14 perc elolvasni
07 May
07May

1945. május 7-én a kora hajnali órákban a szövetséges haderő főparancsnoka, Dwight D. Eisenhower hadseregtábornok reimsi főhadiszállásán a náci Németország új államfője, Karl Dönitz admirális megbízásából Alfred Jodl vezérezredes aláírta a német haderő feltétel nélküli megadásáról szóló kapitulációs okmányt. A dokumentum másnap, május 8-án éjféltől írta elő a teljes fegyvernyugvást. A német kapitulációval Európában hivatalosan is véget ért az emberi konfliktusok történetének legnagyobb vérontása, a második világháború. A német megadás hírére a nagyvárosok utcáin önfeledt ünneplésbe kezdtek az emberek, de a kulisszák mögött  már komolyan repedezett a győztesek koalíciója. 

A hadtörténészek többségének véleménye szerint az európai háború ténylegesen a német Közép Hadseregcsoport 1945. május 12-i csehországi fegyverletételével ért véget, Jugoszláviában pedig május 14-én tették le a fegyvert az ott harcoló német csapatok. Az antifasiszta koalíció teljes győzelmével végződő második világháború volt az első, a Föld teljes egészére kiterjedő fegyveres konfliktus, amelyben 61 állam (az akkori emberiség 80 százaléka) vett részt, 40 ország területén és az összes óceánon folytak harcok, 110 millió katona állt fegyverben. A katonai áldozatok számát 27, a civilekét 25 millióra teszik. 


Wilhelm Keitel vezértábornagy, a német delegáció vezetője a kapitulációs okmány aláírása előtt

Végjáték Berlinben


1945. április 30-án, amikor Georgij Konsztantyinovics Zsukov marsall 1. belorusz frontjának rohamegységei már csak alig ötszáz méterre álltak a rommá lőtt berlini kancellária épületétől, a kancellária földalatti bunkerébe bezárkózott Adolf Hitler öngyilkos lett. Mielőtt a Führer végzett volna magával, április 29-én éjszaka magához kérette titkárnőjét, Traudl Jungét, akinek lediktálta a politikai végrendeletét.

Adolf Hitler és Eva Braun. Hitler a halála előtti napon vette feleségül a nála 23 évvel fiatalabb nőt Forrás: Wikimedia Commons 

Hitler a kancellári tisztséget legfanatikusabb hívére, a vele együtt a bunker betonszarkofágjába bezárkózott Joseph Goebbelsre bízta, a teljesen széthullott Harmadik Birodalom államfőjének pedig a hozzá ugyancsak rendítetlenül hű Karl Dönitz vezértengernagyot tette meg. A német haditengerészet, a Kreigsmarine főnöke a berlini csata utolsó előtti napján, május elsején vette kézhez Martin Bormann pártkancellár sürgönyét.

Martin Bormann pártkancellár végig kitartott Hitler mellett a berlini bunkerben Forrás: Bundesarchiv/O.Ang. 

Göring volt birodalmi marsall helyett a Führer önt nevezi ki utódjának, flottatengernagy úr. Az írásos meghatalmazás úton van. Haladéktalanul tegyen meg minden intézkedést, amit a helyzet megkíván. Bormann" - állt a tömör táviratban.

Karl Dönitz admirálist tette meg Hitler a Harmadik Birodalom utolsó államfőjének Forrás: Bundesarchiv/Buchheim, Lothar-Günther

A szikár admirálist mélyen megdöbbentette a nem várt kinevezés, hiszen a végóráit élő Berlinből eltávozott náci vezetőkhöz hasonlóan ő is arra számított, hogy a korábbi hivatalos helyettes, a kegyvesztetté vált és minden rangjától megfosztott volt birodalmi marsall, Hermann Göring helyett a Führer az SS birodalmi vezetőjét, Heinrich Himmlert teszi meg az utódjának. A főhadiszállását a dán határhoz közeli Flensburgban berendezett admirálishoz azonban a végnapok felfordulásában már nem érkezett meg az a hír, hogy az angolszász szövetségesekkel titkos tárgyalásokba bocsátkozott Himmler árulásán felbőszülve, Hitler április 28-án a Reichsführer-SS-t is megfosztotta minden rangjától.

Hitler a "hűséges Heinrich", Himmler társaságában. 1945 áprlis 28-án minden hatalmától megfoszototta a Reichsführer-SS-t Forrás: Bundesarchiv/O.Ang. 

Hitler öngyilkosságával a harcok még nem értek véget,

 bár amíg a Führer élt, fel sem vetődhetett a kapituláció gondolata. A kancellárrá előléptettet Goebbels még Hitler öngyilkosságának napján, április 30-án este magához kérette a berlini bunkerben maradt Hans Krebs tábornokot, a szárazföldi haderő, az OKH (Oberkommando des Heeres) vezérkari főnökét, valamint Wilhelm Burgdorf vezérezredest, a Führer volt adjutánsát.

Joseph Goebbels, a legfanatikusabb náci az utolsó pillanatig kitartott Hitler mellett Forrás: Bundesarchiv/O.Ang 

Miközben a földalatti bunkert a szovjet tüzérségi lövedékek becsapódásai rengették, Goebbels azzal bízta meg Krebs vezérezredest, hogy haladéktalanul vegye fel a kapcsolatot a szovjet főparancsnoksággal, és kezdeményezzen fegyverszüneti tárgyalásokat az oroszokkal.

Hans Krebs tábornok, mivel a háború előtt Moszkvában szolgált katonai attaséként, jól beszélt oroszul Forrás: Bundesarchiv/O.Ang. 

Az 1941. júniusáig a moszkvai német nagykövetségen katonai attaséként szolgált és oroszul folyékonyan beszélő tábornok rádión kapcsolatba lépett a 8. gárdahadsereg berlini főhadiszállásával, ahol Sztálingrád hőse, Vaszilij Csujkov hadseregtábornok fogadta a nem sokkal éjfél előtt parlamenterként megérkező német főtisztet. Krebs bizalmasan közölte a szovjet tábornokkal, hogy Hitler öngyilkos lett, az új német vezetés pedig készen áll a fegyverszüneti tárgyalások elkezdésére.

Vaszilij Csujkov hadseregtábornok a főhadiszállásán fogadta a német parlamentereket Forrás: Ria/Novosti 

Ezután lázas telefonálgatás kezdődött Csujkov és az 1. belorusz front parancsnoka, Zsukov, valamint a Moszkvában az ágyából kiugrasztott Sztálin között. Sztálin meghagyta Zsukovnak, közölje Csujkovval,

hogy csak a feltétel nélküli megadást fogadhatja el a németektől,

majd elköszönt, és bontotta a vonalat. Hans Krebs vezérezredes május elsején hajnalban érkezett vissza a bunkerbe, hogy közölje a rossz hírt Goebbelssel.

Alighogy megvirradt, a szovjet nehéztüzérség minden korábbinál hevesebb ágyúzásba kezdett, az előretörő rohamegységek pedig már csak alig 2-300 méterre álltak a kancelláriától. Goebbels és a felesége miután megmérgezték mind a hat gyermeküket, öngyilkosok lettek.

 

Magda és Joseph Goebbels a gyermekeikkel. Magda Goebbels ciánkapszulával megmérgezte a gyerekeiket a bunkerben, mielőtt a férjével együtt öngyilkos lett Forrás: Bundesarchiv/O.Ang

Aznap esete Helmuth Weidling vezérezredes, a berlini helyőrség parancsnoka elrendelte a fegyverletételt, és megadta magát az oroszoknak. Berlinben, a »náci fenevad« fővárosában május 2-án hallgattak el a fegyverek.

Részleges fegyverletétel Észak-Németországban, ami gyanakvóvá tette Sztálint

Eközben Flensburgban az ekkorra már igencsak kétes értékű államfői hatalom birtokában Dönitz elhatározta, hogy megkísérli tető alá hozni az angolszász szövetségesekkel megkötendő különbékét. Ehhez először is szalonképessé kívánta tenni a kormányát, 

amelyből eltávolította a súlyosan kompromitálódott náci főembereket.

Joachim von Ribentropp birodalmi külügyminisztert felmenette, aki helyett Johann Ludwig Schwerin von Krosigk grófot, Hitler egykori pénzügyminiszterét nevezte ki a külügyek új irányítójának.

 

Johann Ludwig Schwerin von Krosigk gróf (a képen középen fekete egyenruhában) aki Joachim von Ribbentropot (a képen alul középen) váltotta a birodalmi külügyminiszteri tisztségben Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az időközben betoppant és a szolgálatait felajánló Heinrich Himmlert ridegen eltanácsolta, bizalmas emberét, Von Freideburg tengernagyot pedig megbízta, hogy haladéktalanul vegye fel a kapcsolatot a Lübecket elfoglalt brit 21. hadseregcsoport főparancsnokával, Montgomery tábornaggyal. „El-Alamein oroszlánja", Bernard Law Montgomery azonnal sürgönyt küldött Londonba, Dönitz ajánlatáról.

Montgomery tábornagy és Churchill. A tábornagy a második világháború leghíresebb brit hadvezérévé vált Forrás: Wikimedia Commons/Imperial War Museum

Ezekben a napokban a Downing Street 10-ben Winston Churchill, a brit háborús kabinet miniszterelnöke egyre bosszúsabban figyelte a szovjetek szemérmetlen nyugatra nyomulását, azt konstatálva, hogy Sztálin szemmel láthatóan igyekszik minél több területet megszállni, túllépve a jaltai konferencián elhatározott demarkációs határokon.

Churchillt módfelett bosszantotta a szovjetek nyugatra nyomulása Forrás: Wikimedia Commons/Imperial War Museum

A Schleswig-Holstein tartomány balti-tengeri partvidékén kibontakozó versenyfutásban Konsztantyin Rokosszovszkij marsall 2. belorusz frontja vészes gyorsasággal közeledett a dán határ felé, és a 8. brit hadseregnek Lübeck illetve Travemünde elfoglalásával csak az utolsó pillanatban sikerült megakadályoznia, hogy a Vörös Hadsereg betörjön Dániába. Ezért Churchill Montgomery táviratának kézhezvétele után mindenféle külön egyeztetés nélkül azonnal jóváhagyta a részleges nyugati kapitulációt.

Hitler a hozzá fanatikusan hű Karl Dönitz admirálist (a képen középen sötét tengerészkabátban) tette meg államelnöknek, aki a nyugati szövetségesek előtt akart kapitulálni Forrás: Bundesarchiv/O.Ang

Május 4-én Montgomery tábornagy lübecki főhadiszállásán a flensburgi német kormány megbízásából Von Freideburg tengernagy és Kinzel táboronok írta alá az Észak-Németországban, Dániában illetve Hollandiában állomásozó német seregtestek kapitulácós okmányát; a Wehrmacht itteni alakulatai így az angolok előtt tették le a fegyvert.

Megindul a versenyfutás a befolyási övezetekért

Az észak-németországi csapatok fegyverletételéről befutott hírek mérhetetlenül felbosszantották Sztálint, mert a paranoiásan gyanakvó szovjet diktátor a Lübeckben aláírt részleges kapituláció hátterében valamiféle szovjetellenes angolszász-német különalkut sejtett.

Rokoszovszkij marsall ( a kép jobb szélén) a 2. belorusz front parancsnoka Berlinben, a győzelem után Zsukov és Montgomery társaságában. Rokosszovszkijnak nem sikerült elérnie Dániát Forrás: Library and Archives of Canada 

Sztálin gyanakvását csak még tovább fokozta, hogy május 2-án az olaszországi német csapatok szintén az ottani angolszász erők, személy szerint a brit főparancsnok, Alexander tábornagy előtt tették le a fegyvert

egy külön megkötött kapitulációs megállapodás alapján.

Sztálin figyelmét az sem kerülte el, hogy amíg a keleti fronton a németek keményen ellenállnak, és minden talpalatnyi földért véres harcot vívnak a Vörös Hadserggel, addig nyugaton tömegesen adják meg magukat az angoloknak és az amerikaiaknak. Sztálin nem is rejtette véka alá az ezzel kapcsolatos gyanakvását, amit a brit miniszterelnökhöz intézett meglehetősen durva hangnemű üzenetében fejtett ki.

Churchillt viszont az háborította fel, hogy Sztálin az 1945 februári jaltai konferencián lefektetett elveket figyelmen kívül hagyva,

a Vörös Hadsereg megszállta országokban szovjetbarát bábkormányok felállításába kezdett.

A moszkovita lengyel kommunistákból megalakított lublini kormány ugyanúgy a Jaltában megfogalmazott szabad választások megtartására tett kötelezettségvállalás sérelmét jelentette, mint Szófiában a szovjetbarát bolgár kabinet orosz szuronyok segítségével történt hatalomba ültetése.

 

Churchill a Führer-bunker bejáratánál Berlinben. A brit miniszterelnök igyekezett mindent megtenni, hogy elreteszelje a szovjetek Európába nyomulását 

Miután a Vörös Hadsereg 1945 április elején betört Ausztriába, Sztálin a szövetségesekkel történt mindenféle egyeztetés nélkül Bécsben is Moszkva-párti baloldali kormányt kívánt létrehozni. Frankiln D. Roosevelt 1945. április 12-én bekövetkezett halála után Harry Truman alelnök foglalta el Roosevelt helyét a Fehér Házban. Az új elnök már kevesebb jóhiszeműséggel viseltetett Sztálin iránt mint hivatali elődje, ezért az olaszországi és észak-német kapituláció kérdésében a brit miniszterelnök mellé állt.

Sztálin félelmeinek azonban volt némi alapja, mert Dönitz és kormánya a totális katonai vereség árnyékában már csak arra törekedett, hogy minél több német terület kerüljön angolszász megszállás alá. 

 Ez pedig dühödt szovjet reakciókat váltott ki.

Így például Omar Bradley tábornok Dél-Németországba betört 9. amerikai hadseregét nyersen arra figyelmezették az oroszok, hogy az amerikaiak úgymond „ne merészeljenek beavatkozni Csehszlovákia ügyeibe", hiába tartotta be szigorúan Eisenhower tábornok a jaltai övezethatárok átlépésének tilalmát.

 

George Patton ( a képen balra) és Omar Bradley tábornok (a képen középen) Montgomery tábornagy társaságában   

Az angolszász szövetséges erők főparancsnoka már április közepén leállította a Berlin felé törő amerikai erőket, a május elején Prága határába érkezett George Patton tábornoknak, az amerikai 3. hadsereg parancsnokának pedig személyesen George C. Marshall hadseregtábornok, az amerikai egyesített vezérkar főnöke tiltotta meg Churchill többszöri kérése ellenére is a csehszlovák fővárosba való bevonulását. 

Patton hiába őrjöngött, végre kellett hajtania a kapott parancsot, és tehetetlenül végignéznie, hogy Prága is szovjet hadizsákmánnyá válik.

Sztálin őrjöngeni kezdett a reimsi megadás hírére

Karl Dönitz mindent elkövetett, hogy az angolszász szövetségesek előtt tegye le a fegyvert. Ezért két nappal az észak-németországi kapitulációs okmány aláírása után, május 6-án ismét delegációt menesztett Reimsbe, Eisenhower főhadiszállására.

A német fegyverszüneti küldöttség vezetője, Alfred Jodl vezérezredes megpróbálta elhúzni a tárgyalásokat, hogy ezzel is időt nyerjenek minél több német csapategység nyugatra való átvonulásához. Eisenhower törzse azonban világosan megmondta a németeknek, vagy aláírják mindenféle teketória nélkül az egész német haderő feltétel nélküli megadásáról szolgáló okmányt, vagy pedig a szövetségesek azonnali hatállyal lezárják az angolszász megszállás alatt lévő területeket.

 

Alfred Jodl vezérezredes, az OKW hadműveleti főnöke, megpróbálta minél tovább elhúzni a reimsi tárgyalásokat

A német fegyveres erők megadásáról szóló okmányt így végül május 7-én a kora hajnali órákban írták alá. A kapitulációs okmányt az angolszász szövetséges nagyhatalmak képviseletében a főparancsnok megbízásából Bedell Smith tábornok, német részről pedig Alfred Jodl vezérezredes látta el a kézjegyével. A reimsi fegyverletételi okmányt a „szovjet felső vezetés nevében" Szuszloparov vezérőrnagy, az Európai Szövetséges Expedíciós Erők Legfőbb Parancsnoksága (SHAEF) mellé delegált szovjet összekötő tábornok írta alá.

Alfred Jodl aláírja a reimsi kapitulációs okmányt, 1945. május 7-én, a kora hajnali órákban  

A feltétel nélküli megadásról rendelkező kapitulációs dokumentum kikötése szerint május 8-án éjfélig valamennyi frontszakaszon be kell fejezni az ellenségeskedést, és a német csapatoknak le kell tenniük a fegyvert.

Amikor Moszkvába is megérkezett a reimsi kapituláció híre, Sztálin éktelen haragra lobbant.

A szovjet diktátor szerint a reimsi aláírási ceremónia a „Szovjetunió arculcsapásának" számít, mert a feltétel nélküli megadásról szóló dokumetumot Berlinben, a „fasiszta fenevad odújában" kellett volna aláírni, hogy a német megadást „a háború fő terhét viselő Vörös Hadsereg" fogadhassa.

Sztálin haragját még tovább fokozta, amikor megtudta, hogy a szövetségesek már másnap, május 8-án hivatalosan is be akarják jelenteni az általános német fegyverletételt. Sztálin ezért azt követelte az angolszász szövetségesekhez intézett sürgönyében, hogy az európai győzelmet május 9-én, nem sokkal éjfél után jelentsék be hivatalosan.

Eisenhower tábornok és törzskara a kapitulációt ünnepli. A kép bal szélén Szuszloparov tábornok áll.

A szovjet generalisszimusz ezt azzal indokolta, hogy Sziléziában Ferdinand Schörner vezértábornagy, illetve Lettországban, a Kurföldön Von Sucken tábornok hadserege még elszántan küzd a Vörös Hadsereg alakulatai ellen. 

A reimsi kapitulációt teljes jóhiszeműséggel aláíró Szuszloparov tábornokot azonnali hatállyal visszarendelték Moszkvába, ahol nyoma veszett.(A tábornok további sorsáról mind a mai napig nem tudni semmit.) Sztálin végül sikeresen keresztülvitte az akaratát, mert a német megadási ceremóniát május 8-án Berlinben is megismételték.

Győzött Sztálin akarata: a németeknek kétszer kellett kapitulálniuk

Május 8-án délelőtt a háborús roncsoktól éppen hogy csak megtisztított berlini Tempelhoff-repülőtéren rövid időközzel egymás után három amerikai gyátmányú C-47-es gép landolt,. A legelső betont fogott Dakotából Szololovszkij hadseregtábornok, Zsukov marsall helyettese, valamint az 1930-as évek sztálini tisztogatásainak egykori hírhedt főügyésze, Andrej Visinszkij, a szovjet diplomáciát irányító Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztos helyettese szállt ki, és lépett el a tiszteletükre felsorakozott diszszázad előtt.

Zsukov (a képen középen balra, Montgomery, valamint Rokoszovszkij marsall (a képen középen jobbra) társaságában, az elfoglalt Berlinben

A második gép az angol- amerikai delegációt hozta Berlinbe. 

A küldöttséget Sir Arthur Tedder légimarsall, Eisenhower helyettese, valamint Carl Spatz tábornok, az Európában állomásozó amerikai légierő főparancsnoka vezette. Miután Szokolovszkij hadseregtábornok üdvözölte a szövetségeseket, Tedder és Spatz is ellépett a tisztelgő szovjet díszszázad előtt.

Bedell Smith tábornok, Eisenhower helyettese  

A haramadik C-47-ből a legyőzött ellenséget képviselő Wilhelm Keitel vezértábornagy, az OKW (Oberkommando der Wehrmacht) főnöke, valamint Von Freideburg tengernagy és Stumpf tábornok szállt ki. A német delegációt Ivan Szerov hadseregtábornok, az 1. belorusz front NKVD-főnöke fogadta, aki azonnal hátra terelte a németeket, nehogy ők is ellépjenek a díszszázad előtt. (Szerov neve a magyar történelmi emlékezetben is jól ismert, mert 1956-ban, akkor már a KGB főnökeként komoly szerepet játszott a magyar forradalom és szabadságharc leverésében, illetve a megtorlásokban.)

Ivan Szerov a KGB főnöke 1945-ben az 1. belorusz front NKVD-tábornoka volt  

A berlini fegyverletételi ceremóniát a Karlshorstban, az egykori német haditechnikai iskola nagytermében rendezték meg, amelyet erre az alkalomra a szövetséges hatalmak zászlaival díszítettek fel. A terem végében felllított hosszú asztalnál foglaltak helyet a győztesek képviselői Georgij Zsukov marsall elnökletével. Rajtuk kívül rengeteg újságíró és fotós várta még a német delegáció bevezetését, amire nem sokkal éjfél előtt került sor.

Wilhelm Keitel vezértábornagy, a német delegáció vezetője a kapitulációs okmány aláírása előtt 

Von Freideburg tengernagy és Stumpf tábornok megtört, magába roskadt ember benyomását keltette, Keitel viszont igyekezett tartani magát. Merev testtartással és felszegett fejjel, gőgös arckifejezéssel tisztelgett a marsalbotjával, majd leült a német delegáció számára fenntartott asztalhoz. Még mielőtt behívták volna a németeket, Bogdanov vezérezredessel mulatságos eset történt. A szovjet tábornok ugyanis tévedésből a németek számára fenntartott asztalhoz ült le.

Konsztantyin Szimonov, a híres szovjet író és haditudósító viasszaemlékezéséből tudjuk, hogy ekkor Zsukov egyik tisztje odalépett a tábornokhoz, és diszkréten a fülébe súgta, hogy rossz helyre ült. Ezt hallva Bogdanov elvörösödött és olyan gyorsan pattant fel a „fasiszta székből", mintha kígyó mart volna az ülepébe – idézi fel Szimonov a közjátékot. 

A feltétel nélküli megadásról szóló okmányt először Zsukov, majd Tedder és Spaatz, végül pedig a franciákat képviselő De Lattre de Tassigny tábornok írta alá. Zsukov ekkor felhívta a német delegációt a kapitulációs dokumetum aláírására. Miközben a tolmács lefordította a szavait, Keitel egy türelmetlen kézmozdulattal jelezte, hogy megértette amit a marsall mondott, és kéri az okmányt.

Wilhelm Keitel aláírja a német megadási okmányt

"Mondja meg neki, hogy ő jöjjön ide"

 -közölte erre Zsukov a tolmáccsal. Keitel ezután a hosszú asztalhoz lépett, levette a kesztyűjét, majd monoklit csíptetve a szemébe, aláírta az okmányt. "A német küldöttek eltávozhatnak" – közölte Zsukov az aláírási ceremónia végén. Alighogy a kiléptek a teremből, mindenki mosolyogni kezdett, és kitört a harsány éljenzés.

Az örömkönnyek között újabb fenyegetés üti fel a fejét

A német fegyverletétel híre viharos gyorsasággal terjedt szét az egész kontinensen. A városokban sok helyütt a romok között folyt az ünneplés. Ismeretlenek ugrottak egymás nyakába, és könnyezve ölelkeztek össze. Winston Churchill „A második világháború" című híres memoárjában megemlékezett arról, hogy a londoni Szent Pál katedrális tornyában tucatnyi ember várakozott türelemmel hosszú órákon át, a harangköteleket fogva, és a nagy bejelentésre várva.

Churchill 1945. május 8-án a náci Németország kapitulációját ünnepli Londonban

Amikor a téren felszerelt hangszórókból felharsant a várva várt mondat; "The war is over – A háborúnak vége" , megkondultak a harangok, és kezdetét vette a mámoros ünneplés. „Az elsöprő győzelem órájában nagyon is tisztában voltam vele, milyen nehézségek és veszedelmek várnak még ránk, mégis, helyénvaló volt, hogy egy rövid időre átadjuk magunkat az ünnep örömének" - írja Churchill ezekről a felemelő pillanatokról. 

A komoly nehézségek azonban valóban léteztek, amiket csak rövid időre feledtetett el az önfeledt ünneplés. A Csendes-óceán térségében tovább dúlt a véres háború, és ekkor még erősen kétséges volt, hogy Japán hajlandó lesz-e megadni magát. De Európában is újabb fenyegető fellegek jelentek meg a horizonton, alighogy szétoszlott a háború füstje.

Zsukov a moszkvai győzelmi parádén

A szövetséges nagyhatalmak közötti végleges elhidegülés az 1945 júliusára összehívott potsdami konferencián vált kézzelfoghatóvá,

ami 1947-re fenyegető hidegáborús szembenállássá fejlődött.

Ebben az évben hirdette meg Truman elnök a feltartóztatási doktrínát, és Sztálin ekkor állította fel Moszkvában a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodáját, a közép-kelet-európai országok szovjet gyarmatosításának ideológiai-politikai központját.

Sztálin a jaltai valamint a potsdami konferencia vállalásain gyorsan túltette magát, és a Vörös Hadsereg megszállta országokban mindenhol a szovjet érdekeket száz százalékig kiszolgáló kommunista bábkormányokat ültetett e nemzetek nyakára. A második világháború után kialakult szuperhatalmi szembenállás csaknem fél évszázadig uralta a világpolitikát, de közvetett hatásai még ma is érezhetők.

(múltkor,origó, telex)

Megjegyzések
* Az email nem lesz publikálva a weboldalon.