Baradlay Richárd - Szini Sebő Alajos

Ez az a szablya, amivel az igazi Baradlay Richárd párbajozott 

A valóságban is lezajlott 1849-ben az a párbaj, amiből Jókai Mór A kőszívű ember fiainak párbajötletét meríthette. Amíg a regényben a kitalált hős, Baradlay Richárd, addig a valóságban Színi Sebő Alajos huszáralezredes vívott ellenfelével élet-halál harcot. A történelmi ritkaságok kedvelőinek pedig az a jó hírünk, hogy ma is megvan a tápióbicskei csatában használt szablya, ami diadalra segítette a kőszívű ember középső fiának alakjához mintául szolgáló Színi Sebőt: a valóságos fegyvert 75 éve a győri múzeum őrzi, bár már tíz éve csak időszaki kiállításokon lehet megtekinteni, amióta az állandó várostörténeti kiállítás bezárt. 

Párbaj a csatatéren: regény és valóság

Bár a tápióbicskei csata hagyományőrzői ápolják a hős emlékét, Magyarországon kevesen hallottak Színi Sebő Alajosról és a hozzá kapcsolódó Jókai-legendáról. Ugyanez egyáltalán nem igaz a szlovákiai Csallóközre, ahol – bár nem része a tantervnek – a gyerekek jól ismerik az alezredes nevét. Színi Sebő Alajos a mai magyar határ mellett fekvő Csiliznyárad (Ňárad) szülöttje volt, sírja zarándokhellyé válik a nemzeti ünnepen. Utána pedig a Pest vármegyei Tápióbicskén – Csiliznyárad testvérvárosában – lehet folytatni a rendhagyó történelemórát, mert ott pedig a látványos emlékütközetet rendezik meg április 4-én.

Az 1869-ben kiadott Jókai-regényben Baradlay Richárd az isaszegi ütközetben, a Királyerdőnél vívja meg csatáját régi nagy ellenfelével, Palvicz Ottóval. Egyszerre ütnek egymás feje felé, de Palvicz sebe a súlyosabb, a csata végül magyar diadallal ér véget. A regénybéli Palvicz Ottóval vívott párbaj ötletét a regény megírásakor a tápióbicskei csatából meríthette az író a legenda szerint, az erről szóló nyomozást a néhai Végh Ferenc irodalomtörténész, Színi Sebő Alajos oldalági leszármazottja a Párbaj a csatatéren: egy Jókai-hős nyomában című 2002-es könyvében is összefoglalta. 

A valóságban 1849. április 4-én Színi Sebő Alajos lovaspárbajt vívott Hermann Riedesel zu Eisenbach báróval. Egyes leírások szerint a párbaj csatafordító volt, mert az addig győztes sereg visszavonulót fújt, és dicső kezdetét vette a tavaszi hadjárat. Ám a realitás talaján maradva Színi Sebő huszárosztályának a párbaj után még menekülnie kellett, a csata menetét pedig Damjanich tábornok 3. hadtestének, 11 ezer katonájának és 40 ágyújának érkezése fordította meg órákkal később. 

A regény és a valóság összeolvad Jókai Párbaj a csatatéren című novellájában, mert az író ebben a valódi szereplők viadalát is megörökítette. Ezt írja: „Amint a két dalia egyszerre egy pillanatban kiejté jobbjából a kardot, hirtelen megragadta egymást mind a kettő, s elkezdődött a tusa puszta kézzel, balog kézzel. 

"Riedesel magasabb volt, de Sebő ügyesebb; gyorsan torkon ragadta ellenfelét, azzal sarkantyúját paripája oldalába vágta, a két mén megfordult egymásnak feszített oldallal, s azzal mind a két lovag lezuhant a földre.”

A két férfi közül csak Színi Sebő kelt fel, aki a párbajban szintén súlyosan megsebesült.

 De a párbajjal kapcsolatban nem is fontos elmerülni a Jókai-művek rengetegében, mert állítólag maga az érintett is beszámolt róla Szemere Miklós költőnek. Ezt így jegyezte fel Gracza György Az 1848–49-iki magyar szabadságharc története című 1897-es könyvében: 

„Riedesel bárót már régebbről ismertem. Óriási erejű ember volt, s híres kardvívó. Mikor Riedesel csapatja élén elővágtatott s kardjával felém intett, megvallom, végigborzongott a hátam. Megvoltam győződve, hogy agyonvág. De azért, nehogy huszárjaim szemében kisebbséget szenvedjek, elfogadtam a kihívást. Az első összecsapásnál mindketten sértetlenek maradtunk. De észrevettem, hogy lovam fürgébb és erősebb. A második összecsapásnál lovam szügyével rohantam reá. Több percig viaskodtunk, de ismét eredménytelenül. Harmadszor is összecsapva, mindketten egyszerre támadtunk. Ekkor kaptam – ezzel feltűrte jobbkezén kabátja újját s a csukló alatti forradásra mutatott – ezt a rettenetes vágást. De még volt annyi erőm, hogy én is sujtsak. És Riedesel kettéhasított koponyával holtan bukott le a nyeregből.” 

A párbaj előtt egyébként Színi Sebőt is Bécsben érte a szabadságharc híre, de Baradlay Richárddal ellentétben nem édesanyja, hanem öreg csiliznyáradi huszárja, Csicsay Jónás kereste fel. Ekkor huszárcsapatával jókora kerülővel hazaszökött Bécsből. A győztes csata után alezredesi rangot kapott, a világosi fegyverletételig az 1. huszárezred parancsokaként szolgált. Aradon halálra, majd 16 évi várfogságra ítélték, 1853 végén kegyelmet kapott, de a jószágvesztés révén elszegényedett. 

Hogy került a szablya a győri múzeumba?

 Amíg Szlovákiában a csiliznyáradi alezredes emlékét ápolják, tisztelve a Jókai-féle romantikát is, Győrben fordított a sorrend. Vagyis ha valaki egyáltalán hallott erről, akkor a szablya után keres rá Színi Sebő Alajos nevére. 

A fegyvert a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum (volt Xántus János Múzeum) gyűjteményében őrzik, jelenleg a külső raktárban a több helytörténeti, néprajzi, régészeti és más kinccsel együtt. Cserhalmi Zoltán muzeológus megmutatta a Telexnek a jó állapotban lévő tiszti kardot, amin apróbb csorbulás látható itt-ott – ezeket akár Riedesel báró kardja is ejthette a pengén, de erre természetesen nincs bizonyíték. 

A kulcsember Győrben a ’48-as honvédegylet titkára, Haeffner Ernő volt a 19. században, aki olyan állhatatosan dolgozott a ’48-as árvákért, özvegyekért, a forradalmai eszme életben tartásáért, hogy az 1882-ben meghalt Színi Sebő Alajos neki ajándékozta az ereklyét. A fegyver a családban maradt, és a titkár egyik leszármazottja, Stringovics Sándorné 1949-ben eladta a múzeumnak. 

Cserhalmi Zoltán szerint – főként kerek évfordulókon, amikor a relikvia kiállításon szerepel – gyakran érkeznek Szlovákiából csoportok, hogy megnézzék a szablyát. Erre legutóbb tavaly, a Petőfi-év kapcsán rendezett kiállításon került sor, más alkalommal a tiszti kard sajnos a többi kinccsel együtt el van zárva a tekintetek elől, mert a külső raktárban nem fogadhatnak látogatókat. 

^{„Hősi erény volt az, amidőn a bicskei mezőt pengéddel festék vérszínre” – olvasható Színi Sebő Alajos sírján – Fotó: Laczó Balázs}

A csiliznyáradi önkormányzat korábban szerette volna egy napra elkérni az ereklyét, hogy bemutathassa, de ezt nem engedhette a múzeum, mert aránytalanul sok előkészítést, minisztériumi engedélyeztetési procedúrát igényelt volna, hogy a szablya átlépje a határt. Az is nehezítette volna az eljárást, hogy maga az önkormányzat nem muzeális kiállítóhely – vagyis nem feltétlenül képes gondoskodni például a biztonságos őrzésről, az egyenletes hőmérsékletről, a megvilágításról és a páratartalomról. 

Szlovákiában ápolják az emlékét, itthon kevésbé

Csiliznyárad önkormányzata – amint Lukács József polgármester a Telexnek elmondta – tudomásul vette 2018-ban, hogy a tiszti kardot nem kapja kölcsön, viszont méréseket végezhetett és lefotózhatta a relikviát. Testvértelepülése, a csata színhelyeként szolgált Tápióbicske végül elkészíttette a tiszti fegyver hiteles mását, amit Csiliznyáradnak ajándékozott a település létrejöttének 550. évfordulóján. Ezt a másolatot – a győri eredetivel ellentétben – meg lehet tekinteni a nyáradi hivatal nyitvatartási idejében. 

Lukács József elmondta: Színi Sebő Alajos emlékét nagyon tisztelik, síremlékét gondozzák, és minden évben ünnepi megemlékezést tartanak a március tizenötödikét követő szombaton. 

„Szlovákiában elsősorban a hely szülöttjeként tekintünk Színi Sebő Alajosra, és az, hogy a legenda szerint Jókai róla mintázta hősét, csak hab a tortán.”

 A Csallóköz alapiskoláiban a tanárok a Baradlay-vonalat is elmesélik a gyerekeknek – mondja Lukács József. 

Ugyanez azonban nem igaz a határon innen. Egy általunk megkérdezett győri magyartanár mesélte, maga is egy szlovákiai kollégájától hallott az alezredesről. A kőszívű ember fiai ma már nem kötelező, csak ajánlott olvasmány (nyolcadikban ma A huszti beteglátogatókat és A nagyenyedi két fűzfa című elbeszélést kell elolvasni Jókaitól). Az általunk megkérdezett magyartanár egyébként legkevésbé sem bánja a „Kőszívű” lefokozását, mert ha a cselekmény összetettsége nem okoz is gondot a Netflixen edződött gyerekeknek, a szöveget annál nehezebbnek tartja. 

Egy nyugdíjas győri tanár, Balázs Lívia, úgy látja: ha Jókait természetesen meg is kell hagyni a kötelezők között, száz kötete közül ő sem választaná mindenképp a Kőszívű ember fiait, sok hetedikes–nyolcadikos gyerek amúgy is éppen a kötelező olvasmányt utálja meg. Ugyanakkor a regény nagyon szép példákat állít a férfi erényről, a női és az érzelmi karakterek skálája is gazdag és különleges. Érdemes talán a regény alapján készült színvonalas filmet megnézni az órán és annak egy-egy jelenetét feladni olvasmányként – tette hozzá. 

Nagyon hiányzik Győrnek a volt múzeuma

Végül egy gondolat a volt Xántus János Múzeum sorsáról, ami fájó pont a győrieknek. Az Apátúr-ház 2014-ben bezárt, és azóta csak időszaki kiállítások keretében igyekeznek a hiányt pótolni az ikonikus kincsek bemutatásával. Tavaly például sokáig közszemlén volt a gyűjtemény legkeresettebb darabja, Xántus János Winchester puskája, ugyanis a legenda szerint Karl May a tudósról mintázta a Winnetou-regények Old Shatterhandjának alakját. Úgy tudjuk, a toplistán van a Győr történelmi jelképeként ismert eredeti vaskakas, a forradalomhoz, a szabadságharchoz, illetve az aradi vértanúkhoz kötődő személyes ereklyék gyűjteménye, a céhek múltjának számos relikviája, valamint az időben hozzánk közel álló ipartörténet sok ismerősebb darabja.

Laczó Balázs írása - Észkombájn

Életrajz

Csiliznyárad, Győr m., 1811., ker. Balony, jún. 9. S. Jozsef "hospes" és Moórotz Elza (Erzsébet?) fia. 9 Magyar, r. kat. Gimnáziumot végez. 1829- közvitéz, 1830- tizedes, 1834- szakaszvezető, 1835- őrmester, 1838- hadnagy, 1844- főhadnagy az 1. Császár huszárezredben. 

Nőtlen, később (Felesége Sághy Antónia lett.)1848. április végén az Országos Nemzetőri Haditanácshoz, majd a hadügyminisztériumhoz osztják be szolgálattételre. Jún. 19- cs. kir.alszázados ezrede létszámában és segédtiszt Mészáros Lázár hadügyminiszter mellett. E beosztásában okt. 15 (1.)- honvéd százados. 

Okt. 20 (1.)- őrnagy, a 13. Hunyadi huszárezred egyik osztályának parancsnoka a fel-dunai seregnél. 1849. jan. 5. Vácott beteget jelent, de febr. 10. ismét szolgálatba áll. 1849. márc. 29. a Feldunai seregnél tartózkodó Kossuth alezredessé nevezi ki az 1. Császár huszárezredhez. (Kinevezését a hadügyminisztérium máj. 25. hirdeti ki.) I. hadtestben szolgáló alakulata élénl az ápr. 4.-i tápióbicskei csatában párbajt vív br. Riedsel őrnaggyal, a horvát báni huszárezred parancsnokával, akit levág, de maga is nehéz sebet kap. (Jókai róluk mintázta Baradlay Rihárd és Pallawitz Ottó párbaját a Kőszivű ember fiai-ban.) 

Ápr. 30. kitüntetik a katonai érdemjel 3. osztályával. Május közepétől az 1. huszárezred ideiglenes parancsnoka (mivel az ezred parancsnoka, Mesterházy István ezredes hadosztályparancsnok lett), továbbra is az I. hadtestben, a világosi fegyverletételig.

Aradon halálra, illetve 16 év várfogságra ítélik (1849. nov. 29., ill. dec. 12.). Munkácson raboskodik, 1853. dec. 12. kegyelmet kap. 1867/68. uradalmi gazdatiszt Bősön (itt negyven hold földje volt), a Győr megyei Honvédegylet tagja. † Csiliznyárad, 1882. okt. 10.