KÖZMEGBECSÜLÉSNEK ÖRVEDŐ TOVÁBBI SZEMÉLYEK
Valóban a legnehezebb feladat azokat az egyéni, ikonikus karaktereket felidézni, akik nem cégadatbázisokban vagy cégtáblákon hagytak nyomot, hanem a mindennapok láthatatlan szöveteiként tartották egyben a közösséget. Ők voltak a falu vagy a városrész „intézményei”, akiket mindenki csak a keresztnevükön vagy a hivatásuk szerint szólított.
Győr-Szabadhegy (és a hozzá ezer szállon kötődő egykori győri kulturális élet) legfontosabb, felejthetetlen hétköznapi hősei:
A szabadhegyi papok és lelkészek
A régi Győr-Szabadhegy igazi szellemi és erkölcsi tartóoszlopai. Ők nemcsak vasárnap a szószéken vagy hétköznap a katedrán álltak, hanem együtt éltek a közösséggel:
A városrész hitéletét és közösségi összetartását évtizedeken át meghatározták a karizmatikus egyházi vezetők, akik a nehéz történelmi időkben is Szabadhegyen maradtak:
- A katolikus plébánosok öröksége: A Szent Anna plébániatemplom papjai közül többen igazi atyaként vigyázták a lakókat. Nemcsak a miséket celebrálták, de biciklivel vagy gyalog járták a dűlőket, látogatták a betegeket, és ha kellett, békítették a haragos szomszédokat. Sokan emlékeznek arra a békebeli képre is, amikor a helyi plébános a motorjára pattanva intézte a falu ügyeit.
- Az evangélikus lelkészek: Mivel az evangélikus templom közvetlenül a templom melletti Cseki bácsi borbélyüzletének szomszédságában állt, a lelkészek mindennapi kapcsolatban voltak az iparosokkal. Az istentiszteletek után a férfiak gyakran a borbélynál vagy a sarki boltnál vitatták meg a lelkész úr vasárnapi tanítását.
A legendás szabadhegyi tanárok és iskolaigazgatók
A szabadhegyi általános iskolákban (mind a József Attila úti régi iskolában, mind a későbbi Jereváni útiban) olyan pedagógusok tanítottak, akik nemzedékek életét indították el.
Itt most felsorolhatnék minden ismert igazgatót és tanárt.
Viszont engedtessék meg kettő név kiemelését, akiről már van emlékoldalunk. Hamarosan bővítésre kerül.
A régi vágású iskolaigazgatók és tanárok:
Ők voltak a tekintély megtestesítői. Ha megjelentek a József Attila úton, a gyerekek még az utca túloldaláról is hangosan és tisztelettudóan köszöntek nekik. Ismerték az összes szabadhegyi diák családi hátterét: tudták, kinek az apukája dolgozik a Rábában, ki a Szendi vagy a Pellek asztalosműhely örököse, és a szülőkkel partnerként nevelték a fiatalságot.
A tanárok és a papok szellemi útmutatása, a kőművesek (Szollingerék) kétkezi munkája, valamint a sarki kereskedők megbízhatósága együtt alkotta meg azt a zárt, büszke és családias világot, amit ma úgy hívunk: a régi Szabadhegy.
A szabadhegyi postások és kézbesítők
Abban az időben, amikor még nem volt internet, a postás hozta a nyugdíjat, a táviratokat, a leveleket és a helyi újságokat.
- Ők pontosan ismerték az összes szabadhegyi család belső ügyeit, tudták, hol született gyerek, hol várnak katonalevelet. A kerékpárjuk csengője vagy a táskájuk jellegzetes bőrillata messziről mutatta, hogy megérkeztek.
A mozigépészek és jegyszedők Bár Szabadhegyen először a régi kultúrház biztosította a helyi vetítéseket. A szabadhegyiek igazi moziélménye a Petőfi Mozgó, vagyis a régi kúltúrház mozivá történő átalakításával kezdődött.
- A mozigépész: Ő volt a vetítőterem láthatatlan ura. A gépház sötétjéből, a vetítőgép jellegzetes berregése és a celluloidszalagok illata mellett ő varázsolta a falra a filmeket. Ha elszakadt a film, a nézőtérről felzúgó füttykoncertet is neki kellett elviselnie, miközben másodpercek alatt, kézzel ragasztotta vissza a szalagot.
- A jegyszedők és mozipénztárosok:( Papp néni) Szigorú, de igazságos asszony volt, akik sötétben, zseblámpával a kézben kísérte a későn érkezőket a helyükre. Ők figyelte, hogy a szabadhegyi fiatalok nem lógnak-e be korhatáros filmekre, és a jegy letépésével ő nyitotta meg a kaput a csodák világába.
A körzeti rendőr (Körmendi körzeti megbízott)
Szabadhegyen a körzeti megbízott rendőr jelenléte a tekintélyt és a biztonságot jelentette.
- Nem szirénázó autóval járt, hanem gyalog vagy szolgálati kerékpárral járőrözött a József Attila úton és a belső kisutcákban. Mindenkit név szerint ismert, tudta, melyik kapu mögött milyen kutya ugat. Ha a helyi gyerekek valamilyen csínytevést követtek el – például gyümölcsöt loptak a dűlőkből –, nem feljelentést írt, hanem hazakísérte őket, és egy szigorú atyai dorgálással elintézte a dolgot a szülők előtt.
Molnár Ferenc – Csöpi
CSÖPI BÁCSI.
Legalábbis én így ismertem. Szinte minden nap találkoztam vele, hiszen a szomszéd utcában lakott (Gyöngyvirág.u.) és a kutyáit vitte tréningre. A biciklije nyerge az egekbe emelve, a lába mégis mindíg a földet súrolta. Jó fej ember volt. Apukámékkal nagyon jó viszonyt ápolt.
"Csöpi, a ..fejvadász”. Molnár Ferenc főtörzsőrmester, a közlekedésrendészeti osztály dolgozója.
Győr egyik legendás rendőre, Szabó Zoltán motorosrendőr társaságában, feltehetően egy baleseti helyszínelésen.'50-es évek eleje.(RégiGyőr)
Közösségi bejegyzések:
József Nyitrai ·A “Csöpinek” volt tekintélye. Abban az időben még Nádorvárosban éltem, de ahol megjelent mindenki vigyázba vágta magát. Mindenki előre köszönt neki vagy tiszteletből vagy mert tartottak tőle.
Seress Irén, körzeti gyerek orvos
A napokban egy ismerősöm csemetéje betegeskedett, akkor megint eszembe jutott a gyermekkorom legendás doki nénije. A koraszülött húgomat és még a nagyobbik fiamat is kezelte, remekül. Tavaly töltötte be a 100. életévét. Megosztok egy írást, a tiszteletem jeléül. Magyar Vilmosné dr. Seres Irén 2022.01.14.-én töltötte be 100. életévét, az egyik legismertebb gyermekorvos Győrben, generációkat gyógyított.
Magyar Vilmosné dr. Seres Irén
– Ez az élet azt nyújtotta, amire szükségem volt. Boldog vagyok a három gyermekemmel, örülök, hogy mindhárman az én pályámat választották. Úgy látszik, hogy jó példát mutattam. Gondolkoztam azon, hogy mi a legfontosabb az életben. Lényeges, hogy jól válasszuk meg a hivatásunkat és azt a tőlünk telhető legnagyobb készséggel végezzük. Én jól választottam, és minden adottságom megvolt ahhoz, hogy a szakmámat felső fokon űzzem.
– Milyen volt ez a száz év?
– Miért az orvosi hivatást választotta?
– Valószínűleg volt bennem egy segítő szándék. Senki sem volt orvos a családban, de nekem megtetszett a szakma.– Hogyan került a pályára?
– Amit elértem, azt egyedül értem el, nagy küzdelemben. Naponta vonattal jártam be Derecskéről a debreceni gimnáziumba. A Svetitsbe, az apácákhoz jártam. Muszáj volt jól tanulnom, mert Horthy-ösztöndíjasként a jegyeimnek el kellett érnie a kétharmadot, különben fizethettem volna a tandíjat. Az egyes volt akkoriban a legjobb jegy. A kedvenc tantárgyaim a fizika, kémia, matek volt. A háború alatt elmenekült az orvos Derecskéről, így fiatal lányként egyből a mély vízbe dobtak. Orvostanhallgatóként dolgoztam a fronton, Derecske kórházában. A front nem volt olyan borzasztó, mint amire lelkileg készültem, szerencsésen megúsztam és sok emberen tudtam segíteni, nem hagytam cserben senkit. Emlékszem, hogy az oroszoktól borzasztóan féltünk.
– Meséljen a gyermekkoráról!
– Nagyapám, Seres Mátyás tehetős embernek számított, a derecskei L alakú házát öt gyermeke lakta, mindegyik kapott egy szoba-konyhás lakást. Az utcafronti két fodrászüzletben apám és a nagybátyám dolgozott. Édesapám nagyon jó fodrász-borbély volt. Ha vasárnap a templomban a férfiak levették a kalapjukat, mindig meg lehetett látni, hogy ki az, akit ő nyírt, olyan szabályosan vágott. Három testvéremmel jó gyermekkorra emlékszem. Apám mindig azt mondta, azért kaptam az Irén nevet, mert rövid, így könnyű rákiabálni a gyerekre. Irén! De a viccet félretéve, nem volt velem sok baj. Élénk lány voltam, de tanulni szerettem, kitűnő bizonyítványt szereztem. Nem tudtam táncolni, megfelelő ruhám sem akadt, így aztán nem is jártam el nagyon szórakozni, talán ha egyszer mentem el bálba. Így aztán a fiúk nem nagyon közeledtek felém, komoly lány voltam. A strandra jártam szórakozni. Ha elmosogattam ebéd után, kaptam húsz fillért, azon vettem jegyet, így szerettem meg az úszást.
– A férjével ötven évig voltak házasok. Hogyan ismerkedtek meg?
– Egy pályaudvaron. Még a vagon tetején is utaztak, olyan sokan voltak. Ő kinézett az ablakon, meglátott a peronon és odaszólt: van itt hely, jöjjön ide, kisasszony. Hát így történt. Később követtem, bárhová sodort minket az élet. Szegeden, az egyetemen tanult, én pedig fogtam magam, és Kiszomborban kerestem albérletet, ott praktizáltam. Azzal hódított meg, hogy sokat járt utánam és tartózkodó volt. Mindig azt mondtam, én olyan emberhez megyek majd feleségül, akitől reszketni lehet. Ezt meg is kaptam, mert volt tekintélye. Szabadidejében focizott, méghozzá magas szinten, a Szegedben, az első osztályban. Nagy tehetségnek tartották, gyors középcsatárként játszott Puskás Ferenc ellen is, de végül a tanári pályát választotta. Egyetlen mérkőzését láttam, de azon pont kiállították, szóval utána soha többé nem mentem ki a pályára. Ő volt az egyetlen férfi az életemben, mint ahogy neki is én voltam az egyetlen nő. Ez így volt szép. Nem sokkal az ötvenedik házassági évfordulónk után, 1999-ben hunyt el.
– Az ország keleti feléből a nyugatiba költöztek.– Egybekelésünk után Derecskén laktunk, ott kezdtem a pályámat, 1950-ben született a lányom, 1951-ben a fiam, aztán már Győrben a harmadik gyermekem 1956-ban. Viszont az uram abdai, nem bírta a tiszántúli világot, visszavágyott Győrbe. A művelődési osztályon kapott állást, szerzett lakást is a családjának. A Rába-parton találtunk otthonra, nagyon jó helyen. Megtaláltam a számításom Győrben, végeztem a dolgom, ennyi elég volt. A Híd utcai OTI-ban rendeltem, de hamarosan megnyitottam a magánpraxisomat a lakásunkon. Egy évig senki sem nyitotta rám az ajtót, de aztán csak elterjedt a hírem. Sokat dolgoztam, reggeltől estig.
– A város egyik legismertebb gyermekorvosává vált.
– Győr befogadott, mindenki hozzám járt. Talán azért, mert keveseket küldtem kórházba, akit lehetett, megkíméltem ettől. Jó diagnosztikai érzékkel rendelkeztem, nem sok csalódás ért a pályámon. A munkából rengeteg jutott, de szerettem. Csak annyi időt szántam magamra, hogy a rendelés előtt kiszaladtam napozni a Rába-partra. 82 éves korom után is gyógyítottam, a munka és a család tette ki az életemet.
Ez így rendben is van.–
A Seres-kenőcsöt szinte mindenki ismeri Győrben.–
A csecsemők kipirosodott bőrére kellett egy gyógyír, és ezt találtuk ki, a patikussal állítottuk össze. Lanolint, stearint tartalmaz többek között, recept nélkül kapható. Nem szabadalmaztattam, nem volt üzleti érzékem. Kozmetikai kenőcs egyben, a mai napig ezt használom az arcomra, kezemre.
– Hogy lehetett a munka mellett még egy családot is irányítani?
– Úgy, hogy határozott elképzelésekkel rendelkeztem, és tudtam dönteni. Szigorú anya voltam.
Szabadidejében sokat utazott.
– Minden vasárnap jártunk templomba, a karmelitákhoz, de mivel a politikusok gyermekeit is én gyógyítottam, ebből sem lett bajom. Mivel a rendőrök gyermekei is hozzám jártak, útlevelet ugyancsak kaptam, a hatalom békén hagyott. Nem emlékszem egyetlen konfliktusomra sem. Az utazás lett a szenvedélyem: eleinte a családdal Európát látogattuk végig, aztán ahogy a gyermekeim nagyobbak lettek, társasúton bejártam az egész világot, Japántól Dél-Amerikán és Dél-Afrikán át Mexikóig, a Spitzbergákig. Jórészt egyedül, mert a férjem inkább otthon ülős típus volt, ő focizni, kártyázni járt, neki az volt a hobbija. Érdekelt a világ, vitt a tudásszomjam. Németül, angolul, franciául azért eltársalgok, nem veszek el külföldön sem, világéletemben önálló embernek gondoltam magam.
– Miként telnek ma a napjai?
– Szeretek élni. A mai napig sakkozom: a járványig mindennap leültem egy partira a fiammal, de még most is hetente kétszer tologatjuk a bábukat, kedden és pénteken egy-egy órát. Három éve élek otthonban, aki idebent vállalkozik velem egy játszmára, azzal leülök, néha jobban bírom, mint a fiatalok. Amit ésszel kellett csinálni, azt mindig bírtam. Dr. Seres Irén, Magyar Vilmosné 1922. január 14-én született Derecskén. Horthy-ösztöndíjasként tanult a debreceni Tisza István Orvosi Egyetemen, melyet kiváló eredménnyel végzett el; 2008-ban a városért végzett lelkiismeretes és odaadó szakmai munkájáért Pro Urbe díjat kapott. A Történelmi Vitézi Rend tagja.
GYURINA ZSOLT Kisalföld
Közösségi bejegyzések:
Katalin Vörös ·Sajnos tavaly meghalt.
Judit Kériné ·Gyermekkorom szeretett gyermekorvosa volt! Nem ismert lehetetlent! Fáradhatatlanul gyógyította a hozzá forduló kis betegeket!Munkaidejének csak kezdete volt!Rengeteget dolgozott! Nyugodjon békében! Ő is egy Angyal volt!!!Mindenki szerette.
Judit Kardos ·Igen! Egy angyal! Az én gyerekeimet is ő gyógyította!
Zoltán Kottyán ·A nyolcvanas évek közepén a fiunknak asztma szerű fulladása, láza volt, így felkereste a párom a körzeti gyerek orvost, aki akkor a M. Mária, a lánya volt. Elég félvállról kezelte a dolgot, ami nekem nem tettszett, bizony ráemeltem az asztalt...Ekkor felhívta az anyukáját, (Seres doki nénit), aki már másnap fogadott bennünket a belvárosban. Két hét alatt rendbe hozta.....Hát iyen volt a doki nénink. Angyal volt...és nagyon jó orvos.