6 perc elolvasni
16 Jan
16Jan


ELÉGETT A HOLTTEST

Mi történt 1985. február 13- án a késő esti órákban Győrött a Kakas vendéglőben? Ki kibe kötött bele, s miért csattant el az első pofon? Hol folytatódott, s folytatódott-e egyáltalán a verekedés? Hova tűnt G. János 25 éves magángazdálkodó?                     

Ezek voltak az első tisztázandó kérdések, amelyekre előbb a győri rendőrkapitányság, később pedig a Győr- Sopron megyei Rendőr-főkapitányság nyomozói kerestek választ G. János eltűnési ügyében.

A fiatalember Győr külvárosában állattartással foglalkozott. Szép, többszobás háza volt, ahol albérlők is laktak, s ezzel egészítette ki a sertéshizlalással szerzett jövedelmét. Beosztóan élt, de az italnak nem tudott ellenállni. Esténként általában valamelyik környékbeli italboltban kötött ki. Egyszer-egyszer belekeveredett verekedésbe is, ahol többnyire ő osztogatta az ütéseket. Nagy erejű férfi volt, a környék lakói is jól tudták, hogy nem tanácsos erősködni ott, ahol G. János is jelen van.

G. János február 13-án a késő délutáni órákban ment el otthonról a Kakas vendéglőbe, ahol szóváltásba keveredett Sztojka Csabával és Veszprémi Bélával. A nézeteltérést akkor az üzlet egyik alkalmazottja elsimította közöttük. Aztán G. János elindult az italboltból hazafelé. Az egyik pincér látta is, amint az ittas férfi a kerékpárját maga mellett tolva komótos léptekkel elindul. Néhány perc múltán Sztojka Csaba és Veszprémi Béla is elhagyta a vendéglőt.

Ezeket a tényeket G. János édesapja mondta jegyzőkönyvbe azután, hogy február 16-án délután elhatározta, felhagy fia keresésével, az eltűnést bejelenti a rendőrségen.

Az ügyeletes tiszt gépkocsizó járőröket irányított a Kakas vendéglőhöz azzal a feladattal, hogy tudják meg, valóban február 13-án látták-e G. Jánost utoljára, s azon az estén történt-e valamilyen rendhagyó esemény a környéken.

Az adatgyűjtésből visszaérkező járőrök figyelemre méltó megállapításokról számoltak be. Megtudták, hogy G. János valamilyen korábbi nézeteltérés miatt verekedésbe keveredett előbb Veszprémi Bélával, majd a Veszprémi segítségére siető Sztojka Csabával is. A vendéglő dolgozói megerősítették G. János édesapjának azt a bejelentését is, hogy Sztojka és Veszprémi valóban elhagyta a helyiséget, miután G. János távozott. A járőrök természetesen megkeresték a közelben lakó Veszprémit és Sztojkát is, de azt mondták, ők is a vendéglőben látták utoljára a fiatalembert. Tagadták, hogy az utcán találkoztak vele.

Sztojka Csaba ismert alakja Győrnek. Verekedésért, garázdaságért, rablásért már többször is volt büntetve. Érthető, hogy a nyomozók már az első pillanatban arra a következtetésre jutottak, Sztojka Csaba és Veszprémi Béla valószínűleg többet tud G. János hollétéről annál, mint amit a járőröknek elmondtak.

Február 19-én délután hallgatták meg a nyomozók a két fiatalembert, s elmondásaik egybevetéséből kiderült, mindketten másként adtak számot arról, hogy mi történt az italboltból való távozásuk után.

Sztojka Csaba azt vallotta, hogy a kerékpárját toló fiatalembert a Vöröshadsereg útja 176. számú ház előtt érték utói, ahol ismét összeverekedtek. Leütötte G. Jánost, meg is rugdalta, aztán otthagyták a földön fekvő férfit, s ki-ki ment a maga útján haza. Veszprémi Béla arra is emlékezett, hogy a fiatalember a verekedés után felállt, ő pedig Sztojkával együtt ment haza.

Mi lehet az oka annak, hogy a többszörösen büntetett előéletű Sztojka Csaba — aki korábbi felelősségre vonása alkalmával minden esetben a legvégsőkig tagadott — beismert egy ilyen, ránézve gyanút erősítő cselekményt? — tették fel a kérdést a nyomozók. Ha az okot megtalálják, feltehetően fény derül G. Jáno6 eltűnésének rejtélyére is.

Sztojka Csabát garázdaság miatt őrizetbe vették, az akkor viselt ruháit lefoglalták csakúgy, mint Veszprémi Béla ruhaneműit is, amelyeket a BM ORFK Bűnügyi Technikai Intézetébe küldtek szakértői vizsgálatra.

Február 19-én délután főkapitányi utasításra nyomozócsoport alakult, amelynek feladata természetesen elsősorban az eltűnt G. János felkutatása volt. Az időközben elkészült terv alapján 20-án reggel nagy apparátus kezdett munkához. Milyen intézkedéseket írt elő a terv? Házról házra járva ki kellett kérdezni a lakókat az italbolt és G. János lakása közötti útszakaszon, látták-e a fiatalembert. 

A tennivalók sokaságát jelzi, hogy az italbolt és G. János lakása között mintegy három kilométer a távolság, s szinte végig házak szegélyezik az utat. Ugyanakkor helyszíni szemlét is kellett tartani ott, ahol Sztojkáék szerint a verekedés történt. Meg kellett állapítani G. János vércsoportját. 

Egy másik nyomozócsoport azt a feladatot kapta, hogy lépésről lépésre vizsgálják át a Kakas vendéglő és G. János lakása közötti útszakaszt olyan nyomok és anyagmaradványok után kutatva, amelyek összefüggésben lehetnek G. János eltűnésével.Legelőbb az útszakaszt szinte centiméterről centiméterre átkutató csoport járt eredménnyel. A Kismegyer utca és az Arató út kereszteződésében ugyanis az út szélén gyanús foltot találtak. Alaposabban megvizsgálták a közel egy négyzetméternyi területet, s úgy vélték, hogy a sötétbarna folt lehet vér is. Kémcsövekbe, szűrőpapírra mintát gyűjtöttek a barna, keményre fagyott tócsa tartalmából, majd folytatták a kutatást. És közben természetesen érdeklődtek arról, nem tud-e valaki a vérgyanús foltok keletkezésének körülményeiről.

— Dehogynem! — válaszolta egy járókelő.

 —Szegény R. Sanyi szinte csonttá fagyott ott egy héttel ezelőtt, amikor részegen elaludt. Nézzenek csak utána a kórházban, ott fekszik, még a kezeit is levágták, annyira elfagyott szegény — tanácsolta.

Egy sarokkal távolabb újabb vérnyomnak tűnő foltok hozták izgalomba a nyomozókat. Az Arató utca és a Szőlős utca sarkán bukkantak egy vértócsára, amelynek közepében egy gombot találtak. Használhatónak tűnt ez az adat azért is, mert Sztojka Csaba a Szőlős utcában lakott. Ismét mintát gyűjtöttek a nyomozók, s helyszíni szemlebizottság is kiszállt mindkét helyszínre.Időközben a megyei vérellátó állomáson folytatott rendkívül munkaigényes kutatómunka eredményt hozott. 

Kiderült, hogy G. János évekkel korábban — még a sorkatonai szolgálata alatt — egy alkalommal vért adott: A, Rh pozitív vércsoportú volt.

Néhány óra elteltével a nyomozók asztalán újabb vérvizsgálati eredmények sorakoztak. S a bonyodalmak igazán akkor kezdődtek, amikor A, Rh pozitív vércsoportot sikerült kimutatni a szerológus szakértőnek is akkor, amikor az első nagy kiterjedésű vérfoltból vett mintát, de akkor is, amikor a kisebb tócsa tartalmát vizsgálta. És mint az a további vizsgálatból kiderült, A. Rh pozitív vércsoportba tartozik Sztojka Csaba is! 

És — ilyen a véletlen — A, Rh pozitív vércsoportba tartozik R. Sándor, akit fagyási sérülésekkel valóban a győri kórházban ápoltak.

Az újabb adatgyűjtésen további információkhoz jutottak a nyomozók. Sikerült felderíteniük, hogy a kisebb vértócsa akkor keletkezett, amikor egy környékbeli férfi ittasan hazafelé kerékpározva arcra, esett. A gomb a pufajkájáról szakadt le.

Tovább szűkült a kör a győri kórházban beszerzett adatok alapján. A nagy vértócsa semmiképpen nem keletkezhetett akkor, amikor R. Sándor a földre került, ugyanis külső sérülések nélkül szállították a mentők a kórházba.

Február 22-én reggeli információ érkezett a bűnügyi technikai intézetből. A Sztojka Csabától lefoglalt bőrdzsekin — bár időközben alaposan lemosták — vérszennyeződést találtak. A további vizsgálatok arra is választ adtak, hogy a vér emberi eredetű, A, Rh pozitív, és így származhatott G. Jánostól is.

Újabb adat: az Arató utca egyik háza előtt február 13-ra virradó éjjel eltűnt egy szemetes edény, amely csak február 22-én délután került elő, egy elhagyott területen játszó gyerekek találták meg. Az edény belül merő vér volt, s talán mondanunk sem kell, hogy a vér A, Rh pozitívnak bizonyult a vizsgálat során.

Elegendő adat gyűlt össze, hogy gyanúsítottá nyilvánítsák és kihallgassák Sztojka Csabát. És a tettes az elé tárt számos bizonyíték hatására megtört. Beismerő vallomásában elmondta, hogy G. Jánost utolérve ismét összeakaszkodtak, de mert akkor már egyedül volt, tartott attól, hogy a lényegesen nagyobb testi erejű G. Jánossal nem bír, ezért kést rántott, s több esetben megszúrta a fiatalembert. Ezután egy kukába próbálta begyömöszölni G. Jánost, de hiába, nem sikerült. Távolabb észrevett egy szemétszállító konténert. Odahúzta G.János holttestét, és beemelte a konténerbe. Ezután hazament, lemosta magáról a vért, majd lefeküdt aludni, vallotta. 

Még jegyzőkönyvezték Sztojka Csaba vallomását, amikor egy nyomozócsoport elindult a helyszínre, hogy a konténert megkeresse. A jelzett helyen, egy iskola előtt találtak ugyan egyet, de mint kiderült, amelyikben G. János holtteste van — feltéve, ha a gyanúsított igazat mondott — már február 18. óta a szeméttelepen található — állapították meg a nyomozók. 

Késő este értek ki a szeméttelepre.

 — Nem sok a remény arra, hogy  megtalálják, amit keresnek. —nálunk ugyanis az a szokás, hogy egy  dózer a leborított szemetet azonnal  elegyengeti, egy másik pedig 30—40 centiméter vastag földtakarót hord rá — hallották a szemétbánya egyik alkalmazottjától.

Ismét aprólékos felderítőmunka állt a nyomozók előtt, de eredményel jártak. Sikerült felkutatni azt a gépkocsivezetőt, aki február 18-án az iskola elől a szeméttelepre fuvarozta a konténert. A gépkocsi vezetője emlékezett arra, hogy a konténer színültig volt tűzforró salakparázzsal, így azt a telepen egy félreeső helyen billentette le, mert nem akarta, hogy a többi leborított szemét tüzet fogjon. 

A gépkocsivezető odavezette egy halomhoz a nyomozókat. Nem kellett sokáig keresgélniük, hiszen a kupacból egy cipővel fedett lábfej állt ki. A nyomozók akkor még nem tudták, hogy úgyszólván ez az egyetlen épen maradt testrésze G. Jánosnak.

De miért, s hogyan égett hamuvá az áldozat holtteste? A választ az iskolában kapták meg a kérdésre. Emlékezetes, hogy azokban a napokban rendkívül hideg időjárás tombolt hazánkban, ezért az iskola vezetése elrendelte: a fűtő éjszaka is rakjon a kazánra, hogy reggel meleg tantermek várják a tanulókat. Ám az iskola kazánja elavult, nehezen tudta ellátni a feladatát. Ezért a fűtő, hogy a kazánban levő vizet melegen tarthassa, folyamatosan tüzelt. 

És a még izzó— az orvos szakértő véleménye szerint mintegy 1500 Celsius-fokos parazsat — folyamatosan hordta ki az utcán levő konténerbe. Sötét volt, nem vette észre, hogy a talicska izzó tartalmát egy ember holttestére borítja.

Sztojka Csaba tehát beismerő vallomást tett. Másnap a bűnügyi technikai intézet szakértőivel kibővített helyszíniszemle-bizottság szállt ki a Pápai úti szeméttelepre, s az orvos szakértő irányításával átvizsgálták a mintegy két köbméter hamut. Ez alkalommal 1500 gramm emberi testből eredő hamut, elszenesedett csontot sikerült kiválogatniuk a további szakértői vizsgálatok céljára. Megkerült — Sztojka Csaba vallomása nyomán — a sértett kerékpárja is, amit a gyilkosság után a tettes gondosan elrejtett.

A gyanúsított ellen a Győr-Sopron megyei Rendőr-főkapitányság befejezte a nyomozást, s az ügyet vádemelési javaslattal megküldte az ügyészségnek.

A gyors, eredményes munka elismeréseként a Győr-Sopron megyei Rendőr-főkapitányság vezetője több, a nyomozásban részt vevő rendőrtisztet elismerésben részesített.

ZOMBORI ATTILA

Az eset szerepel egy bűnűgyi könyvben is, itt olvasható:

Nyers Mihály hadnagy: — Itt bukkantunk az első nagy kiterjedésű vérfoltra


Előkerültek a sértett kulcsai is


Aziskola hátsó bejárata a konténerrel

A szemétbányában egy félreeső helyen borították ki a konténer tartalmát

(Fotó: Vedres Mátyás és Zombori Attila) Magyar Rendőr 1985-1. száma

Megjegyzések
* Az email nem lesz publikálva a weboldalon.