Kismegyeri magtár
Kismegyer a XIII. században Merena néven van említve, de ez ferdítésnek látszik, mert nevét a Megyer nembeliektől, legősibb birtokosaitól vette. 1220-ban egy része még Meger Györgyé. IV. Béla az itteni királyi vinczelléreket a turóczi prépostnak adományozza. Ez időtájt már faluként említik az okíratok. A pusztának déli nagy útja mellett eső része, 1037-ben és 1086-ban Felkert néven van említve. Hogy elnevezése mily gyakran változott, bizonyítja az a XVIII. század elejéről fennmaradt feljegyzés, mely szerint Hencse, Incheő, Lencse-szél, sőt Hugyóhegy néven is szerepelt. 1347-ben hosszabb ideig magát Megyert nevezik Félkertnek, míg 1404-ben egyszerűen Megye néven találjuk feljegyezve. A XVI. században már ismét Megyer a neve. Győr ostroma alatt pusztult el. 1536-ban I. Ferdinánd újabb adományt ad itt a szentmártoni apátságnak. A XVII. század elején, a mostani majorság melletti kis dombon erőd épült, melyet a nép, lapos alakja következtében,Tarisznyavárnak nevezett el, és 1638-ban Kismegyer maga is Tarisznyavár néven szerepel. Az 1683-as török hadjárat letörölte a falut a térképről és csak a XVIII. században népesítették be újra.Később a váracs helyére kápolna épült. 1809-ben János főherczeg e kápolnából vezette a győri ütközetet. A XVIII. században malmot és magtárat építtettek és tehenészetet létesítettek a bencés majorsági területen. Az a magtár, melyben a francziák feltartóztatásában hősi halált lelt stájer honvédek elvérzettek, még ma is fennáll.Az épület tartószerkezeteit nagyméretű téglából falazták. A belső terekbe a kicsi, lőrésszerű ablakokon keresztül nem sok fény jut be, a földszint és az első emelet csehboltozatai a közlekedést, illetve a térhasználatot alacsony belmagasságukkal jelentősen korlátozzák. A második emelet felső, fa mestergerendás födémje fölött egy állószékes ácsszerkezet épült, melyet az épület fennállása óta már többször elbontottak, felújítottak. Az első emeleten vonóvasakat helyeztek el a XX században, mert a második emeleten a termény súlya szétnyomta volna a falakat.
- § (1) Műemlékké nyilvánítom a Győr-Moson-Sopron megyei Győr, Kismegyer, 01398/1 helyrajzi számú ingatlant.
Műemléki környezetnek a 01398/2, 01398/3 helyrajzi számú ingatlanokat, valamint a 01390 helyrajzi számú ingatlan fenti ingatlanok által határolt szakaszát jelölöm ki.(3) Az örökségvédelmi bírság megállapításának alapjául szolgáló érték szempontjából a műemléket III. kategóriába sorolom. A védetté nyilvánítás célja az 1809-es győri csata 1897-ben emelt emlékművének megőrzése. Történelmi jelentősége, hogy 1809-ben, a győri csatában erődítményként szolgált a francia csapatok ellen. A magtár védelmezte a Szent Anna kápolnánál felállított osztrák és magyar seregek főparancsnokságát. Az osztrák és magyar katonák a maradék lőszerrel ide vonultak vissza és itt haltak hősi halált.
Egy történet a majorság védőiről:
A csata központja a kismegyeri majorság volt. A magtárt védő 872 katonáról, köztük 435 főről a grazi honvédőktől, Hohenegger Lőrincz így írt naplójában: "Idegen országért áldozták fel magukat szép halállal. Testük ott nyugszik békében. Drága hazánkat védték." Hat órás küzdelem után a grazi honvédők 103 katonája és 9 tisztje fogságba esett, akiket a nyúli szőlőskertek üresen álló pincéibe vittek. Velük együtt volt egy magyar leány is, aki a csata kezdetén a majorságba menekült és ott a sebesülteket ápolta. A grazi honvédőket mindjárt a csata után ki akarták végezni, de egy francia gárdakapitánynak sikerült ezt elhalasztania. A foglyok éjfélkor kenyeret és bort kaptak. Közölték velük, hogy Eugén Beauharnais parancsára kivégzik őket, mert nem tekinthetők reguláris katonáknak. A magyar lánynak sikerült az éjszaka folyamán, jó helyi ismeretei alapján, a francia őrök megkerülésével megszöknie. Egy osztrák tiszt segítségével eljutott János főherceghez, aki egy törzstisztet küldött Beauharnaishöz közölve vele, hogy a honvédők az osztrák hadsereg integráns részét alkotják és minden kivégzett honvédő helyett két francia foglyot végeznének ki. Közben a foglyokat már a kivégzés helyére vitték ahol már két gárda zászlóalj felsorakozott. Lehetséges, hogy ugyanannak a gárdakapitánynak sikerült a kivégzést ismét elhalasztania újabb parancsig. Beauharnais kivégzést visszavonó rendelkezése meg is érkezett. A grazi katonákat ezt követően Franciaországba vitték. Fél évig tartották őket fogva Chalon sur Marne-ban Reims közelében. 1810. január 13-án épségben visszatérhettek Grazba, ahol a város lakossága lelkesen fogadta őket.
(forrás:arcanum, győriszalon, építészfórum)
