PÉKMESTEREK
Szabadhegy péktörténete egyedülálló fejezete a helyi iparosságnak: itt alkotott az ország legelső női pékmestere, és a városrész máig őrzi a kemencék melegének generációs emlékeit. A Szabadhegy múltja Egyesület kutatásai és a helyi emlékezet alapján a szabadhegyi pékvilágot a következő családok és ikonikus helyszínek határozták meg:
1. A Kasper és a Rózsa pékség – A legnagyobb legenda
Ha a régi idők szabadhegyi pékárujáról beszélünk, a József Attila út belső szakaszán működő családi kemence a legfőbb hivatkozási pont.
2. A hajnali pékinasok világa
A pékségek történeteiből is tudjuk, a szabadhegyi pékek élete is kemény, hajnali munkával telt:
- A mesterek és az inasok már fél háromkor keltek, hogy mire a Selmeczi húsbolt vagy a Sili néni vegyesboltja kinyitott, a friss kiflik és cipók már a polcokon legyenek.
3. A mai szabadhegyi pékkultúra
A békebeli Kasper-féle családi sütöde öröksége és a pékáru iránti szeretet nem tűnt el Szabadhegyről, csupán modern formát öltött:
- Bedő Pékség és Kisbolt: A szabadhegyi Jáki utca 11. szám alatt (a Kemence helyén) működő kézműves üzlet a régi szatócsboltok és pékségek hangulatát éleszti újjá. Különlegessége, hogy családi kisboltként a hét minden napján – vasárnap is – friss kiflivel, kenyérrel és alapvető élelmiszerekkel várja a szabadhegyieket.
- Lipóti Pékség: A Jereváni utcában működő egységük szintén fontos napi fix pontja lett a lakótelepi és a családi házas övezet találkozásának.
Kasper Lenke nyújtófájától és a régi fatüzelésű kemencéktől hosszú út vezetett a mai modern kézműves boltokig, de a friss sült tészta illata fontos része maradt Szabadhegynek
Kattints a névre és elvisz a külön emlékoldalukra
A kemencénél
RÓZSA LÁSZLÓ PÉKSÉGE
Közösségi bejegyzések:
Ferenc Rigó ·Rózsa péķ fia a mai napig ott lakik ahol a pékség működött.
Herenkovics Csilla Virág Édes · ·Adminisztrátor Óóóó az a kenyér! A számban az íze, az orromban a pékség illata! Csodálatos kenyerek voltak! Rendszeresen mentünk mi is a kenyérért. Magam előtt látom, ahogy a lesüllyesztett munkaterületen/ben Rózsa bácsi egy szál atlétában, fején a csákó szerű fehér sapkában dolgozott. A hosszú nyelű péklapáttal tolta be a kemencébe a kenyereket, amikor kihúzta őket akkor egy nyeles kefével a vödörből, amiben gondolom víz volt, lekente sorra őket. Recsegtek, ropogtak, illatoztak. Csodálatos fehér bélzetű kenyerek voltak, magasak, mosolygósak, világosak. Semmi nélkül lehetett enni és nem lehetett abbahagyni. Óóó istenem, azóta sem ettem és már soha nem is fogok enni olyan csodálatos kenyeret. ❤
Anett Tímea Tóth ·Jó lenne egy fotó Laci bácsiról! Én egy mosolygós bácsira emlékszem akinek mindig volt hozzám egy két kedves szava! 😊 Sajnos már nem emlékeztem az arcára, de amint megláttam az unokája fotóját vissza térnek az emlékek! A szeme... az nagyon hasonlít! 😊
Ildikó Bozsoki Ildikó ·Mi is csak odajártunk kenyérért.
Éva Csikóné Altrichter ·Zoltán Kottyán én is úgy tudom, hogy a fia ott lakik. Sajnos a kemencét úgy tudom elbontották. Kedves emlék számomra a pékség, én is sokat jártam oda. Érdekes volt ahogy a nagy pék lapáttal kihúzta vagy éppen berakta a kemencébe a kenyeret. Forrón vittük haza...mire hazaértünk sokszor a gyürke már hiányzott a kenyérről. Isteni finom volt. Húsvét előtt a nagyböjti ételt a csiripiszlit is ő sütötte meg a kemencében. Nagymamámal rendszeresen vittük oda a csiripiszlit süttetni...
Ernő Nagy ·Gyerekként énis oda jártam kenyérért, egyik nap vittük a lisztet másnap mentünk a kenyérért! Ott vártuk hogy Laci bácsi kiszedje a kemencéből!!Forrón vittem haza de a sercli mindíg hiányzott mire hazaértem! A mai napig is emlegetjük hogy olyan fínom kenyeret azóta sem ettünk!!
Anett Tímea Tóth ·Ernő Nagy szinte ugyan ilyen emlékem van nekem is! 😊
Edit Zámolyiné Helyes ·Mi kertszomszédok, voltunk gyerekkorom óta , 5 éve költöztem el onnan volt egy ajtó a két kert között ott vitte át nagymamám a kalácsot sütni , a mai napig tartjuk a kapcsolatot Rózsa Lacival a fiával , még most is emlékszem a pékségre .
Zsuzsanna Gömbiné ·Balazs Rozsa Húde sokat álltunk itt sorban. Az apukánk már hajnalban kiment sort állni, mi gyerekek később felválltattuk, mert Ő ment a tüzépre valakinek szénért
Szűcs Éva ·Nekem Anyukám dagasztotta, kelesztette otthon a kenyereket és kosárban vittük oda sütni majd érte mentünk. Én is emlékszem Laci bácsira ahogy szedte ki a lapáttal a kemencèből a finom illatos kenyereket. Régi szép idők
Anikó Benkő ·ÉN! Nagyanyám oda vitte szakajtóval a fején (igen sikkesen ment az Új utcán) a sütésre kész kenyeret, s 3 forinttal minket küldött érte. Imádtam oda menni, még most is érzem a kisült kenyér illatát!
Baán Jenőné Marika ·Mi is oda jártunk kenyérért. Úgy emlékszem 2 kg lisztet vittem, és 2 kg kenyeret kaptunk. Akkor sem értettem, hogy lehet ez. De nagyon kedves volt a Rózsa bácsi. Most már én is néni vagyok.(73).
Veronika Zsenák ·Nagyszüleim József A.utca 16. laktak.Gyerekként Mama mindig küldött a friss kenyérért Rózsa bácsihoz.Család mai napig emlegeti Rózsa bácsit.Nagyon kedves volt mindig. 🙂
Zoltán Ruttmayer ·2 kg-os lisztet kellett vinni, sorbanállás után Rózsa bácsi és a felesége ott a pékműhelyben szolgált ki. Ma látványpékségnek hívnák. Olyan jó kenyeret azóta sem ettem.
Zoltán Ruttmayer ·A fia ott lakik most is a szülői ház helyén, ahol a pékség is volt.
Zsuzsa Feketéné Szekér ·A Szabadhegyiek sokan ott sütötték a kenyeret én is köztük voltam.
Tibor Baranyi ·-a pékségnek nem volt boltja sütödében vettük át a kenyeret.
Tibor Baranyi ·vpplt időszak mikor a zacskóban a lsztet kellet vinni cserébe. Még korábban a jegyrendszer idején Aposom /Kovács mihály/rendszeressen oda járt a tablóra ragasztani a jegyeket.
Külön szolnék Mária néniröl,aki tevékenykedet a sütés munkáiban. Amikor a templom utcai temetöben jársz az elsö ravatalozó mögött van a Rózsa házaspr sirja
