosabb kötődést is igazolja: "Kalmár János győri lakos a püspök birtokához tartozó Zabady szőlőhegyen levő birtokát elcseréli, a Kertesszeren lakó Gyakó Balázs szőlőjével."
A török megjelenése alaposan megváltoztatta a környéken a gazdálkodást, hiszen Győr végvárrá vált és itt vezetett a legfontosabb hadiútvonal. Így az oszmán erők háromszor, a Habsburg csapatok négyszer vonultak át hadjáratok keretében ezen a területen. Az 1594-es ostrom idején a támadó török tábor balszárnya Szabadhegynél és Kismegyemél a Pándzsa érre támaszkodott.
Az ostrom, valamint Győr négyéves török megszállása súlyos csapást mért a Győr környéki falvakra, így Szabadira is. A falvak nagy része elpusztult, kialakult a pusztabérleti rendszer, de a szőlőművelés tovább folyt a környéken. A domboldalon húzódó szőlő1őföld nagyobb biztonságot nyújtott, mint a völgyben húzódó jobbágyfalu. Győrtől délre a vármegye határa felé elterülő falvak közül a szőlőheggyel rendelkezők - Így Szabadhegy is -sokkal kisebb veszteséget szenvedtek.
A szőlőhegyek első telepesei az elpusztított falvak lakosságából, a török és magyar hatóságok elől menekülőkből és szökött katonákból verbuválódtak. A XVII. század elején Szabadhegy is újjáépült és betelepült.
Ezzel függhet össze maga az elnevezés is, amelyet valamikor a XVII. században vett föl. A nép szerint ugyanis a győri várból szökött jobbágyok itt, a "hegy" mögött szabadok lettek, ezért lett Szabadhegy a település neve.
II. Szabadhegy története a XVII. század elejétől a XIX. század közepéig
A XVII. század elején többször veszélyeztették az itt élők biztonságát az erre portyázó török csapatok. Az 1626-ban Győr alatt járt törökök 200 férfit és asszonyt hurcoltak el a szabadhegyi földekről, valamint elhajtották a városnak 1500 juhból, 100 ökörből és 1000 tehénből állott csordáját Az 1640-es években, szintén több alkalommal raboltak embereket és állatokat, ezért megfékezésükre Kismegyernél erődítményt építettek. Az 1700 - as évek elején a török veszély elmúltával felgyorsult Szabadhegy betelepülése. Az 1715-ös adóösszeírás már szőlőhegyként sorolja fel. Azt hogy, nem értéktelen terület lehetett, bizonyítja egy 1697-es hadbírósági kihallgatás. (A seregbírák nemcsak hadi, hanem a katonák egyéb ügyeiben is tartottak vizsgálatokat)
Nagy Ferenc "Generalatus Jauriensi Judex Bellicus" (hadbíró vagy katonai ügyész) néhai Esterházy János főkapitány-helyettes, szabadhegyi szőlőinek eladásáról hallgatott ki néhány katonát. Valószínű, hogy a főkapitány-helyettesének értékesebb helyen lehetett a szőlője.
Szabadhegy történetének egyik legvitatottabb kérdése, hogy mióta tartozik Győrhöz, mióta szerves része a városnak. Mivel jelenleg erről adatunk nincs, csak körülbelül lehet ezt meghatározni. Ebben segít a már említett 1715-ös országos összeírás,amely szőlőhegyként sorolja fel Győrt (a szabadhegyi részt).
Tehát a település a XVłl.- XVłll. század fordulóján lett a város részévé, ugyanis 1697-ben még nem, de ez 1715-ben már része a városnak.
Szabadhegy XVIII. századi történetének megismeréséhez a szőlőhegyi összeírások, népszámlálási adatok és adóösszeírások nyújtanak segítséget. A XVIII. század elején a Veszprémi út mellett nyolc, a Városranéző-szeren (ma József Attila át) a domb lábánál 17 , az erre merőleges domboldalon felfelé futó utcák közül a nyugatin kilenc, a másikon hét ház volt. A két utóbbi utcában a házak két-két sorban épültek, a főutcában és a veszprémi országút mentén csak egy-egy sorban. Az 1737-38-dik évi adókönyv csak városi adatokat közöl, nem bontja le városrészek szerint.
Annyit tudunk meg belőle, hogy Szabadhegy még gyéren lakott, főleg napszámosok és mezőgazdasággal foglalkozók élnek itt. A lakosság számára csak következtetni lehet. Egy 1782- es összeírásból megtudjuk, hogy Majorokban 222, Szabadhegyen 156 ház van. Az 1787-es népszámlálás szerint a Majorokban (ma Nádorváros), és Szabadhegyen él a lakosság 25%-a.
Azt is tudjuk, hogy Győr lakossága 1785-ben 13.421 fő.
Figyelembe véve azon későbbi tényt, hogy Szabadhegy lakossága a város összlakosságának kb. 7%-át adta a XIX. század táján, így a városrész lakosságát körülbelül 1000 főre becsülhetjük a XVIII. század végén. Nyilvánvaló a lakosság számának lassú fokozatos növekedése, amely a XIX. század idején tovább folytatódik. 1828-ban Szabadhegyen 163 ház volt, csak itt és a Majorokban nőtt a számuk a városban 1782-höz képest. A belvárosban például 98-cal csökkent a házak száma. Az összes ház 8%-a volt itt, míg a családfők 15%-a élt Szabadhegyen. Ez azt bizonyítja, hogy itt egy házban több család élt együtt. Ez összefügg a település falusias jellegével.
A kerület fejlődését bizonyítja a szabadhegyi iskola létrejötte is, amely Farkas János győri szenátor 1789-ben kelt végrendeletére vezethető vissza. Ekkor keletkezett a plébánia, s a hagyományozott fundusból a város népiskolát állított föl. Az épület 1847-összedőlt, de 1849-ben újjáépült, tanítólakással együtt.
A városrész történetének egyik legérdekesebb eseménye az 1809 június 14-i ütközet, amelyet győri vagy kismegyeri csataként ismerünk. A kiváló földrajztudós, Fényes Elek 1851-ben irt geográfiai szótárában megemlíti, hogy Szabadhegynél nagy ütközet volt Eugén olaszországi alkirály, valamint József Nádor és János főherceg csapatai között, amely a franciák győzelmével végző-dött. Más források szerint is nagy harc folyt a stratégiailag nagyon fontos szabadhegyi magaslatért, s az osztrák-magyar csapatok kétszer is visszafoglalták. Miután a francia lovasság átkelt a Pándzsa-patakon és bekerítéssel fenyegetett, a nemesi csapatok megfutamodtak és 5 órára elesett Szabadhegy, 6 órakor pedig Kismegyer.
Eugén Napóleon herceg a francia csapatok parancsnoka 1809 június 15.-én Írott levelében tudatta a császárral, hogy elfoglalta Győr déli külvárosait. Az ugyanezen a napon a feleségének írt levélben, arról számolt be, hogy ő is jelentős veszteségeket szenvedett, mivel csak a hetedik rohamnál sikerült neki másodszor is elfoglalni a szabadhegyi fennsíkot. A források szerint a kismegyeri-szabadhegyi ütközet nem is volt olyan szégyenteljes vereség, mint amilyennek eddig ábrázolták, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Napóleon 1809-ben hatalma tetőpontján volt. A két oldalon elesett vitézek száma: 3 031 fő.
A század elején Szabadhegyen főleg mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak az itt élő emberek. Számuk az összlakossághoz képest nem jelentős, gazdasági és politikai súlyuk jelenléktelen. A földterület, ami után adót fizetnek, általában 20 hold alatt van, sőt sok a 3-4 holdas földtulajdonos is. Szabadhegy népessége 1828-ban 1086, 1847-ben 1337 fő, tehát 23,1 % -os növekedés.
1847-ben Győr összlakosságának körülbelül 6,8 %-a lakik Szabadhegyen. Az adózók száma 328 (10,1%), a legkisebb a városban. (Az utolsó előtti a Majorok 591 adófizetővel)
A szabadhegyi adófizetők foglalkozás szerinti megoszlása 1828-ban:
Iparos: 4 fő,
kereskedő: 10 fő,
szállító: 33 fő,
vendéglős: --,
napszámos: 99 fő,
meghatározatlan: 3 fő,
gazdálkodó, 133 fő,
háztulajdonos: 46 fő
A városnak csak két kerülete van, ahol valamely foglalkozási ág adózói 40%-ot meghaladó többséget alkotnak: belvárosban az iparosok 42,3%, Szabadhegyen a földművesek 40,5%. Az iparosok és kereskedők aránya nagyon kicsi, alig több, mint a szomszédos falvakban. Ha megnézzük a polgári haszonvétel szerint adózókat, akkor a következő adatokat kapjuk:
1 Ft 136 fő 93,2 %
1-2 Ft 8 fő 5,5 %
2-3 Ft 2 fő 1,3 %
3 Ft fölötti adófizető nincs a városrészben. Tehát az 1 Ft adót fizetők száma megközelíti a 100 % -ot, tulajdonképpen polgári középréteg nincs a kerületben. (a sorban előtte levő Majorokban 354 fő adózó van, közülük 23-an 3 Ft felett fizetnek).
A városrészekre jutó átlagadó itt a legalacsonyabb, 1,49 Ft, míg a belvárosban 5,2 Ft. A házak után 186 személy adózik, földingatlan vagy bormérés után 167 fő.
A polgári keresettel rendelkezők közül Szabadhegyen majdnem minden 4.-nek 23,2 % van szántóból vagy földből eredő jövedelme. A városrészben 19 fő, a polgárok 1,8 % - a rendelkezik polgárjoggal az 1846-47 évi adófőkönyv szerint. A foglalkozási ágak szerinti megoszlásuk a következő:
kereskedő: 4 fő 20,16 %
szállító: 1 fő 5,26 %
gazdálkodó, bormérő: 12 fő 61,36 %
háztulajdonos: 1 fő 5.26%
meghatározatlan: 1 fő 5,26 %
Megállapítható, hogy Szabadhegyen csak minden 17. adózónak van polgárjoga, míg például a Belvárosban minden 2.-nak, Újvárosban minden 4.-nek. Nyilván ez azzal függ össze, hogy Szabadhegyen nagyon sok az 1 Ft alatt adózó és általában nekik nincs szavazati joguk. Győr 230 adófizető nemese közül 33 itt lakik, ez viszont elég magas arány.
Összegezve megállapítható: e városrészben a mezőgazdaság a fő foglalkozási ág. Kevés az iparos, a kereskedő. Meglepő, hogy egy szőlőhegyi településnek nincs vendéglőse, nincs vagyonos polgárság sem és hiányzik az értelmiség is.
Zömében továbbra is fölművesek és napszámosok lakják, továbbra is falusias település maradt. Az 1828-as összeírásból megtudjuk a családfők nemzetiségi megoszlását is.
magyar :167 fő 76 % : német:40 fő 18,8%: szláv:12 fő 8,2%
Itt él Győr város magyar lakosságának 18,1% - a, a németek 3,6%-a, a szlávok 5,2% -a.
Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy ebben az időben Győr családfőinek csak 44% -a volt magyar, míg a német 47%, akkor megállapíthatjuk, hogy Szabadhegyen kirívóan magas a magyarok számaránya, sőt százalékosan az egész városban a legmagasabb, míg a németek és a szlávok aránya itt a legkisebb. Ez összefügg azzal, hogy a török kiűzése után nagyon sok német kereskedő és iparos települt a városba, főleg a belvárosi részre, de a mezőgazdasági jellegű Szabadhegyre nagyon kevés. Így a városrész a forradalom előtt a legmagyarabb kerületnek számított.
Az 1848-49 -es forradalom és szabadságharc idején a szabadhegyiek is aktívan részt vettek a várost érintő fontosabb ügyek intézésében.1848 májusában Győrben is létrejött a Nemzetőrség, amelynek VII. századát a Szabadhegy adta. A tisztek választását 1848 május 16. - án tartották Zichy Ottó vezetésével. A szabadhegyiek egy tisztviselőt és négy gazdálkodót választottak tisztjeiknek. Győrben összesen1145 fős volt a Nemzetőrség, s ebből a szabadhegyi VII. század 85 taggal vette ki a részét. Ez a létszám kevésnek tűnik, de ha megnézzük azt, hogy itt 33-al többen voltak a Nemzetőrök mint a választópolgárok, akkor már mást mutat a kép. Ugyanis Szabadhegy volt a város egyetlen része, ahol több volt a Nemzetőr, mint a polgárjoggal rendelkező családfő.
A Nemzetőrségbe való felvételhez megkívánt vagyoni cenzus az országgyűlési választásokhoz előírt szinthez állt legközelebb. Nyilván nem kívánták felhígítani a Nemzetőrséget olyanokkal, akik nem rendelkeztek választójoggal.
Szabadhegyen azért lehetett több a Nemzetőr, mint a szavazati joggal rendelkező, mert itt volt a városban a legtöbb az I Ft-ig adózó lakos.
1848.május 22-23-án tartották a városi képviselőválasztást. Győr 94 képviselőt választott, ebből Szabadhegy 7-et. A kerület képviselői a következők lettek: Gróf Zichy Ottó, Csányi Ferenc, Horváth Péter, Boczor János, Mondovics István, Czapp István és Lakner Ferenc. Szabadhegy rendőrhadnagyává Ikker Jánost választották.
Szabadhegy nagy sikere volt, hogy Mészáros Lázár a Batthyány-kormány hadügyminisztere 1848. júniusban, a kerület képviselőjét gróf Zichy Ottót nevezte ki a győri Nemzetőrség parancsnokának, akinek a szabadságharc bukása után elkobozták szabadhegyi birtokát, emlékét ma utca őrzi
III. Győr-Szabadhegy dualizmus-kori története
Az 1860-as évektől ebben a falusias városrészben is megindul a lassú városiasodás. A polgári fejlődés egyik fontos velejárója és ismérve a vasút. A győri Kereskedelmi Gyűlde 1862-es közgyűlésén elhatározták, a Győr-Pápa-Keszthely vasútvonal építését.
Ez része lett volna a Dunát az Adria-tengerrel összekötő vasútnak, és a Buda-Kanizsa vonalat kívánta ellensúlyozni. Ez a terv nem realizálódott, de Győr-Szabadhegy északi határán hamarosan mégis vasútvonal haladt át. 1871október elején megnyílt a győr-szombathelyi 125 km-es vasút, majd 1895 december 31 - én átadták a győr-veszprém-dombóvári Vasút 110 km-es szakaszát, s 1896 augusztus 2-án a Győr-Bakonyszentlászló közti 34,6 km-es szakaszt.
Egy terület fejlődését nagyban segítheti, illetve gyorsíthatja a katonaság odatelepülése, hisz a hadsereg fontos vásárló, s jelenléte megkívánja az infrastruktúra fejlesztését is. Győr a dualizmus idején jelentős helyőrségi város lett. Katonasága teljes közös hadseregbeli alakulatokból állt. Helyőrségének egyik részét a Győr-Szabadhegyen állomásozó császári és királyi Nádasdy-huszárezred egy osztálya adta. A szabadhegyi lovas laktanya építését már 1848 májusában felvetette Zichy Ottó.
Győr vármegye alispánja gróf Laszberg Rezső 1883 április 23.-án hirdette meg Győr szabad királyi város pályázatát, a Szabadhegy külvárosában két lovasszázad számára átalakítandó és újan építendő laktanya és melléképületeinek felépítésére. Az építkezések 1884 nyarán be is fejeződtek, és ősztől már katonaság állomásozott a gróf Nádasdy Ferenc nevét felvevő laktanyában.
A városrész gazdasági- társadalmi fejlődésének elemzéséhez a választójogosultak számának és összetételének vizsgálata nyújt segítséget:
Választójogosultak száma: Népesség száma:
1848 52 fő, 1867 101 fő, 1870 1478 fő, 1872 149 fő, 1880 1302 fő, 1896 85 fő, 1900 1645 fő, 1902 88 fő, 1908 115 fő
A választók foglalkozás szerinti megoszlása Győr Szabadhegyen 1902- ben:
ingatlan tulajdonos: 62 fő, lakatos: 2 fő, húsipar: 2 fő, egyéb kisipar: 1 fő, kereskedelem, szatócs: 3 fő, vendéglős: 1 fő, bormérő: 1 fő, értelmiségi: 3 fő, szolgáltatás, szállítás: 8 fő, régi jogon: 1 fő
Az adatokból megállapíthatjuk, hogy a dualizmuskori városfejlődés nem hozta magával a polgárság súlyának növekedését. (polgár= választójoggal rendelkező)
A választójoggal rendelkezők száma 1848-tól 1902-ig, 52 főről 88 főre emelkedett Szabadhegyen.
1872 és 1896 között azért csökkent a választópolgárok száma, mert Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején szigorították a választójogi cenzust.
A városrészben 1902-ben 88-ból 10 választópolgárnak volt csak polgári foglalkozása és csak 3 volt értelmiségi. Különösen ez utóbbi marad alatta a győri átlagnak. A polgári elemek növekedése is lassúbb, mint a város bármely részében.
Ha a lakosság létszámának alakulását nézzük, akkor megállapítható, hogy Szabadhegy lakossága az 1870-es 1478-főről 1910-re 2041 -re nő. Ez körülbelül egyharmados növekedés. Győr lakossága ez alatt 20035-ről 33061 -re nőtt. (Sziget és Révfalu nélkül)
Ez viszont több mint 50%-os növekedés. Tehát Szabadhegyen lassabban nőtt a népesség, mint a város többi részében. 1870 és 1880 közti népességcsökkenés oka a születésszám általános csökkenésén túl az 1873-as országos pestisjárvány volt. 1908-ban Szabadhegyen a halálozási arányszám 33%, míg a Belvárosban 19,2%, a Nádorvárosban pedig 26%.
7 év alatt a napszámosok gyerekeinek 33,7%-a, a gazdálkodókénak 31,2%-a halt meg az 1901-8 évek átlagában, míg a keresked6knél ez az arány 20%, az értelmiségnél 16%.
Mivel Szabadhegyen főleg mezőgazdasággal foglalkozó emberek éltek, kereskedő és értelmiségi elenyészően kevés, így érthető, hogy miért nőtt lassabban a városrész lakossága, mint Győr többi kerülete. Egyértelmű, hogy az életkor rövidsége összefügg a társadalmi helyzettel.
Mindazon által Győr fejlődése, terjeszkedése ösztönzőleg hat Szabadhegyre is. Az 1903-ban megépült új csúcsíves, temploma azt bizonyítja, hogy aránylag lépést tart a város fejlődésével. A lakosság növekedése iskolafejlesztést követelt, s 1907-ben megépült a Vároranézó-szer 26-ban az evangélikus egyház egy tantermes iskolája, 1910 -be pedig a mai József Attila u. 22 helyén egy katolik
Az I. világháború idején nagyon sok szabadhegyi harcolt a különböző frontokon Ott voltak Limanovánál a keleti fronton, s hősiesen harcoltak a Doberdó-Isonzó és Piave folyók melletti vérzivatarban. Győr-Szabadhegy nem feledkezett meg hősi halottairól.
1925-ben a volt József Attila Általános iskola előtt emlékművet emeltek az I. világháborúban elesett katonák emlékére. A terméskőből készült építményre nem rég került fel Illés Gusztáv kőfaragó műtáblája, amelyre az elesettek nevét vésték fel. Szintén 1925-ben emeltek egy egyszerű kő építményt Muhr Otmár ezredes és a9-es gróf Nádasdy huszárok emlékére. Az emlékműhöz három beton lépcsőfok és fonatos kerítés tartozott. Maga az épület a József Attila a 6. sz. alatt volt. Tulajdonosa az IKV felújította a házat és a kertet pihenésre és kertészkedésre akarta használni. Ezáltal az építmény megközelíthetetlenné vált volna, ezért lebontották.
Muhr Otmár lebontott emlékműjének lépcsőjével szemben áll a még ma is létező keretes, vörös márvány emléktábla, melyen a következő szöveg olvasható: , Ebben a laktanyában állomásozott 1884-től 1909-ig a Limanovánál hősi halált hal Muhr Otmár ezredes, a legendás hírű 9-es gróf Nádasdy huszárjaival. Nem halt hiába aki a hazáért adta életét. Dicső emlékműnek állították a gróf Nádasdy 9-es huszárok. 1935."
Szabadhegy területén épült az ún. Rokkant Kertváros, elsősorban társadalmi összefogásból keletkezett, de a város is segítséget nyújtott. Nemcsak győri, hanem Győr megyei hadirokkant katonákat is telepítettek ide. Az összejött adományokból 31 szoba-konyhás lakás, 1 víztornyot és 1 műhelyépületet építettek. A hadigondozottak lakbért nem fizettek, a lakótelep fenntartásához azonban hozzájárultak. Hosszú ideig ezek voltak a legkorszerűbb házak Győrben, a városban itt építettek vízvezetékrendszereket. A házak többségét már lebontották, jelenleg még 5 ilyen épület van. Napjainkban már csak 3-4 család leszármazottai élnek itt.
IV. Győr-Szabadhegy története a Horthy-korszakban
A két világháború között tovább folytatódott a lakosság növekedése.
1920-ban 3096-an, 1930-ban 3215-en, 1936-ban 3401-en, 1941-ben 3228-an éltek itt. (ez utóbbi adat nem tartalmazza külterületen élők számát, amely kb. 5-600 fő volt.) Így Szabadhegy lakossága 1941-ben körülbelül 3800 fő lehetett.
1930-ban a városrészben élők foglalkozás szerinti megoszlása a következő:
Ipar: 1373 fő, kereskedelem 93 fő, őstermelő 576 fő, közlekedés 322 fő, napszámos 80 fő, házi cseléd 31 fő, értelmiségi 182 fő, nyugdíjas 201 fő.
Az iparban dolgozók száma jelentősen nőt, ők természetesen nem Szabadhegyen dolgoztak, hanem a város, különböző üzemeiben: Richards Finomposztó gyárban, Gráb Műbőrgyárban, a Cardo bútorgyárban, Vagon és Gépgyárban.
Továbbra is nagyon magas az őstermelők száma. Győrben ebben az időben kb. 1600 őstermelő élt, tehát szabadhegyi több mint egyharmaduk.
Meglepően sok vasutas család élt itt. A vasutasok kihasználták azt, hogy a kerület egyre inkább a város fele, tehát a vasútvonal irányába terjeszkedett. Így a munkahelyükhöz közel vettek telket maguknak és családi házat építettek. A napszámosok és házicselédek aránya elenyésző volt Az értelmiség száma fokozatosan nőtt, de még így is jóval a városi átlag alatt maradt.
A kerületben 1933-ban 176 munkanélkülit számláltak, 1934-ben már csak 69-et.
A csökkenés oka nyilvánvalóan az, hogy az ország kezdett kilábalni a nagy gazdasági világválságból. Érdekes, hogy a két világháború között Szabadhegyen volt Győr leghosszabb utcája a gróf Nádasdy Ferenc utca. (2322 méter) A kerület 488 lakóházából 277 téglából vagy kőből épült, 114 téglalapon vályog, vagy kőház volt, 96 vályogház és I fából épült ház. 372 házat cseréppel fedtek be, 107 volt a nád- vagy szalmatetős és 9 a zsindelyes.
A város 2117 fürdőszobájából egy sem volt Szabadhegyen. Egy házban átlag 6,5 lakos élt. A kerület falusias jellege földszintes épületekre vall. Meglepő, hogy 1930-ban Győrben csak itt volt több a férfi, mint a nő: 1680 a férfi és 1535 a nő. Erre nagyon nehéz bármilyen ésszerű magyarázatot adni, talán a település mezőgazdasági jellegével függhet Össze. Ha a városrész anyanyelv szerinti megoszlását nézzük, nincs változás a XIX. századhoz képest. A nemzetiségek száma elenyésző, Szabadhegy szinte színtiszta magyar kerület lett. (3185 a magyar, 26 a német, 2 a horvát, 2 egyéb nemzetiségű.)
A vallási térkép nagyon érdekes képet mutat.
római katolikus: 2365 fő, református: 422 fő, evangélikus: 416 fő, zsidó: 7 fő
Az egész városban itt a legtöbb a protestáns, Szabadhegyet protestáns kerületnek tartották. Ezeket az adatokat támasztja alá az is, hogy 1934-35-ben a római katolikus iskolában 354, az evangélikusban 50, a reformátusban 48 tanuló járt. Nagyon alacsony a zsidók száma, a városban itt a legalacsonyabb. Ennek nyilván az lehet az oka, hogy Szabadhegy mezőgazdasági vidék, elenyésző az ipari és a kereskedelmi tevékenység, nincs üzlet lehetőség.
A kerületben 1095-en rendelkeztek választójoggal, 623 férfi és 472 nő. Írni és olvasni 2670-en tudtak, a hat év felettiek 5,1 %-a, 165 az. Ezzel városi szinten a középmezőnyben van a kerület, több itt az írástudó mint Újvárosban. Szabadhegy és Győr kapcsolata egyre szorosabbá vált. Ezt bizonyítja, hogy 1925-ben első városi autóbusz-vonal Szabadhegy és a Hajóállomás között létesült. Nyilvánvaló Szabadhegy lassú fejlődése, egyre több az iparos, kereskedő, bár még mindig mezőgazdasági terület.
Kevés az analfabéta, nőtt a lakosság műveltségi szintje. A vidék gazda ifjainak az oktatására létesítették a magyar királyi téli gazdasági iskolát1937-ben, a gróf Nádasdy u. 22. sz. alatt. (A mai Veres Péter iskola elődje)
A 30-as években élénk társasági élet folyt Szabadhegyen. Többek között működött a Levente Egyesület, Gazda Kör, Polgári Kör és Törekvés Sport Kör. A II. világháború a város IV. kerületét sem kímélte. 1942-től egyre többen vonultak be a seregbe, s mentek a keleti frontra, a Don kanyarhoz, s haltak hősi halált. Nagyon sokan elvesztették hozzátartozóikat. Különösen sokat szenvedtek a szabadhegyiek 1945 kora tavaszán, amikor a harcok már Győr környékén folytak. A németek 1945 március 28-án menekültek el Szabadhegyről és adták fel Győrt is.
V. A városrész 1945 utáni fejlődése
A város IV. kerülete még az 1940-es évek végén is inkább faluhoz hasonlított, mint külvároshoz. Nagy gazdasági udvarok sorakoztak, a főutcán Hangyabolt és Hitelszövetkezet, de ugyanitt este tehéncsorda vonult ki. A lakosság nagy része gyárban dolgozott, de a földművesek száma még mindig meghaladta a 25%-ot. Az utak nagyon rosszak voltak, az eső után szinte járhatatlanok. Az emlékezők szerint Szabadhegy Ott kezdődik, ahol a kalauz bemondta: Götl-féle szanatórium. (ez vendéglőt jelentett)
Természetesen itt is osztottak földet, meg házhelyet, 1948-ban 240 új házhelyet osztottak, az üzemi dolgozók 200 négyszögölt, a gazdálkodók 800 négyszögölt kaptak. Az 1940-esévek végén Szabadhegyen is volt kulák-üldözés, téeszesítés és államosítás.
Ha az 1950-es évek végén két szabadhegyi beszélgetett egymással, az egyikük szidta a városrészt, mert poros és messze a Belváros, a másik dicsérte, mert csendes, nyugalmas hely és jó a levegője. 1959-60-ban félmillió forint társadalmi munka segítségével elkészült a József Attila Művelődési Ház első része, s ugyan-ebben az évben elkezdték a József Attila út járdáinak aszfaltozását is.
A szolgáltatások Szintje azonban még mindig elég gyenge volt.
1960 elején a szabadhegyieknek nem volt zöldségboltja, étterme, cukrászdája, a művelődési házban csak mozi működött és az autóbusz járat is ritkán járt. A 60-as évek közepétől rohamos fejlődésnek indult a kerület. Felépült a Jereváni lakótelep, a Szolgáltatások szintje is emelkedett: ABC, gyógyszertár, orvosi rendelő, posta, fodrászat, butikok és étterem létesült. Gyárak, üzemek is települtek ide, Szabadhegyen üzemel a Házgyár. Kiépült a csatornarendszer, vízvezeték hálózat és a gázfűtés is. A lakosság száma a 60-as évekbeli 5000-re, 1970-ben 8000 fölé emelkedett, 1975-ben pedig már meghaladta a 10000-et.
Többek között a népesség szám gyors növekedése miatt épült fel 1978-ban a Jereváni lakótelepen a "Piros Iskola", a mai Ortutay Gyula Képességfejlesztő Általános és Középiskola.
Összegezve megállapíthatjuk, hogy Szabadhegy dinamikusan fejlődő városrész és nemcsak földrajzi, hanem kulturális és gazdasági értelemben is Győr szerves részévé vált.
Szalai Attila: Szabadhegy és Kismegyer c. könyvéből
Azutóbbi időben ismét erősödik a lakóhelyhez, helyi közösségekhez tartozás élménye, egyre fontosabbá válik az egyén életében jelentős szerepet játszó sokások, hagyományok és a helyi intenditás újraértelmezése. A közös hagyományok, emlékek erősítik a közösséghez tartozás érzését és a közösség összetartó erejét. Mindez hatással van a helyi közösségek szerveződlsére és az azonosságtudat formálódására is. A nemzedékeken át létrehozott hagyomány összeköt a múltal és segít eligazodni a jelenben.