Szabadhegyi népoktatás kezdete

Mit jelent a népoktatás?

A műveltség és neveltség alapvető ismereteit, szokásait és készségeit elsajátíttató önálló iskolák, ezek felügyeleti szervei és pedagógusaik képzőintézményeinek összefoglaló neve.

1868.XXXVIII. t.cz. - Népoktatási törvény

Eötvös József a Vallás és Közoktatási Minisztérium vezetője  új törvényjavaslata 1868. június 23-án került a képviselőház elé, s – hosszas parlamenti vita után – csak december 15-én szentesítette a király. Ezzel megszületett Magyarország első népoktatási törvénye, az 1868:38. tc.

Kiemelkedő jelentőségű törvény ez a magyar népoktatás történetében. (A maga nemében Európa több más országát megelőzte: pl. Angliában 1870-ben, Olaszországban 1871-ben fogadtak el törvényt az általános tankötelezettségről.)1868.XXXVIII. t.cz. - Népoktatási törvény - előírta az általános és kötelező népoktatást ( 6 osztályos elemi iskola): Most vált nagymértékű segítséggé az a korábbi intézkedés, amely előírta, hogy a falvakban külön nyilván kell tartani a 6-12 éves gyerekeket. Előírta az általános és kötelező népoktatást. (6 osztályos elemi) Az országos helyzet eléggé siralmas, mintegy 14 000 tanterem hiányzik ahhoz, hogy valamennyi tankötelest el lehessen helyezni az iskolákban.

A Ratio Educationis a 18. század második felében, majd a 19. század elején a Magyar Királyság területére kiterjedő két oktatási rendelkezésnek a neve, amelyeket az akkori uralkodók a királyi tanügyi rendszer szabályozására hoztak. (1777. aug.22)  

Ratio Educationis követő évtizedben kezdett működni Szabadhegyen.

A kiváltságlevél értelmében Győrben a korábbiakhoz képest űj, önálló közigazgatást és igazságszolgáltatást alakítottak ki. 1778 pedig azért korszakhatár, mert ekkor kezdődött az a 12 éven keresztül húzódó kamarai vizsgálat, amelynek megindítója a szószóló Farkas Márton szenátor följelentése volt és amelynek eredményeként a város igazgatásában jelentős változásokat vezettek be.


Összefoglaló a Mészáros József igazgató úr által írt: 

200 év a szabadhegyi népoktatás történetéből c. könyvből

1789 - 1989


Esetünkben egy idősebb, jómódú polgárra kell emlékeznünk: aki nagylelkű adományával jelentősen segítette - 1789 - ben a szabadhegyi fertályoskolaházának majdani felépítését és működtetését.

Farkas Márton 1723-1789

1789 jelképes dátum a történelemben és Szabadhegy életében július 28-án szabadhegyi otthonában meghalt Farkas Márton győri szenátor, akinek végrendelete lehetővé tette, hogy Szabadhegyen plébánia, kápolna és iskola létesülhetett. A városi tanácsos halála tulajdonképpen egy új kor nyitánya lett a város legelmaradottabb kerületében.

Az egyházak és az oktatási intézmények nagyon fontos közösségszervező feladatokat látnak el. Mellettük mindenképpen kiemelendő a sport, a hadsereg, a kultúra, a politikai pártok, civil szervezetek, a különböző egyesületek és egyletek, valamint a jelentős helyi személyiségek közösségépítő szerepe.

Természetesen közöttük is lehetnek szoros kapcsolatok, mint például az egyházi és oktatási intézmények, vagy bizonyos egyesületek között.

Szenátor volt, a városi tanács (szenátus) tagja, méltán viselte ezt a rangot, miután bebizonyította, hogy felelőséget érez embertársai iránt.


Farkas Márton  Győr város szenátor végrendelete

A szenátor végrendeletben továbbiakban birtokrészeket sorol fel az szerint, hogy kitől menyiért vásárolta, majd így folytatja végrendeletét:...." Mindezeket tehát egyben vévén hagyuk a plébánia Lakásnak, aból az Mesternek is bötsületesen ki telhetik mind iskolája, mind Lakása..."


Farkas Márton végrendeletét tiszteletben tartva, halála után a város azonnal népiskolát és tanítói lakást építtetett 1790-ben. 

A tanítói lakás 1856-ban összedőlt, de senkinek sem esett baja.

1849-re megépült az új önálló szabadhegyi iskola, tanítólakással együtt.

A következő tanévben az iskola is átköltözött a mai József Attila 20. szám alatti(akkor Városranéző-szer) épületbe, amelyet a város a tanító számára Horváth Lajos birtokostól megvásárolt.

A fiúk és a lányok itt már külön helyiségben tanultak, ezért már segédtanítót is alkalmaztak.

A legelső tanítóról nincs adatunk, az első név szerint említett oktató Gáspár László volt. Utóda Dobrovits István lett, akit 1849-ben helyeztek Újvárosból Szabadhegyre. A leányosztályokban lánya, Dobrovits Józsa lett a segédtanító. 

A kezdeti időszakban - vélhetően - tankönyvek nélkül tanítottak olvasást, irástant,tábla- és fejszámolást. 1777- et követően (Rattio Educationis) mást és mást kívántak tanítani az szerint,hogy milyen volt a település jellege. (falusi, mezővárosi, városi)

1806-ban kiadott Ratio Educationis Publicae hasznos alattvalók ( figyeljék majd azállamosításról 1948. iratokat...) nevelést tűzte célul. Már az 1777. királyi tanügyi rendelet is kiemelte, hogy az állam javáról, az egyének hasznáról, a tehetségek kibontakozásáról egyaránt gondoskodni kíván. Előirt bizonyos egységes tantervi követelményeket a tanítók számára.

A falusi - Szabadhegy is annak számított még akkor - tanítók helyzete a régi maradt: jövedelmük a gazdáktól beszedett járandóságtól függött. Az 1806-os rendelet a református és evangélikus iskolában volt hatályos. Felhívta ahatóságokat, érjék el, hogy a gyerekek 6 éves koruktól járjanak iskolába és 12 éves korukra a gyengébbek is végezzék el a tananyagot. 

Kötelességét mulasztó szülőre,ha szegény, testi fenyítés is kiszabható - Szabadhegyen, - lévén falusi iskola -hittant, olvasást, írást, valamint - a falusi élet körülményeit figyelembe vevő -számtant kellett tanítani, továbbá ismertetni kellett a haza alkotmányát, valamint a király iránti kötelzettségeket.

Az iskola közvetlen elöljárója a plébános volt. A magasabb osztályba lépésfeltételéül szabták, hogy a tanuló “eminens” vagy “II” rendű eredményt produkáljon. A “ III.” rendű osztályzat esetén osztályt kellett ismételni. A testi fenyítés megszokott volt, súlyosabb esetben alkalmazták a “carcert”, a bezárást, amely kezdetben valódi bezárás volt, később az iskolában tanítás után büntetésből visszatartottakra mondták, hogy bezárták.

Bezárták az iskolákat - legalábbis a tanulók előtt - az 1848-as szabadságharc idején,mert katonák szálltak meg bennünk, hol magyarok, hol osztrákok.

Szabadhegy büszke lehet az itteni illetőségű polgárára, Zichy Ottóra, aki a komáromi várból irányította a népfelkelők toborzását.

A harcok elvesztését követően elkobozták vagyonát, emlékét utca őrzi. A nemzeti érzés volt az éltetője annak a magatartásnak is, melynek eredményeként a szabadságharc bukását követően, nagyon sok szülő nem engedte iskolába a gyermekét.

1868-ban, a népoktatási törvény életbe lépésekor kizárólag felekezeti iskolák voltaka vármegyénkben, ezeknek is a zöme római katolikus. Bármilyen felekezethez istartoztak, egyformán a XXXVIII, törvény írta elő számukra a tankötelezettséget.

Minden gyermek 6-12 éves koráig köteles nyilvános iskolába járni. Ez volt a 6 osztályos elemi népiskola, ezt követte (volna) a 3 évig tartó ismétlő iskola.

Az oktatást ingyenesre tervezték ezekben a típusokban, de ezt az országgyűlés törölte. Az osztálylétszámot 80 főben maximálták. A népiskolák felügyelete állami feladattá lett - tanfelügyelőket neveztek ki, Győrött Hilóczky, majd 1872-től Vargyas Endre látták el ezt a tisztet.

Meg kell hagyni, hogy dícséretre méltóan igyekeztek ellátni feladatukat, de átütő sikert nem érhettek el, hiszen Eötvös József miniszter írja egy 1870-esjelentésében, hogy 14 000 tanteremre lenne szükség ahhoz, hogy minden gyereket elhelyezhessenek a tantermekben.

Milyen is volt a heti munkarend a századfordulón?

Hogyan férhettek el a tanulók a meglévő tantermekben?

Nos úgy, hogy nagy részük nem járt iskolába, mert nem akart, mert dolgoznia kellett,mert beteg volt, mert nem volt cipője, ruhája, mert....mert...mindig volt indok.

Pl. 1906-07 tanévi “Győrszabadhegyi rom. kath. elemi népiskola szorgalmi és mulasztási naplója”,a bizonyság a jelzett évben 35 tanuló járt IV. osztályba, egy év közben kimaradt, ötödikbe csak 27-en jártak már, ebből 3 maradt ki, hatodikra már csak 6-an jártak, de csak négyen végeztek.

1894-95. tanévtől már betartották pl. a kötelező 8 hónapos tanévet, de a mulasztások nem csökkenetek - vizsgálódásaim szerint még a két háború közötti időben sem. Nem érdektelen az sem, hogy mit tanultak a századfordulón a dédapáink.

Számtan:

I. évf.: 1-15 fejszámolás

II. évf.: 1-10 4 alapművelet

III. évf.: 1-1000 4 alapművelet

IV. évf.: tizedes törtek 4 alapművelet

V-VI. évf.: közönséges törtek 4 alapművelet

Nagy gondot fordítotak a fejszámolásra, gyakran szerepel a tananyagmegjelöléseként a  4 alapművelet gyakorlása a tanult anyag kapcsán, mint pl. + 4alapművelet tizedes törtekkel az V. évfolyamon, közönséges törtekkel a VI.-ban.

Ezt az anyagrészt már március elejétől gyakorolták, hasonlóan a kamatszámításhoz.

Földrajz:

III. évf.: a Dunán inneni terület

IV. évf.: Magyarország nagyobb tájai

V.-VI. évf.: Európa, Ázsia, Afrika, Amerika, Ausztrália, a Föld alakja, mozgásai.

Történelem:

V. VI. évfolyam 2.-3. harmadában tanulták a következőket: III. Béla, II. Endre,Tatárjárás, Károly Róbert, Nagy Lajos, Hunyadi János és a török háborúk, HunyadiMátyás, Mohácsi vész, Török világ magyarországon, Protestáns valáa terjedése, Budavár visszavétele, Küzdelmek a szabadságért, Mária Terézia, Magyar nemzet újjászületése, a szabadságharc, kiegyezés, koronázás.

Áprilistól ismétlések: Szt. István, Szt, László, Honfoglalás, III. Béla, stb.

Tremészettan:

V.VI. évfolyamban tanultak: A folyékony testekről, tapadásról, hajszálcsövességről, légnemű testekről, a fényről, a színekről, villamosságról, halmazállpotról, nyomásról, súlyról..

.”Tanítottak “ női kézimunka vagy háziipar” néven egy tantárgyat, melynek anyaga egész évben ugyanaz volt.

Milyen volt a tartalmi munka?

Az első két tanítási napon az alábbiakkal foglalkoztak: bizalom felkeltése, fegyelmi szoktatások az iskolai rend és némely kötelességek öntudatrahozása, keresztvetés.

A betűkkel kezdték meg az ismerkedést legelsőnek, naponta tovább haladva. Szeptember végétől már folyamatosan gyakoroltak, ismételtek. A számtant csak novemberben kezték tanítani, számok írása. Két - három szám(p.1,2,3) írásának gyakorlása kb. egy hétig tartott. Rengeteg kézügyesítő gyakorlat szerepelt, majd 1905. január végén már a tintávalírás is szerepelt.

Milyen új minősítések léptek érvénybe.:

1910-ben az „Isteni Megváltó Leányai” zárda iskolát és óvodát nyitott a mai József Attila út 22-ben. Így külön épületben folyt tovább a fiúk és a leányok oktatása. Az első világháború előtti időkben heti öt napot jártak a gyerekek iskolába, a csütörtök volt a szünnap.

Meglepően sok volt a tanítás nélküli napok száma. A nagyjából kéthetes karácsonyi és egy hetes húsvéti szünet mellett kb. 20-25 alkalommal nem kellett a tanulóknak iskolába menni.

Szabadhegyen a különböző felekezetek kiemelkedő szerepet játszottak az oktatás megszervezése és a közösségépítés terén. Az egyház és az iskola tartotta össze a közösséget, szervezte az életét. A templomok és az iskolaépületek voltak egyben a közösségi terek is. A nyugodt körülmények között folyó oktatást, akárcsak a többi iskolában, nagyban befolyásolta az 1914-ben kitörő első világháború.

Viszonyok egyre romlottak, a gyerekek egyre többször maradoztak ki az iskolából. Az evangelikus előmeneteli és mulasztási napló (1919-1920) bizonyossága szerint, amelybe I.VI. osztályos tanulót 46-ot irattak be, kimaradt a tanév folyamán 14 fő, nem osztályozható minősítésű a sok mulasztás miatt 6 tanuló, 1 fő pedig hülye.,nem osztályozható. Bizonyítványt mindössze 23-an kaphattak, tehát kb. 50 %- elkallódott.

A József Attila u. 20.-ban működött a római katholikus fiúiskola. (Városra nézőszer. 20.)

A szomszédos telken - a 22.-ben - az Isteni Megváltó Leányai apáca rend tartott fenn elemi iskolát és óvodát a lányoknak.

1931-ben az apácák egy 6 tantermes új iskolát kaptak kápolnával és zárdahelyiségekkel a gróf Nádasdy Ferenc utca 58-ban.

A fiúk részére 1938-ban adtak át egy épületet az előzővel szomszédos telken(gróf Ndasdy Frenc utca 56. sz. épület) és az avatáskor a Szent István RK. Elemi iskola nevet kapta.

A 20. sz épületben később mozi működött, a 22. épület jelenleg lakóház, de 1931-1945 között Téli Gazdasági Iskolát tartott fenn a Földművelésügyi Minisztérium.

A Városra néző szer 26. telken 1905-ben megépült az evangelikus egyház egytantermes - 2 szobás tanítói lakással - iskolája, de a tanteremet egyházi szertartások megtartására is igénybe vették. 1905. október 15-én szentelték fel.

1929-ben a Városra néző szer 31. szám alatt a reformátusok is építkeztek, elkészült az egy tantermes iskolájuk - istentisztelet céljára is. - valamint 1 kétszobás és egy egyszobás tanítói lakás.

1942. második felében, 1943-ban történtek a nagyarányú bevonultatások, dúlt a háború, sűrűsödtek a “ hősi halált halt” értesítések, mind többen gyászoltak.

1945. márciustól német katonák foglalták le a fiúiskolát, a földszinti nagyobb termet műtőnek rendezték be, de az operáltakat tovább szállították.

Március 28.-án hajnalban autóra rakták az összecsomagolt műtőt és elmenekültek. Győr felszabadult!

Éledezett az iskola is, de a kényszerszünet nagyon meglazította a tanulók fegyelmét.

Május első felében mindegyik felekezeti iskola megkezdhette a tanítást. Persze azt csak mondani ilyen egyszerű, mert a valóságban szinte semmilyen felszerelés nemmaradt épségben. Viszonylag kevesebb kár érte a református (Borbély Lajosigazgató) és az evangélikus (Varga József igazgató) iskolákat.

Az állami és egyházi tanfelügyelőségek igyekeztek a meglévő készleteikből pótolni a fontosabb szemléltető eszközöket. A tanév még két hónapig sem tartott. Volt, hogy az iskolák épületein esett károkat nem lehetett megjavítani, a kitört ablakszemek üresen ásítotak, esőcsatornák leszekadtak, tetőcserép hiányos volt.

1945. szeptember 15-én megkezdődött az új tanév.

A tanítók ugyanazok maradtak, ugyanis az Igazoló Bizottság igazolta őket.(1080/1945. sz. M.E. rendelet.) A körzet szakemberei segítségével, szülői összefogással, a legnagyobb hibákat sikerült kijavítani. A tetőt pl. úgy hogy duplán rakott hódfarkú cserepeket egyrétegüen rakták, a hidegebb idő beálltával az ablakokat papirral ragasztották be a szülők. Miután a fűtést sem tudták megoldani így télikabátban ültek a gyerekek az összetákolt padokban.

Decemberben nagy öröm érte a gyerekeket és a nevelőket, a külső ablakokat beüvegezték, a belsőket csak 1946-ban. A fűtést úgy oldották meg, hogy a leghidegebb időszakban - kb. másfél hónapig -szünetelet a tanítás, közben a katolikus autonómia küldött kevéske fát és szenet, a többi tüzelőt pedig a gyerekek otthonról hozták. Nagy segítséget jelentett 1945 szeptemberében, a segélyezés keretében kapott több hordó tejpor, amelyet naponta elkészítettek a szükséges mennyiségben és kiosztották az óraközi szünetekben, mind a zárda-iskolában, mind pedig a fiúknál. Tankönyvekkel való ellátottság nagyon szegényes volt. A régi megmaradt könyveket használták, természetesen ki kellett hagyni a nem odavalónak ítélt részeket.

1946 nyarán teljesen rendbehozták az iskolaépületek sérüléseit. Júliusban a Szemere melletti erdőben fát vághattak az iskola részére, igy a tüzelőt is előteremtették.

Az 1946-47. tanévben meglehetős felemásság kezdődött, intézkedéseket adott ki az állami tanfelügyelőség, de a felekezeti iskolák felettes hatóságai is. Ekkor márminden felekezet kiépítette az 1-8 osztályait, sőt a katolikusok külön külön zárdában és a fiúiskolában is. Párhuzamosan megvoltak még mind a polgári iskolák, mind pedig a gimnáziumok alsó négyosztályai. 

Többen, - nem hittek az általános iskola létjogosultságában - a gyerekeiket 4 elemi után polgáriba vagy gimnáziumba iratták. Nem intézkedtek még a nyelvtanulás dolgában sem, az egyik iskolában angolt, a másikban németet vagy franciát tanítottak.

Némely iskola az 5-8 osztályokban a polgári iskolai, mások a gimnáziumi tantervalapján tanítottak. Füzeteket, írószereket már lehetett kapni, könyveket pedig a korábban ismertetett módon oldották meg most is.

A korabeli napló tanusága szerint az 1946-47. tanévben együttműködött a két róm.kat. iskola(fiú és leány iskola) oly módon, hogy az apácákhoz jártak az I.-IV. osztályos gyerekek - nemre való tekintet nélkül . Az V.-VIII. oszályosok pedig ugyancsak koedukáltan a fiúiskolába.  Hasonlóan egyeztek meg a másik két felekezetben is. Az 1--4. osztály az evangélikus, az 5.-8. osztály református iskolába járt. Az 1947-48. tanévben a kat iskolák igazgatója még most is Haller János plébános volt. Az evangélikus iskolában Varga József (I.-IV.), reformátusban Borbély Lajos tanítók dolgoztak.

Az állami tankönyvkiadónál megjelentek az új könyvek. A stabilizáció (pénz értékállósága) eredményeként rendezték az ingyenes étkezteésügyét is és csak a leginkább rászorulók kaptak. A számuk még így is 100 körülmozgott.

1947. évben kezdődött meg az úttörőcsapat szervezése az iskolában. A Vöröskereszt cukrot juttatott az iskola tanulóinak, hamarosan megérkezett a ruhasegély is. A Szoc. Pol. Osztály külön ruha- és tanszersegélyben részesítette a rászoruló gyerekeket.

1948. március 15.-én a 100. évforduló alkalmából nagyszabású ünnepséget rendeztek az iskolában, mind az 56.sz, mind pedig az 58. sz. épület udvarán diófákat ültetek. Jelenleg is él közülük az 58-as épület udvarán 2 hatalmas fa. Az 56.sz udvarán egyfa van, már erősen pusztul. (1989-ben) A Vallás- és Közoktatási Minisztérium 94154/1948. IV/2. rendelete előírta a szabadhegyi iskolák egységes irányítás alá vonását, és a felekezeti jelleg megszüntetését.

Szabadhegyen a három felekezeti iskolát közös igazgatás alá helyezték, és az állami iskola élére Patay Károly tanítót nevezték ki (helyettese Borbély Lajos tanító lett).Varga József tanító pályafutása a szabadhegyi evangélikus népiskolában befejeződött, de folytatta munkáját az állami iskolában, ahol az 1948/49-es tanévtől az evangélikus hitoktatást végezte.

1948. június 25.-én Győr-Moson Vm. tanfelügyelőjétől 2028/1948. iktató számmal megbízólevelet kézbesítettek, mmely szerint Patay Károly tanító a győrszabadhegyi volt rk. fiú - éa leányiskola igazgatását vegye át.

A megbízás azonnalra szólt kiegészítva azzal, hogy az iskolák ingó - és ingatlan vagyonát vegyék számba és leltározzák. Megkezdődött tehát az 1948. XXXIII. t.c. végrehajtása, mely az iskolák állami tulajdonba való vételét határzta el. A leányiskolában tanító apácák egységesen megtagadták a munkát, mivel törvénytelennek minősitették az állami tulajdonba vétel tényét. Szabadhegyen mind a négy felekezeti iskolát közös igazgatás alá helyezték.

§

Az iskolák államosításáról elfogadott 1948:XXXIII. tc. kimondta a nem állami iskolák és a velük összefüggõ tanulóotthonok, továbbá a kisdedóvók fenntartásának– kivéve a kizárólag egyházi célokat szolgáló tanintézetek (hittudományi fõiskola, diakónusképzõstb.), illetve a tárgyalások útján rendezendõ egyéb kivételek– állami kézbe vételét. Az1946/1947. évi adatokat tekintve közel ötezer egyházi fenntartású óvoda, alap- ésközépiskola (polgári, ipari, mezõgazdasági, kereskedelmi középiskola, gimnázium, illetve tanító[nõ]képzõ, óvónõképzõ) került ekkor állami kezelésbe. (Ezek mintegy 63%-a rómaikatolikus, 24%-a református, 8%-a evangélikus, 3%-a görög katolikus, 1%-a izraelita,0,5%-a vegyes és 0,25-0,25%-a görögkeleti, valamint közös görög katolikus–rómaikatolikus fenntartású volt 1948 júniusáig.)

1 Az intézmények tanárait, tanítóit és óvónõit– fizetési fokozatuknak megfelelõen– állami státusba vették. Eddigi szolgálati idejüket állami szolgálatnak számították. Ezután kisdedóvót vagy iskolát csak a tárgya szerint illetékes miniszter elõterjesztésére, minisztertanácsi határozat alapján lehetett létesíteni és fenntartani.

Most már biztosan állíthatom (1989-ben), hogy nem csupán az egyházi iskolákat államosították, hanem a gyerekeket és a nevelőket is.

Tehát 1949-et írunk. Elrendelik, hogy egy iskolában csak egy úttörőcsapat lehet. Az irányításban részt vehetnek olyan iskolán kívüli tagok is, akiket az Országos Úttörő Elnökség ezzel megbíz. Aláírás: Budapest, Ortutay Gyula

Az első csapatvezető Patay Károly igazgató kartárs lett, mert más nem vállalta.

444 tanuló járt akkor iskolába.

Gyorsan feltalálták magukat a szabadhegyiek az új helyzetben, a szülők rendkívül sokat segítettek az iskola rendbehozatalában, takarításban. Az iskolamegnyerte a megyei nevelési versenyt. a VIT tiszteletére rendezett dekorációs városi versenyt az augusztus 20.-i városi szintű kultúr műsort is a mi gyerekeink nyerték, ennek jutalmaként 30 úttörőnk, 5 nevelő kíséretében részt vehetett augusztus 28.-án,a VIT budapesti záróünnepségén. 

Az 1949-50-es tanév előkészítő megbeszélésein még fokozottabb versenyzésre buzdították az oktatásügy dolgozóit és a tanulókat. A tanév előkészítésének az alábbiak voltak még, a figyelemre érdemes szempontjai: 

(Tanfelügyelőség leirata) javítani az iskola, valamint a népi- és politikai szervek kapcsolatát.megvalósítani a szülők és iskola

 “ kultúrpolitikánk által kitűzött kívánatoskapcsolatát.” az iskola ..” irányító része kell hogy legyen annak a fejlődési folyamatnak, amelyben a mai társadalom részesül..” 

fokozott gondnokságot kíván a Tanfelügyelőség a lemorzsolódás fontosságának hangsúlyozásában. A tanulók száma ismét emelkedett, zsúfolódtak a gyerekek. Kézenfekvő megoldást választottak, kérték a József Attila u. 58.sz épületben lakó Isteni Megváltó Leányai zárda vezetőségét, hogy három tantermet adjanak át az iskola részére. Horváth M. Felícia főnöknő eleget tett a kérésnek. Így ezután megfelelően el lehetett helyezni az 501 tanulót, akik 8 alsó és 6 felsőtagozati csoportban tanultak.

Az eddigi Tanfelügyelőséget átszervezték Főigazgatósággá, főigazgató pedig Mohácsi Ferenc tanító lett. Ismét központilag szabályozták a Szülői Munkaközösségek működését, havonta kellett SZ.M. értekezleteket tartani, az igazgatónak minden hó 3.-ig fegyelmi felelősség terhe mellett jelentést kellett erről írnia a Főigazgatóságra.

A József Attila u. 58. épület tehát 1949 őszén, teljes egészében az államosítotti skola tulajdonába került.“..Az apácákat egy helyen összegyűjtötték és a területet iskolai célra, rendelkezésrebocsátották..” - írja az iskolánk akkori igazgatója.

Az előzőekben leírtak azt hiszem kellőn igazolják dr. Mihály Ottótól vett idézet igazát, az államosítás következményeként központilag megszabott feladatokat, egységesen fegyelmezett alattvalóként kellett végrehajtania mindenkinek, így a politikailag megbízható pedagógusoknak is!!

Az 58. épülettel szemben parkot létesítettek, természetesen Sztálinról nevezték el, természetesen gyerekek gondozták, természetesen ők is rongálták, természetesen már más a neve, Móra park.

Az 1950-51. tanév megnyitó ünnepségre méltó volt a  jelentőségében, mindenki itt volt, aki számított.

Szeptember 3.-án megkezdődött a tanítás 523 fővel, akik 9 alsós és 7 felsős osztályba jártak. A nevelők száma 20-ra emelkedett.

Ismét megérkezett a kerácsonyi rendelkezés - központilag! 1949 december. A tanévek hol viharosan, hol kevésbé teletek-múltak.

Központilag szabták meg az iskola nevelési tervét. Az iskolai SZ.M. tevékenységét. Központ által adott szempontok alapján állították össze az úttörő munkatervet. A népi szervek gyakran igénybe vették az iskolát, úgy is mint épület, de mint szolgáltatót is, természetesnek véve, hogy az énekkar, zenekar, tánccsoport felépjen.

Valamennyi tanuló tagja lett az úttörőcsapatnak. (1951) Mostantól két nevelési vesrsenyt tartottak, az egyik centruma Sztálin elvtárs születésnapja, valamint a NOSZF, és április 4.-e. 

Bevezették a napközis ellátást háromszori étkezéssel, szakkörök indultak, tanulószobát szerveztek, korrepetáltak.

Az iskola 1952-ben felvette az 1950-ben kivégzett, egykori görög kommunista partizánvezető, Nikosz Beloiannisz nevét, s Beloiannisz Állami Általános Iskolaként működött 1959-ig.

1954-ben iskolánkhoz kapcsolják a Kismegyeren működő tagiskolát, amely 1997-igaz iskola részét képezte.

1955-56-ből származó iratanyag hasonló viszonyokra enged következtetni, mint akorábbi években. Újdonságnak számít viszont, hogy a patronáló üzemek segítsége elapad, amelyből csalhatatlanul a szegényedésre lehet következtetni. A lelkesedés - amely állandó hangsúlyt kapott a jelentésekben - jócskán lelohadt illetve más irányt vett.

1959. február 23.-án - egységes irányítással - megkezdődött a kerületben a termelőszövetkezetek szervezése. A tanulókból alakított kultúrcsoportok nagyon igyekeztek, hogy jó hangulatra gerjeszék az állataikat és földjüket a közösbe adó gazdákat. A nevelők is hatékonyak voltak, egyhamar belátatták a gazdákkal, hogy ez az egyetlen útja a fejlődésnek. Felfelé ívelés után jelenleg a hanyatló fejlődés eredményeként, veszteséges a szövetkezet. Akkor még nem sejhették ezt. Időközben erősödött a tanulók szocialista öntudata, munkafegyelme.

697 tanulóból a hitoktatást igénylő tanulók száma 249 fő!! Nem kell csodálkozni még akkor sem, ha tudja valaki, hogy a “szocialista öntudat” elengedhetetlen tartozéka volt az ateizmus, ugyanis a kétféle jelenséget más-más ügyiratban közölték..

1959. július 1.-én az iskola felvette József Attila nevét. Eng. okirat sz. 35-711--2/1959. VIII. Győr Sopron megyei Tanács Művelődési osztálya.

A tanulók igyekeztek az intézet szineit megvédeni sovinizmus mentesen !! Sikerült az iskolai közösség kialakítása. Munkánkra a központ is felfigyelit és Bokor Juliannát kiváló úttörő kitüntetéssel, a nemzetközi táborba Csillebércre hívta, Ludvig Ibolya kiváló úttörő kitiüntetést kapott, Horváth Ágnes aranyérmes szavaló, megyei első, Németh Ildikó bronzérmes szavaló.

Érdekes képet kapunk a 2/1965. iktsz. tájékoztatóból a megye gyermek - és ifjúságvédelmi helyzetéről."... (2/1965. (II. 18.) ÉM-PM együttes rendelet) 1964-ben 754 állami gondozott volt közülük 430 gyereknek csak egyik szülője volt ismert ( leáanya büntetését töltöti, többségének sem lakása, sem kereső foglalkozása nem volt. .64 gyereknek valamelyik szülője éppen börtönbüntetését tölti. Teljesen árva 26 kisgyerek. A többségnél a szülők alkoholizmusa, munkakerülése, erkölcstelen életemódja tette szükségessé az állami gondozásba vételt " - írják az ügyiratban.

A szokásos módon kezdődött most is az 1965 - 66. – tanév.

Jó lett volna, ha kellő férőhely esetén minden gyerekünk részersülhetett volna napközis ellátásban - hisz mindenkit arra bíztattak, hogy vállaljon munkát - sajnos azonban a 89 jelentkező közül csak negyvenet tudtunk felvenni.

1965. október 28-én az általános iskolai igazgatók, valamint vezető óvónők részére értekezletet hívott össze az osztályvezetőnk ( Gárdonyi Géza ) az óvodák önállósítása tárgyában.

1966 - 67. tanév. Ez ősz folyamán nem vett rész az iskola mezőgazdasági munkán. A takarékbélyeg akcióban első lett iskolánk, egyuttal új versenyfelhívás is érkezett.

1967.június 21.-én ismét a tanév összegzésére került sor. Tanuló létszám 830 fő, alsós 371, felsős 459. Mulasztási átlag 30,5 óra. Tanulmányiátlag 3,4. Gyermekanyagunk átlagos, ennek megfeleően kell megszabniok, megszabnunk az elérendő célokat.

1967-ben az új osztályvezetővel - számunkra örömteli- tervtárgyalást tartottak. Az 56.sz iskolaépület 4 tanteremmel, vizesblokkal bővül. Ugyan ezen a telken egy tornaterem építéséről (268/967.ikt.sz.) döntöttek.1968. április 1.-vel a kismegyeri, valamint a József Attila úti óvoda önállósult, tehát szervezetileg leválasztották az iskoláról.

1969-70-es tanév motójaként azt irhatnám, amit Cooper mondott: “ Ahogyszaporodnak a törvények, úgy szaporodnak a kibúvók is....” Megkezdtük 6.-7. évfolyamban a KRESZ oktatást. Az erzsébetligeti KRESZ pályát 1968. szeptember 18--án adták át, valóban hasznos létesítmény volt.

1974-75 tanévtől, valamint 1975-76. tanévben 12 fővel indult egy gyógypedagógiai kihelyezett osztályunk, sajnos 50 %-ban cigány gyerekek. Sajnálatra érdemesek, mert a fogyatékosság ilyen esetben sokszoros hátránynak számít!

1978 őszére befejeződött az 56. és 58. épület felújítása - nagyon sok minőségikifogással.1985-ig írta a tető az 58. épület teteje, kétszeri jelzés után 1988-ban tetőcerétvégeztek. Az 56-os épület tetejét is lecserélték. 1990-ben központi fütést kapott az épület. Némi zavart okozott a szabad iskolválasztás széleskörű megvalósulása: nehéz volt nyomonkövetni a tankötelesek beíratását.

1989 április 12-14-én “ 200 éves a szabadhegyi népoktatás” címmel nagyon tartalmas rendezvényeket szerveztünk. Megemlékezve Farkas Mártonra, a végrendeletére. Miután 1978-ra felépült a József Attila-lakótelep, a gyorsan növekvő gyermeklétszám miatt szükségessé vált új iskolák létesítése. 

Az év augusztusára elkészült a lakótelep első iskolája, a „Piros Iskola”, amely szeptemberben 16 tanteremmel elkezdte működését. Az intézmény 1984-ben a Herder-díjas néprajzkutató, Ortutay Gyula nevét vettefel. Wernerné Csordás Éva mindig az új utakat és a megújulást kereső irányításaalatt, gyorsan rangos nevet szerzett magának a városban. Az 1988-tól az értékközvetítő és képességfejlesztő program szerint folytatott oktató-nevelőmunkával pedig már országos elismertségre is szert tett az intézmény.

1983-ban újabb modern iskola épült a lakótelepen, szeptemberben megnyitotta kapuit Győr-Szabadhegyen a Tárogató Utcai Általános Iskola. Az ének-zene tagozatos intézmény 1986-tól a világhírű zeneszerző és zenepedagógus,Kodály Zoltán nevét viseli. Az iskola arculatát az emelt szintű ének-zenei képzés és a francia nyelv második idegen nyelvként történő oktatása határozza meg.

Kismegyeren egy gazdasági épületből lerekesztett helyiségben tanult 1-3 osztály,valamin az 2-4 összevont oszály. Váltott tanítással 61 gyerek, két tanítónő.

1990-ben megépült az Arató ú. 5.-ben emeletes, 4 tantermes, ebédlővel, szertárakkal rendelkező iskola, osztott osztályokkal, napközis csoportokkal, 6 pedagussal, 54 gyerekkel, központi fűtéssel. A József Attila u. 26. sz. épületben két tantermet alakítottunk ki zsibongóval. 1989. óta csak napközis célú használatra. Fűtés megoldódot, gázkonvektoros. Vezetékes víz, csatornázás van. József Attila u. 56-ban kiürítették a két lakást, 4 tantermes toldalékot építettek a régi iskolában, a földszinten irodával, emeleten szertárral. Az udvarban megszüntek a konyhakertek, tornaterem épült és 2 műhelytermes faház. Az épület központi fűtéses, korszerű világítással, új tetőszerkezettel (1990). Szemétszállítás, csatornázás megoldódott. Kézmosási lehetőségek, W.C. a norma szerint. 

Miután a kedvezőtlen demográfiai folyamatok nem változtak, 1997. augusztus31-én Győr Megyei Jogú Város Közgyűlése megszüntette a József Attila Általános Iskolát.(214/1997. (VI. 12.) Kgy határozat.)

Épületeiben a Radó Tibor Általános Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény végzi munkáját. Azóta a kismegyeri, Arató úti Tagiskola a Kölcsey Ferenc Általános Iskola keretein belül működik -(amelyet azóta bezártak),-amely 2000-ben a Kismegyeri Tagóvodával is bővült.

Korántsem teljes a visszatekintés. A felvillantott események talán alkalmasak arra,hogy gondolkodásra késztessék az olvasót, észrevegyék a szülők, nagyszülők áldozatát az “..oskoláért..”, megismerjék a szabadhegyiek szívét! 

Tervek 1930-ból


Győrszabadhegy, Római Kath. Leányiskola Városra néző szer 58.