1956 I.rész (Kossuth Lajos tér, 1956)

„…egy nemzet, amely magától föltámadt, s maga keres ott a harc hevében pillanatnyi vezetőket magának.” 

 A kor­mány­za­ti ne­gye­det belügyi kar­ha­tal­mi ala­ku­la­tok véd­ték. Az épü­le­tek őr­zé­sét a hír­hedt ál­lam­vé­de­lem, az ún. „kék” ÁVH-sok több ala­ku­la­ta biz­to­sí­tot­ta, ugyanak­kor itt vol­tak az ÁVH kö­te­lé­két erő­sí­tő kor­mány­őrök is. Raj­tuk kí­vül a so­ro­zott ál­lo­má­nyú ha­tár­őr­ség ún. „zöld” ÁVH-s ala­ku­la­tait ve­zé­nyel­tek a fon­to­sabb épü­le­tek vé­del­mé­re. Fo­lyam­őrök és ka­to­nai ala­ku­la­tok je­len­lé­té­ről szin­tén tu­dunk a kor­mány­zati ne­gyed­ben, sőt, a rá­dió vé­del­mé­ben részt ve­vő fegy­ve­re­sek ugyan­csak a párt­köz­pont­ban ke­res­tek me­ne­dé­ket. Megál­la­pít­ha­tó vi­szont, hogy egy­sé­ges pa­rancs­nok­ság hí­ján min­den ala­ku­lat kü­lön irá­nyí­tás alatt állt. Ke­vés volt a lő­sze­rük és a fegy­ve­rük, és egy kor­mány­ne­gyed el­le­ni tá­ma­dást nem tud­tak vol­na el­há­rí­ta­ni. Csak az itt lé­vő szov­jet pán­cé­los­ala­ku­la­tok je­len­tet­tek ko­moly erőt – vé­de­lem ese­té­re.  

Szov­jet je­len­lét

A szov­jet ka­to­nai pa­rancs­nok­ság – lát­va a ma­gyar po­li­ti­kai és ka­to­nai ve­ze­tés te­he­tet­len­sé­gét – „egy­ol­da­lúan” megegye­zett a ma­gyar Ha­dügy- és Belügy­mi­nisz­té­rium irá­nyí­tói­val, hogy 25-én in­dít­sák új­ra a mun­kát, ám amennyi­ben az ut­ca rend­je ve­szély­be ke­rül­ne, a szov­je­tek fel­szá­mol­ják a rend­bon­tást. Er­ről ok­tó­ber 25-én a haj­na­li órák­ban több ve­ze­tő po­li­ti­kus is tu­dott, és egyér­tel­műen úgy ér­tel­mez­ték a hely­ze­tet, hogy a szov­je­tek eb­ben az eset­ben be is tart­ják a sza­vu­kat. 

Ok­tó­ber 24-én jár­őr­szol­gá­la­tok szer­ve­ződ­tek, ame­lye­ket más­nap a tün­te­tés hí­ré­re pá­nik­sze­rűen vissza­von­tak. Ki­lenc és tíz óra kö­zött több lö­vést ka­pott a párt­köz­pont Aka­dé­mia ut­ca 17-es szá­mú épü­le­té­nek sar­ka. Fel­té­te­lez­ték, hogy a lö­vé­sek Bu­dá­ról szár­maz­tak, ezért egy szov­jet tank a Be­loian­nisz (ma Zol­tán) ut­cá­ból ki­ment a Du­na-part­ra, és több so­ro­za­tot adott le a szem­ben lé­vő ol­dal­ra, töb­bek kö­zött a Bat­thyá­ny tér irá­nyá­ba is, ahol egy ha­lott és több se­be­sült ma­radt a hely­szí­nen. Szin­tén dél­előtt, tíz óra kö­rül a Nép­had­se­reg tér Sza­lay ut­ca fe­lé eső ol­da­lá­nál ál­ló szov­jet tan­kok sze­mély­ze­tét a kö­ze­li te­tők­ről lö­vé­sek ér­ték. A szov­je­tek vesz­te­sé­ge több ha­lott és se­be­sült volt. Sőt, az egyik tank­ra gyú­lé­kony anya­got is dob­tak. A szov­je­tek – vá­la­szul – heves tűz alá vet­ték a szom­szé­dos épü­le­te­ket. 

Tíz órá­ra te­het­jük a Ná­dor ut­ca 28-as szám alat­ti párt­köz­pont épü­let­tömb­jé­ben be­kö­vet­ke­zett tűz­pá­ni­kot, ahol az épü­let­ben lé­vő ha­tár­őrök tü­zel­tek a té­vé ké­sőb­bi épü­le­té­nek leg­fel­ső eme­le­té­re, ahon­nan ál­lí­tá­suk sze­rint lőt­tek rá­juk. Eb­ben a lö­völ­dö­zés­ben sen­ki sem sé­rült meg. Ugyan­csak ha­tár­őrök biz­to­sí­tot­ták – a rend­őrö­kön kí­vül – a BRFK if­jú­ság­vé­del­mi alosz­tá­lyá­nak Sza­bad­ság té­ri épü­le­tét. 

A szov­je­tek Par­la­ment előt­ti sor­tü­ze után a ha­tár­őr-a­la­ku­la­tok pi­he­nő­ben lé­vő tag­jait ve­zé­nyel­ték ki a Kos­suth tér dé­li ol­da­lá­nak le­zá­rá­sá­ra, ők ké­sőbb részt vet­tek a 9-es szá­mú ház át­vizs­gá­lá­sá­ban is. (Ide me­ne­kül­tek be az élet­ben ma­ra­dot­tak a 2-es vil­la­mos me­gál­ló­já­tól.) Ek­kor ér­kez­tek a tér­re gép­ko­csi­kon a pé­csi ha­tár­őr-a­la­ku­lat em­be­rei, ami vé­get vetett a lö­völ­dö­zés­nek. Ami­kor az Aka­dé­mia ut­cai párt­köz­pont elé ér­tek, té­ve­dés foly­tán tűz­harc bon­ta­ko­zott ki kö­zöt­tük és a párt­ház vé­del­mét el­lá­tó ala­ku­lat kö­zött. Ha­lott­jaik, sé­rült­jeik vol­tak, sőt ci­vi­lek is ál­do­za­tul es­nek a cse­te­pa­té­nak. Fel­ve­tő­dik a kér­dés: ki lőtt elő­ször a Kos­suth La­jos té­ren, il­let­ve ki adott tűz­pa­ran­csot és miért? 

A párt­köz­pont vé­del­mé­ben

Ok­tó­ber 25-én a dél­előt­ti órák­ban az MDP Aka­dé­mia ut­ca 17. szám alat­ti szék­há­zá­ban tar­tóz­ko­dott a tel­jes ma­gyar po­li­ti­kai ve­ze­tés. Ki­lenc és tíz óra kö­zött ideér­ke­zett há­rom pán­cé­los­sal Anasz­taz Mi­ko­jan, az SZKP el­nök­sé­gé­nek tag­ja, a Szov­jetunió Mi­nisz­ter­ta­ná­csá­nak el­nök­he­lyet­te­se, Mi­ha­il Szusz­lov, a párt ve­ze­tő ideo­ló­gu­sa, Mi­ha­il Ma­li­nyin, a ma­gyaror­szá­gi szov­jet had­erő fő­pa­rancs­no­ka és Ivan Sze­rov, a KGB el­nö­ke, akik részt vet­tek az MDP Köz­pon­ti Ve­ze­tő­sé­gé­nek ülé­sén. Ezen a KV-ü­lé­sen vál­tot­ták le Ge­rő Er­nőt a ma­gyar párt élé­ről, s vá­lasz­tot­ták a he­lyé­re Ká­dár Já­nost. 

Egy idő után Sze­rov ott­hagy­ta a szov­jet kül­dött­ség tag­jait, mi­vel a volt Rá­ko­si-tit­kár­sá­gon ke­resz­tül ér­te­sült ar­ról, hogy tün­te­tő tö­meg ér­ke­zett a Par­la­ment­hez. Egy szem­ta­nú visszaem­lé­ke­zé­se sze­rint váll­rán­dí­tás­sal vet­te tu­do­má­sul, és arc­ki­fe­je­zé­sé­ből azt le­he­tett leol­vas­ni, hogy „na és ak­kor mi van?” Azt a szót is hoz­zá­fűz­te a hír­hez, hogy „Nyi­cse­vo”. Azaz nem tesz sem­mit… A tün­te­tő tö­meg ér­ke­zé­sé­ről a Köz­pon­ti Ve­ze­tő­ség tag­jai is tu­do­mást sze­rez­tek, meg is tár­gyal­ták a hírt, de sem­mi­lyen ha­tá­ro­za­tot nem hoz­tak. A párt­köz­pont vé­del­mé­vel meg­bí­zott pa­rancs­nok rö­vi­den tá­jé­koz­tat­ta Sze­ro­vot az ad­di­gi ese­mé­nyek­ről. Pár perc­cel ké­sőbb a KGB el­nö­ke há­rom szov­jet, va­la­mint két ma­gyar tiszt kí­sé­re­té­ben a fő­ka­pun ke­resz­tül ki­ment az épü­let­ből. 

Sze­rov az Aka­dé­mia ut­ca és a Kos­suth tér sar­kán szem­re­vé­te­lez­te a te­re­pet, s uta­sí­tást adott a par­la­ment előt­ti tér kiürí­té­sé­re. Ezt a tényt több visszaem­lé­ke­ző is alá­tá­masz­tot­ta, akik a pa­ran­csot kiadó kö­ze­lé­ben tar­tóz­kod­tak. Jól­le­het Sze­ro­vot nem is­mer­het­ték fel, de egy ala­csony, oro­szul be­szé­lő fér­fi­ra ha­tá­ro­zot­tan em­lé­kez­tek. Bi­zony­sá­gul – ezen az egy pon­ton – a sok szem- és fül­ta­nú kö­zül áll­jon itt Ha­nák Pé­ter tör­té­nész visszaem­lé­ke­zé­se, akit eb­ben az idő­ben töb­bed­ma­gá­val az Aka­dé­mia ut­cai párt­ház ka­pu­já­hoz tar­tott. „A ka­pu­tól fél­re­pa­ran­csol­tak […] Ki­jött egy szov­jet tisz­ti cso­port […] Nem tu­dom, hogy kik vol­tak. […] Tisz­tek vol­tak, az biz­tos. De ar­ra az egy szó­ra tisz­tán em­lék­szem, ami el­hang­zott: »sztrel­jaty!«, »sztrel­jaty!« – A szó­tár­ban a je­len­té­se mel­lett ez áll: lő, tü­zel, le­lő, meg­lő, be­le­lő. Itt fel­szó­lí­tó ér­te­lem­mel: lő­ni! A kö­vet­ke­ző pil­la­nat­ban csi­ko­rog­va el­hú­zód­tak a tan­kok. […] Én elő­ször vol­tam ilyen kö­zel éle­tem­ben harc­ko­csi­hoz. Ál­lít­ha­tom: fé­lel­me­tes lát­vány! Elő­re­hú­zód­tak húsz-har­minc mé­tert, s ak­kor hang­zott el a tü­zel­ni! ve­zény­szó. […] Döb­ben­ten hal­lot­tuk, hogy lő­nek. Nem a Par­la­ment épü­le­tét vet­ték tűz alá, ha­nem a te­ret.” 

Esz­te­len vé­reng­zés

Hogy mit lát­ha­tott Sze­rov? A tün­te­tő tö­meg ér­ke­zé­sé­ről még a párt­köz­pont épü­le­té­ben ér­te­sült. A tér sar­kán lát­ta a szov­jet tan­kok sze­mély­ze­té­vel ba­rát­ko­zó em­be­re­ket. Ka­to­na­ként tud­ta, hogy a Par­la­ment előtt ál­ló tan­kok lő­szer­rel és üzem­anyag­gal van­nak fel­tölt­ve. Mint KGB-fő­nök felis­mer­te, hogy ez az Aka­dé­mia ut­cai párt­köz­pont­ra – és az ott tar­tóz­ko­dó ma­gyar és szov­jet párt­ve­ze­tők­re ve­szé­lyes le­het. Ezért adott pa­ran­csot a Kos­suth tér kiürí­té­sé­re. Az elöl ál­ló tank kés­le­ke­dett a tűz meg­nyi­tá­sá­val, fel­te­he­tően azért, mert nem az egy­ség pa­rancs­no­ka ad­ta ki az uta­sí­tást. Sür­get­het­ték, hogy kezd­je el a riasz­tó­lö­vé­se­ket, mert a Sze­rov kí­sé­re­té­ben lé­vő egyik ma­gyar tiszt – Jam­rich Mi­hály ÁVH-s ez­re­des – gép­pisz­to­lyá­val rö­vid so­ro­za­tot adott a le­ve­gő­be! 

Ez volt a kez­det. Utá­na a tank elő­ször va­ló­ban riasz­tó­lö­vé­se­ket adott le. Ezek tet­tek kárt az egy­ko­ri Párt­tör­té­ne­ti In­té­zet épü­le­té­ben, és ek­kor szó­lal­tak meg a Par­la­ment fő­be­já­ra­ta előtt lé­vő pán­cé­lo­sok gép­pus­kái is. A tö­meg­ben pá­nik tört ki, s a té­ren tar­tóz­ko­dó kb. há­rom­ezer em­ber meg­ló­dult. Azok, akik a Par­la­ment épü­le­te és az előt­tük ál­ló szov­jet pán­cé­lo­sok kö­zöt­ti te­rü­le­ten vol­tak, az épü­let­tömb ki­szö­gel­lé­sei­ben, il­let­ve a pán­cé­lo­sok mö­gött és alatt pró­bál­tak me­ne­dé­ket ke­res­ni. Akik nem vol­tak elég für­gék, a riasz­tó­lö­vé­sek után kap­ták a kö­vet­ke­ző so­ro­za­tot. Ők vol­tak a vé­reng­zés el­ső ha­lott­jai, il­let­ve se­be­sült­jei. 

A fen­tiek­kel majd­nem egy idő­ben a Kos­suth-szo­bor mö­gött el­he­lyez­ke­dő szov­jet pán­cé­lo­sok ágyú­val – re­pesz­grá­nát­tal – be­lőt­tek a Kos­suth La­jos tér 9-es szá­mú épü­le­té­nek fel­ső szint­jé­be, majd re­pesz­grá­nát rob­bant a Rá­kó­czi-szo­bor előt­ti ré­szen, a Föld­mű­ve­lés­ügyi Mi­nisz­té­rium (FM) fő­be­já­ra­tá­val egy ma­gas­ság­ban. Mind­két he­lyen könnyebb és sú­lyo­sabb se­be­sül­tek ma­rad­tak a hely­szí­nen. A Par­la­ment VII-es ka­pu­ja előtt ál­ló tank tűz alá vet­te a Párt­tör­té­ne­ti In­té­zet má­so­dik eme­le­ti sa­rok­szo­báit. Ugyanek­kor dör­dül­tek el az el­ső gép­pus­ka­lö­vé­sek az FM el­ső eme­le­té­re is a IX-es ka­pu fe­lől. Szov­jet gép­pus­ka­tü­zet ka­pott a Kos­suth tér 9-es szá­mú épü­let és az ak­ko­ri Or­szág­ház ét­te­rem épü­let­tömb­je (Kos­suth tér 13–15–17.) is.

A tö­meg vessző­fu­tá­sa a té­ren öt-hat per­cig tar­tott. Az em­be­rek több irány­ba me­ne­kül­tek: egye­sek a Mun­kás­moz­gal­mi In­té­zet (ma Nép­raj­zi Mú­zeum) és a Pár­tör­té­ne­ti In­té­zet épü­let­tömb­jé­hez fu­tot­tak, má­sok az FM irá­nyá­ba, az ár­ká­dok alatt re­mél­ve ol­tal­mat, vol­tak, akik a Rá­kó­czi-szo­bor mö­gött ta­lál­ha­tó dom­bos ré­szen hú­zód­tak meg, il­let­ve – fő­leg azok, akik még nem ér­kez­tek be a tér­re – vissza­fe­lé ro­han­tak, a Ná­dor és a Vé­cse­y ut­cai ka­pu­al­jak­ba.  

Ezek után tűnt fel a Ság­vá­ri tér (ma Vér­ta­núk te­re) sar­kán egy szov­jet tank, és pán­cél­grá­ná­tot lőtt ki a Kos­suth tér kö­ze­pe fe­lé, a Rá­kó­czi-szo­bor ma­gas­sá­gá­ban, majd gép­pus­ka­tűz­zel árasz­tot­ta el a te­ret. Rö­vid­del ké­sőbb köz­vet­len kö­zel­ről két pán­cél­grá­ná­tot lőtt ki a 2-es vil­la­mos vo­na­lá­nál lé­vő mintegy egy mé­ter ma­gas domb­ra, és vé­gig­pász­táz­za az itt fek­vő em­be­re­ket. S mia­latt az Aka­dé­mia ut­ca fe­lé ha­ladt, még egy pán­cél­grá­nát­tal és gép­pus­ka­tűz­zel szór­ta meg a he­lyet, majd tá­vo­zott. 

Az ál­do­za­tok több­sé­ge re­pe­szek okoz­ta sé­rü­lés, ki­sebb há­nya­da pe­dig gép­pus­ka­ta­lá­lat kö­vet­kez­té­ben halt meg. A leg­több ha­lá­los se­be­sü­lés a 2-es vil­la­mos me­gál­ló­já­nál, il­let­ve a Par­la­ment Aka­dé­mia ut­cai ré­szé­nél tör­tént. Ez azt bi­zo­nyít­ja, hogy az Aka­dé­mia ut­cá­nál és a Ság­vá­ri tér­nél lé­vő tan­kok le­gény­sé­ge tü­zelt a tö­meg­re.  

Ku­ta­tá­saink sze­rint a té­ren lé­vő szov­je­tek nem a vé­reng­zés­ben ke­res­ték a megol­dást, jól­le­het a le­he­tő­sé­gük meg­volt rá – ki­vé­tel a Ság­vá­ri tér sar­ká­ról lö­völ­dö­ző harc­ko­csi –, és min­den cse­le­ke­de­tük ar­ra irá­nyult, hogy a tö­meg hagy­ja el a te­ret, ki­vált­képp a pán­cé­lo­so­kat, és szűn­jön meg a moz­gás. Eköz­ben ér­te ta­lá­lat a Sza­lay ut­ca 1-es szá­mú épü­let el­ső eme­le­ti er­ké­lyét is, ahon­nan egy­kor Göm­bös Gyu­la ma­gyar mi­nisz­ter­el­nök be­szélt hall­ga­tó­sá­gá­hoz.A té­ren meg­hú­zó­dó tün­te­tők kál­vá­riá­ja azon­ban foly­ta­tó­dott, mert a Ná­dor ut­cai tank vissza­vo­nu­lá­sa után mintegy tíz per­cen át rö­vid, vél­he­tően szov­jet ka­to­nák­tól és a tér kiürí­té­sé­ben részt ve­vő ma­gyar ha­tár­őrök­től szár­ma­zó gép­pisz­toly­so­ro­za­tok hang­ja töl­töt­te be a te­ret, s ez aka­dá­lyoz­ta a men­tők mun­ká­ját, akik idő­köz­ben meg­je­len­tek. De nincs tu­do­má­sunk ar­ról, hogy eb­ben az idő­szak­ban va­la­kit lö­vés ért vol­na, ön­kén­tes vagy hi­va­tá­sos men­tő halt vol­na meg.

Év­ti­ze­de­ken ke­resz­tül ki­tö­röl­he­tet­len volt az em­be­rek tu­da­tá­ból, és so­kan még ma is úgy gon­dol­ják: az FM te­te­jé­ről tü­zel­tek a tün­te­tő tö­meg­re. Ám ez – az ed­di­gi for­rá­sok alap­ján – ki­zár­ha­tó. Er­re is bi­zo­nyí­té­kul szol­gál­nak a fo­tók és a fel­lelt do­ku­men­tu­mok. A Kos­suth La­jos té­ren be­kö­vet­ke­zett vé­res ese­mé­nye­ket nem könnyű megér­te­ni az össze­füg­gé­sek is­me­re­te nél­kül. Egész egy­sze­rűen hi­ba csak úgy fel­ten­ni a kér­dést, hogy ezen a csü­tör­tö­kön ki lőtt, ki­re és hon­nan. Az ilyen kér­dés­fel­te­vé­sek ha­mis pre­misszá­kat szül­nek, ha nem tu­laj­do­ní­tunk je­len­tő­sé­get az előz­mé­nyek­nek, ame­lyek de­ter­mi­nál­ták és – hor­ri­bi­le dic­tu – majd­hogy­nem szük­ség­sze­rűen ma­guk­kal von­ták mind­azt, ami ok­tó­ber 25-én, pár perc­cel 11 óra után be­kö­vet­ke­zett.