Három karácsonyi történet
A Diótörő - Fagyöngy - Csendes éj
Így született meg minden idők leghíresebb karácsonyi balettje: a Diótörő
Minden karácsonykor gyerekeinkkel együtt élvezzük Csajkovszkij csodálatos dallamait és ámulva gyönyörködünk az előadásban, pedig a balett gyökerei sokkal sötétebbek, mint elsőre gondolnánk.
A karácsonyi mesevilág
A Diótörő talán a legcsodálatosabb balett, amelyben a zene és a tánc káprázatosan mutatja be a karácsonyi mesevilágot.E.T.A Hoffmann karácsonyi meséjét 1892. december 18-án mutatták be először a szentpétervári Mariinszkij Színházban, amely Csajkovszkij Iolanta című operájával együtt, egy kettős premier keretében került megrendezésre.
A színpadra állítással 1891-ben bízta meg Marius Petipát a Cári Színházak igazgatója, amelynek során a híres koreográfus E.T.A. Hoffmann Diótörő és az Egérkirály című fantáziatörténetének Alexandre Dumas által átírt, kevésbé félelmetes adaptációját szerette volna színre vinni. Az eredeti mese ugyanis egyáltalán nem gyerekeknek íródott, hanem az ember lélek sötétebb oldalát szerette volna megmutatni, és a rémálmokkal az emberi félelmekre világított rá.
„… végtelenül szegényes mű”
Petipa azonban a munka kellős közepén beteg lett és át kellett adnia a koreográfiát Lev Ivanovnak. Mivel a főigazgatóval minden idők leglátványosabb darabját képzelték el, utódját igen szigorú utasításokkal látta el. Éppen a pazar díszletek és látvány miatt idegenkedett viszont az egésztől Csajkovszkij, mert attól félt, hogy mindez elvonhatja a figyelmet magáról a zenéről. Aztán mégis elfogadta a felkérést és néhány hónap alatt elkészült a remekművel. Később egy barátjának írt levelében így fogalmazott: „Napról napra egyre jobban alkalmazkodom a feladatokhoz.”, bár ez teljes mértékben valószínűleg nem sikerült neki, hiszen soha nem sikerült teljesen átélnie és megbarátkoznia a darabbal. A végeredmény ennek ellenére egy felülmúlhatatlan zene lett, amelyet azt tett igazán halhatatlanná, hogy Csajkovszkij számos meglepő és a korát megelőző dallamot épített be a műbe. Állítólag egy barátjával is összeveszett ez idő tájt, aki azt állította, hogy a zeneszerző nem képes olyan dallamot írni, amely az oktávok sorozatára építene. Ennek eredményeképpen születettek meg az adagio variációk, amelyből az egyik a Rózsakeringő után csendül fel. Csajkovszkij másik újítása volt a celeszták alkalmazása, amelyre nagyon büszke volt és alig várta, hogy megmutathassa a közönségének. Mindezek ellenére egyáltalán nem volt elégedett utolsó művével, „végtelenül szegényesnek” nevezte, és meg volt róla győződve, hogy sokkal rosszabb, mint a néhány évvel korábban komponált Csipkerózsika.
Magyarországon 1927. december 21-én mutatták be először Brada Ede koreográfiájával, aki a kor leghíresebb magyar balettsztárja és az ország legkeresettebb tánctanárja volt. A II. világháború után az orosz iskola hatására felújították az előadást, amelyet aztán 65 éven keresztül Vaszilij Vajnonen koreográfiájával láthatott a közönség. Végül 2015-ben született meg a mostani produkció Wayne Eagling és Solymosi Tamás koreográfiája alapján, amelynek fantasztikus látványvilága örök és feleddhetetlen élményt ad a nézőnek.
Apropó diótörő: a történet elején Marikának ajándékozott diótörő bábu a német kultúrkörben az otthont védő szerencsehozó talizmán, így a történet keletkezésekor egy igazán nagy becsben tartott ajándék volt.
A fagyöngy misztikus és regényes története
Mindhárom karácsonyi dekorációhoz használt növény – a magyal, a borostyán és a fagyöngy – csodás ünnepi hangulatot áraszt, de a fagyöngy az egyetlen, amely a csókkal és Lokival is összekapcsolódik.
A fagyöngyöt a régi időkben varázserejű és gyógyító növénynek tartották. A betegségek elkerülése érdekében a franciák amulettként viselték, míg a svédek gyűrűként hordták ujjukon, és kezeltek vele meddőséget és ízületi fájdalmakat is.
A parazita
A növényt körülvevő misztikus vélekedés egyik okát a növény növekedésében kereshetjük. A fagyöngy ugyanis egy parazita, amely egy hosszú, úgynevezett szívógyökéren keresztül egy másik fából nyeri a tápanyagokat. Néhány száz évvel ezelőtt nagyon varázslatosnak és titokzatosnak tűnt az emberek számára egy olyan növény, amely nem a földből bújik elő, hanem egy másik ágból nő ki.A téli hagyományokkal való kapcsolata is a rég időkre vezethető vissza. A druidák például minden évben a téli ünnepség részeként takarították be a fagyöngyöt, és egy felvonulás keretében járták az erdőt, hogy megtalálják a fákról előtűnő növényt. Amikor ráleltek az értékes példányra, a vezető felmászott a fára és egy sarlóhoz hasonló szerszámmal ünnepélyesen levágta a fagyöngyöt, amit lent álló fiatal lányok kaptak el egy terítő segítségével. A gallyakat ezután a ház ajtajára akasztották, hogy megvédjék a ház lakóit a gonosztól, és egész évben egészségesek maradjanak.
A bajkeverő Loki
A csókkal való kapcsolatára talán a skandináv mitológiában találhatunk választ.
Réges – régen, amikor még istenek uralták a földet, a házasság és a szerelem istennője Frig gyermeket szült Odinnak, minden istenek atyjának. A fiú gyermeket Baldr-nak keresztelték, és ő lett a fény és a tisztaság istene.
A felnőtt fiú, megálmodta saját halálát, amit elmesélt anyjának.
Édesanyja annyira megrémült ettől, hogy elment minden élő és élettelenhez, ami létezett a földön a levegőben a vízben és a tűzben, hogy megígértesse vele, hogy nem fogja bántani a fiát.
Igen ám, de a fagyöngyöt kihagyta.
Így, amikor Loki a viszály istene rájött a hibára, nem volt más célja, mint hogy ezt kihasználja és Baldr életére törjön.
Egy este az istenek dárdahajítással múlatták az időt, és azon viccelődtek, hogy a Baldr felé hajított dárdák a fiúról lepattannak, hiszen édesanyjának tett ígéret szerint, nem volt semmi a világon, ami megsebesítette volna a fiút.
De ekkor Loki egy fagyöngyből készült dárdát adott Hod, a vak isten kezébe, aki Baldr szívét átszúrta vele. A fiú holtan esett össze, édesanyja pedig zokogva borult fia teste fölé.
Miközben sírt, valaki megcsókolta az arcát, mire könnyei apró fehér bogyókká változtak a fagyöngyből készült dárdán.
Amikor az istenek visszaadták Balder életét Frigg annyira hálás volt, hogy megfogadta, megcsókol mindenkit, aki valaha áthalad egy fagyöngy ág alatt. Ebből a mítoszból kelt életre aztán egy skandináv hagyomány is: ha két ellenség áthalad egy fagyöngy alatt, akkor leteszik a fegyvert.
Csók a fagyöngy alatt
Ám van egy középkorba visszanyúló angol szokás is, amely szintén összefüggést sugallhat a fagyöngy és a csók között. Karácsonykor bevett gyakorlat volt, hogy az ajtó felett két vagy több egymást keresztező örökzöld karikát helyeztek el, amelyek egy kis vallási ikont vettek körül. A látogatóba érkezők aztán – jószándékuk jeléül – belépéskor e szent ágak alatt ölelték meg a házigazdákat, és tettek így egészen a XVII. századig, amikor is betiltották a vallási ikonokat.
Teljesen egyértelmű utalást nem találhatunk a történelemkönyvekben arra vonatkozóan, hogy a fagyöngy mégis hogyan és mikor fonódott össze a karácsonnyal, de az biztos, hogy Charles Dickens Pickwick Klub című első regényében már olvashatunk a fagyöngy alatti elejtet csókról. A viktoriánus korban ugyanis már nem csak egy egyszerű, jószomszédi szándék kifejezésére szolgált. A fagyöngy ekkor már a karácsonyi dekoráció részét képezte, illetve ennél egy kicsit több volt: az volt a szabály, hogy ha egy fiatal nőt elkapnak egy fagyöngy alatt, akkor nem tagadhatja meg a csókot, különben a következő évben nem házasodik meg.
Akármire is használjuk így karácsony táján, a fagyöngy örökzöld színével és csillogó bogyóival arra emlékeztet bennünket, hogy egy kis romantika soha nem árt…
Csendes éj
A világ legismertebb karácsonyi dala, a Csendes éj 200 éves: 1818 szentestéjének napján komponálták és még aznap be is mutatták az osztrák Oberndorfban, valószínűleg az éjféli misét követően.
Akkoriban még senki sem sejtette, hogy az alkalmi dallamból világsláger válik. Josef Mohr segédlelkész két évvel korábban írta meg a szöveget, melyet 1818. december 24-én átnyújtott a szomszédos Arnsdorf tanítójának, Franz Xaver Grubernek. Arra kérte, hogy szerezzen dallamot két szóló hangra, kórusra és mivel templomában az orgona elromlott, gitárkíséretre. A szentestét akarta hívei számára szebbé tenni. Gruber még aznap végzett a feladattal, így a karácsonyi misébe illesztették a premiert. Az oberndorfi Szent Miklós-templomban a tenor szólamot a gitárkíséretet is biztosító Mohr, a basszust Gruber énekelte a gyülekezetnek, többségükben a Salzach folyó hajósainak és családtagjaiknak, a kórus pedig velük ismételte a versszakok utolsó két sorát.
A dal már a következő években elterjedt. A hagyomány szerint a dalt egy Mauracher nevű tiroli orgonaépítő mester tette ismertté, aki 1833-ban Lipcsében dolgozott, és a helyi templomban karácsonykor előadta a művet. Mások szerint egy környékbeliekből álló énekegyüttes vette fel műsorába és adta elő Európa-szerte a Tirolban már nagy népszerűségnek örvendő dalt. A dalt előadták Lipcsében is, ahol meghallotta August Robert Friese szász kiadó is, aki hamarosan megjelentette az éneket a tiroli énekesek egyik dalaként. A Csendes éj így népdallá vált, íróját és zeneszerzőjét nem tartották számon.
A Csendes éj futótűzként terjedt előbb német nyelvterületen, majd világszerte, szövegét 300 nyelvre fordították le, angolra John Freeman Young ültette át Silent Night címmel. Ma már kétmilliárd ember énekli karácsonykor. A Csendes éjt szinte minden énekes előadta, aki karácsonyi albumot készített, a The Dickies nevű punkbandától Bing Crosbyig és Elvis Presleyig, a kelta Enyától Mariah Carey-ig és Christina Aguileráig, s olyan népszerű filmek betétdala volt, mint az Igazából szerelem.
Az ősbemutatónak helyet adó egykori templomot a 19. század végén elbontották, mert az épületet súlyosan megrongálták az árvizek. Helyén ma a Csendes éj-kápolna áll, mellette az azonos nevű, a dalszerzők emlékének szentelt múzeum. Oberndorfban karácsony előtt minden évben megnyílik a különleges Csendes éj postahivatal, ahol azonos nevű postai bélyegzővel és bélyeggel látják el a leveleket és képeslapokat.
