Március 15. Győri szemszögből

....Minthogy pedig az 1848 mellett nem lehet az nélkül elhaladni, hogy a nagy eseményeknek győri hullámveréseit ne óhajtaná rendszeres tárgyalásban látni minden honát szerető ember. Úgy gondolkoztam, hogy ezek ismertetésével indulhat meg az 1848-as Győrről szóló írás, mert nem csak Győrnek, de Magyarország minden városának újkori történetét, e históriai évszám nyitja meg.....

A párizsi forradalom 1848 február

A 48- as mozgalmak.

Érezte mindenki, hogy a vajúdások kora végét járja s hogy a megváltó gondolatnak, ha gyilkos kínok között is, de világra kell jönnie. Aztán betelt az idő és megszületett a szabadság.Az 1848-ik év márciusi szele nálunk is a szabadság üde leheletét hozta meg, s hozzánk sem érkezett váratlanul. A mi 1848-nak is visszanyúlik gyökere az előző évtizedekbe. A háromszázados nyomás zsibbasztó terhe alatt mozgolódni kezd az eleven nemzettest, csak egy alkalmas időben szálló szikra kell, hogy végig lobogjon századok alkotásán a tisztító, a pusztító láng . . .A márczius 13-án Bécsben kitört forradalom hírére, melyről a győriek a bécsi utasok révén még aznap este teljesen tájékozódtak, Lukács Sándor és Kovács Pál dr., a nemzeti mozgalmak vezérei, még aznap estére népgyűlést hívtak egybe a piacztérre, ahol hatalmas szónoklatokkal magyarázták meg a népnek a pozsonyi országgyűlés diadalmas határozatának híreit.

Bécsi forradalom 1848 03.13.

A közbeeső márczius 14.-e teljesen elég volt arra, hogy a mozgalom vezetői előkészítsék a szabadság első nagy ünnepét Győrött.

15-én délután 5 órakor a főtéren egybegyűlt 1500 főnyi tömeg előtt Lukács Sándor tartott lelkes beszédet, a melynek folyamán nemzetiszínű kokárdákat kezdtek a nép között szétosztani; a diákság pedig a "Szózatot" énekelte. Lukács ekkor indítványt tett a város kivilágítására, a nemzeti mozgalom ünneplése czéljából; de Disznósi Horvát, ismert városi kortesvezér indítványára ezt másnapra halasztották. A Benedek rendűek mindazonáltal este fél hétkor elkezdték a kollégium ablakait kivilágítani; példájukat csakhamar mások is követték, s rövid félóra alatt az egész belváros fényárban úszott.

E közben Perlaki Dániel posztókereskedőnek házában nagyban folytak a fáklyásmenet előkészületei. Este 8 órakor már 200-nál több fáklyavivő volt együtt a Király utczában, ahonnan elindulva, a 6-8000 főre szaporodó tömeg a főtéren át, a városháza elé vonult. Itt Lukács Sándor, majd a városháza erkélyéről Keresztesy ügyvéd intézett beszédet a néphez, a mely azután az Újvárosba s innen ismét a főtérre ment és Lukács Sándor szavai után szétoszlott. (Zoltán Vilmos közleménye E. I. naplója után.)

16-án estére már megérkezett a pesti népgyűlés híre, a szabad sajtó első példányával, a "Talpra magyar"-ral, az aznap a zsúfoltságig megtelt színházban . Megszakadt az előadás, Lukács Sándor a színpadra ugorva kihirdeti a 12 pontot, hogy mit kíván a magyar nemzet. Olyan tapstól még nem rengettek a győri színház falai, művész olyan diadalt alakításával még nem aratott, mint Lukács Sándor ezzel az egy kis hős jelenetével. Harsog, rivalg az eggyé gomolyodó tetszészaj, a túláradó lelkesülés könnyező és könnyeztető jelenetei játszódnak le a zsúfolt nézőtéren, a zenekar a Marseillaise dallamát húzza, s annak búcsúztató hangjainál a kiáradó közönség sűrű csoportjai kórusban szavalják fel a csillagos egeknek : "A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok többé Nem leszünk! "

Petőfi a Nemzeti Múzeumnál

17-én a Vigadóban tartott népgyűlésen Zmeskál Sándor és Keresztesy ügyvéd a nemzetőrség szervezését indítványozták s még aznap délután a harminczados- és a sóhivatal sorompóit nemzeti színűekre festették át. A városi polgárőrség két csapata, a vörös-csákósok és a fekete-csákósok, a kik eddig feszült viszonyban állottak egymással, a nemzeti ünnep hatása alatt kibékültek és egy csapattá egyesültek. 

A szabadság ünnepét azonban néhol kihágások zavarták meg. A Pozsonyból és Pestről érkezett hírek hatása alatt Dorner Ede II. alispán még márczius 19-én a vármegyei és a városi tisztviselőkből és a polgárőrség tisztjeiből állandó bizottságot alakított "a közbátorság fenntartására," a melynek egyik tagja, Lukács Sándor, még aznap felhívást intézett a néphez. (Zoltán Vilmos adatai.) 

Március 19-én minden utcasarkon s úton, útfélen csoportok verődnek össze és a csoportok fölött egy-egy jó hangú ember olvassa a röpiratot, melynek címe: "Magyarok figyeljetek" s melyet LUKÁCS SÁNDOR ezer meg ezer példányban terjeszt el, hogy mindenki tudja, mi történik a országgyűlésen Pozsonyban, s az ország szívében, Pesten 

Lukács Sándor

A márczius 21-én tartott vármegyei közgyűlésre, melyen a vármegyei követek jelentését tárgyalták, a vidékről is számosan jöttek be Győrbe. Ez nem kis aggodalmat okozott, mert attól lehetett tartani, hogy a nép alsó rétegei, a melyek a nagy átalakulás jelentőségét kellően felfogni még nem tudták, zavargásokat fognak előidézni. A vegyes bizottság azonban mindent elkövetett a rend megőrzésére; nemcsak a polgárőrséget erősítette meg, hanem az ekkor szervezkedő nemzetőrséget is fegyveres őrjáratba küldte. A tanuló ifjúság szintén fegyvert fogott. Ezek az előkészületek feleslegesek voltak, mert a közgyűlés teljesen nyugodtan folyt le s nem zavarta meg az ünnepi hangulatot. 

Pozsony példájára, a mely már márczius 25-ig szervezte a nemzetőrséget, s a melynek parancsnokává a győri származású gróf Zichy Ottót választották meg, Győrben is megkezdték a 18-50 éves férfilakosság összeírását. 

Hogy pedig a nép is tájékozva legyen az 1848-as átalakulások jelentőségéről, Vas Gereben (Radákovics József,) a kiváló író, a ki ez időben Győrbe tette át lakását, folyóíratot adott ki, a melyben a maga népies nyelvén magyarázta meg az 1848-iki törvényeket. E folyóirat, "Öreg A-B-C vén emberek számára", óriási mennyiségben kelt el a vásárokon. Bay Antal egymaga 1000 példányt vett meg jobbágyai és a birtokain lakó cselédei számára. 

A város polgársága mind a mellett aggodalommal várta az újabb híreket. Főleg az 1848. évi utolsó rendi országgyűlésen hozott törvények szentesítését várták türelmetlenül. 

A közcsendi bizottmány, hogy az eseményekről megbízható értesüléseket nyerjen, Lukács Sándort és Hinár Jánost Pozsonyba, Purgly Sándort és Keresztesy Ambrust pedig Pestre küldte, meghagyva nekik, hogy mindent sürgősen tudassanak a bizottsággal. 

Április 1-én, 1/2 12 óra tájt érkezett meg Lukács Sándor Győrbe az örömhírrel, hogy V. Ferdinánd király megelőző nap szentesítette a törvényeket. Ez örömhír hatása alatt d. u. 2 órakor a főtéren népgyűlést tartottak, Rónay Jáczint benedek rendi tanár és Lukács Sándor közreműködésével. Ez alkalommal Kovács Pál, a "Hazánk" szerkesztője a legújabb híreket olvasta fel a sokaságnak. Este 7 órakor megkondultak a város összes harangjai, majd ágyúlövések hangzottak a bástyákon, a lelkes tömeg üdvkiáltása közben. (Szávay Gyula i. m. 304-317.) 

Gróf Zichy Ottó indítványára április 8-án a győri polgárőrség hajóra szállott, hogy az országgyűlés berekesztése alkalmából Pozsonyban a királyi helytartót, a kormányelnököt és Kossuth Lajost üdvözölje. A polgárőrség, melyet a pozsonyiak lelkes fogadtatásban részesítettek, jelen volt az országgyűlés ünnepélyes berekesztésénél, a mikor a győriek szolgáltattak díszőrséget V. Ferdinánd király ajtaja előtt. 

Kossuth Bécsben

A szentesített törvények kihirdetése után azonban csakhamar megkezdődtek a viszálykodások a győri városházán. Az új, szabadelvű irány hívei mindenkép arra törekedtek, hogy a régi rendszer embereit a városi közigazgatás éléről eltávolítsák. A nép haragja főleg a városi tanács tagjai ellen irányult, s ezt a haragot az egymásután tartott népgyűlések mindegyre élesztették. 

E közben a vármegye is megmozdult. A közgyűlése május 1-ére volt kitűzve. Purgly Sándor bizalmas tanácskozásra hívta egybe a bizottsági tagokat, a kik mindegyre jobban hangoztatták azt a kívánságot, hogy az eddigi alispán, Balogh Kornél helyét mással töltsék be. Ugyanakkor Szabó Kálmán tiszti ügyészt jelölték az alispáni tisztségre. 

Ez értekezlet után Dorner Ede II. alispán is egybehívja a régi konzervatív párt híveit, de ezek már nem bírták feltartóztatni Balogh Kornél bukását, a ki belátva a helyzetet, kijelentette, hogy miután a közbizalom tőle elfordult, leteszi tisztét. Így azután a május 1-re egybehívott közgyűlés ünnepélyes lefolyását mi sem zavarta meg. 

Három hét mulva (május 22-én) tartotta Győr város a tisztújítását. Polgármesterré Korbonits István eddigi főjegyzőt, főjegyzővé pedig Zmeskál Sándor ügyvédet választották. A választás eredménye nem elégítette ki a közvéleményt, mert a szabadelvűek polgármesternek Hergeszell Ferenczet, főjegyzőnek pedig Lukács Sándort akarták volna megválasztani; de a régi irány szolgálatában álló czéhek másként döntötték el a választást.  

Még a tisztújítást megelőzőleg, Győrben hozzáláttak a nemzetőrség szervezéséhez, mely egy 1848 május végéről való kimutatás szerint 1145 emberből állott. Őrnagyává a hadügyminiszter gróf Zichy Ottót nevezte ki.  

Nemzetőrség

A szerb lázadás kitörésének hírére, mikor már az országban levő nemzetiségiek is mindenfelé mozgolódni kezdtek, a kormány katonailag rendszeresített 10 nemzetőr-zászlóalj kiállítását határozta el, a mely czélból május 16-án kiírták a toborzást. 

Az ország tíz városa közül Győr egyike volt azoknak, a melyeket hadfogadó székhelyül rendeltek. Győr városból toborozták az V. zászlóaljat; parancsnoka Horváth Dániel lett. 

A hadfogadás kezdetben igen lanyhán ment; csak június havában látott a hadfogadó bizottság és a városi tanács komolyabb munkához. Mindazonáltal Győrből nem került ki a zászlóalj alakításához szükséges 1000 ember, s így a hiányt Győr és a szomszédos vármegyék, valamint Pest városa pótolták. Az ekként megalakított 1094 emberből álló V. zászlóalj csakhamar elhagyta a várost, s a délvidékre ment, a szerb lázadás elfojtására. 

E zászlóaljnál kezdte meg pályáját mint főhadnagy, Görgey Artúr, a későbbi hadügyminiszter és fővezér, a kinek oly végzetes szerep jutott a szabadságharcz történetében; továbbá Máriássy János, a későbbi huszár ezredes és a kiegyezés után altábornagy, és Udvarnoky Béla, a kit Görgey a kápolnai csata után fegyelemsértés miatt a Lehel-huszárokkal agyonlövetett. 

A míg a városi tanács szinte tétlenül szemlélte az események folyását, annál nagyobb buzgalommal fogott hozzá a vármegye a nemzeti önvédelem szervezéséhez. A május 25-én tartott közgyűlésen, a nemzeti védelem czéljaira rendkívüli pótadót vetett ki s a kivetésre gróf Zichy Ottó elnöklete alatt, Zmeskál Istvánt, Szabó Pétert, Kálóczy Lajost, Potyondy Ferenczet, Nagy István számvevőt, Király Lajos mérnököt és Jankó János főadószedőt küldte ki. De lelkesedéssel karolta fel az önvédelem ügyét a győri társadalom is. A honvédelmi pénztár javára nehány nap alatt közadakozásból 6000 forint gyűlt egybe. A nők tépést készítettek, pénzt gyűjtöttek, egyes polgárok, mint Latesz Jakab, Hets Mátyás saját költségükön egy-két nemzetőr teljes felszerelését és ellátását vállalták magukra. 

A szabadságharcz riadója legnagyobb hatással volt az ifjúságra. A tanév már vége felé járván, a főiskolai ifjúság tömegesen lépett az új zászlóaljakba. A tanulók egyike, Saara Iván, megható búcsúszót intézett társaihoz a győri lapok egyikében. (Szávay Gyula i. m. 360-369.) 

A kormány ismét gróf Esterházy Károlyt nevezte ki Győr vármegye főispánjává, a ki mindennemű ünnepély mellőzésével foglalta el főispáni székét, s azonnal hozzáfogott a megüresedett állásoknak helyettesítés útján való betöltéséhez. 

Az országgyűlési képviselőválasztások már fegyverzaj és hadikészülődések közepette folytak le.      Győr város június 25-én Lukács Sándort választotta képviselővé; a vármegye három kerületében, nevezetesen a sokoróiban Kálóczy Lajos, a pusztaiban Bay Antal egyhangúlag kaptak mandátumot, míg a csilizközi kerületben Balogh Kornél, a régi konzervatív párt egyik oszlopos tagja győzött gróf Zichy Ottóval szemben. Ezt a választást azonban kérvénnyel támadták meg, mire az országgyűlés Balogh Kornél megválasztását érvénytelennek jelentette ki. A második választáson ismét Balogh Kornél győzött, bár a bekövetkezett események miatt helyét többé az országgyűlésen nem foglalhatta el. Megbízólevelét másodszor is megsemmisítették, s harmadízben már Keresztesi Ambrus lett képviselővé megválasztva, (Szávay i. m. Gracza György: az 1848-49-iki magyar szabadságh. története II. 8. l.). 

Kossuth Lajos július 11-én tartott emlékezetes nagy beszédeinek hatása alatt az országgyűlés 200.000 katonát szavazott meg. Kossuth végszavai ennek hatása alatt így szólnak : "Leborulok e nemzet nagysága előtt". Erre újból megindult a toborzás Győrött. Az önkéntes nemzetőrségek alakítására kiküldött választmány nevében Zmeskál Sándor főjegyző augusztus 20-án falragaszokon szólította fel a fegyverforgató lakosságot a nemzetőrségbe való belépésre, a melynek szervezésében főleg Gyapay Dénes, Kozma Imre és Preng Mihály buzgólkodtak. 

Győr városa augusztus 18-án tartott közgyűlésében 200 önkéntes kiállítását határozta el, Hergeszell Antal nemzetőri kapitányt pedig fegyverek beszerzésére Bécsbe küldte. Ugyane napon érkezett Győrbe a Sándor-huszárok három százada Schweidel József őrnagy parancsnoksága alatt, a ki a magyar kormány rendelkezése alól magát kivont Apponyi ezredes helyett, a parancsnokságot átvette. A város kitörő örömmel fogadta a huszárokat, a kiket megvendégelt. (Szávay Gyula i. m. 378.) 

"Leborulok e nemzet nagysága előtt"

 A horvát betörés hírére, az újonczok kiállítása s a védelem egyöntetű szervezése czéljából, Szabó Kálmán alispánt Győr vármegye és Lukács Sándort Győr város kormánybiztosává nevezték ki. A fáradhatatlan Lukács Sándor legott munkához lát. Már szeptember 22-én egybehívja és újjáalakítja a városi tanácsot, magát a városházánál beiktatja, s hozzáfog a városra eső 260 újoncz kiállításához. (Szávay Gyula i. m. 379.)

A horvátok a vármegyében.

Az események néhány nap alatt jelentős fordulatot vettek. Jellachich a sukorói harcz után felhagyott a támadással, s felhasználva a szept. 30-án kötött 3 napos fegyverszünetet, október 1-én felszedte pákozdi táborát és miután még kísérletet tett a komáromi vár bevételére, október 3-án, esti hét óra tájt, Győrbe érkezett. 

A megrémült város, nehogy nagyobb bajnak tegye ki magát, Korbonits István polgármester vezetése alatt küldöttséget menesztett eléje a fejérvári útra. A polgármester az érkező bánt arra kérte, hogy a várost kímélje meg, mire Jellachich megnyugtatta, hogy csak lássák el hadát élelemmel és egyéb szükségletekkel, - s nem lesz bántódása a városnak. 

Jellachich rongyos, kiéhezett hada, a mely sáskamódra pusztított minden megehetőt, nem sokáig maradt Győrben, mert a fennhéjázó bán már másnap, október 4-én tovább vonult Bécs felé. 

A horvát hadak megjelenése az első ijedelem lecsillapultával nem okozott a városban nagyobb zavart, sőt az újvárosi polgárok be is jöttek a főtérre, hogy fegyvert kérjenek a horvátok kiűzésére. A győri nemzetőrség pedig, mintha semmi sem történt volna, a csanaki dombok mögé vonult s ott gyakorolta magát a fegyverforgatásban. 

A győri nemzetőrök első ízben október 12-én ütköztek meg a Theodorovits vezérlete alatt álló horvátokkal Sopron vármegyében, de ez alkalommal még nem állották ki a tűzpróbát. (Közlöny.) 

A horvát betörés hírére megalakult honvédelmi bizottmány annál erélyesebben kezdte meg az újonczozást. 

Győrött, mint állítási főhelyen, szeptember végén egy új (23-ik) honvédzászlóalj alakult, melyhez a vármegye 320, Győr városa pedig 64 újonczot adott. Első parancsnoka Haas Károly lett, később Kmetty György parancsnoksága alá került. 

Kossuth Lajos Győrött.
A magyar hadsereg Móga altábornagy vezérlete alatt Jellachich futó hadának nyomában, egész Parndorfig nyomult előre. Mivel Kossuth Lajos, a honvédelmi bizottmány elnöke, nem nagyon bízott a magyar hadak vezérében, október 11-én Görgey Artur ezredest küldte a parndorfi táborba. Néhány nap múlva (október 17-én,) maga Kossuth is elindult Pestről, hogy felkeresse az osztrák határszéleken táborozó seregeinket. Kossuth 21-én érkezett Győrbe; vele jött három hajón a Vilmos huszárok egy osztálya, a 25. honvédzászlóalj, 1500 pesti nemzetőr és 3 ágyúüteg. 

Kossuth a püspökvárba szállott, a hol haditanácsot tartottak. Itt adta ki lelkesítő felhívását Moson vármegye lakosaihoz. Másnap a győri nemzetőrökkel együtt, tovább utazott a parndorfi táborba, a hova október 23-án érkezett meg. 

Lukács Sándor Győrben maradt vissza s nagy erélylyel működött közre az újonnan felállított 39. zászlóalj szervezésén. E mellett a küszöbön álló csatára való tekintettel, kórházakról és a sebesültek elhelyezéséről is gondoskodott, mely czélból a benedekrendűek székházának egy részét lefoglalta. 

A schwechati csata balul ütött ki. Az újoncz sereg derekasan megállta helyét, de délután a komáromi kaszások valamitől megriadva, futni kezdettek, 390s azzal magukkal rántották az egész jobbszárnyat, közötte a győri nemzetőröket. is. Erre az egész csatarend felbomlott s a sereg hanyatt-homlok szaladt Győr felé. 

A trónváltozás után a császári hadak új fővezére, Windisch-Grätz herczeg, megkezdvén előnyomulását Győr felé, a honvédelmi bizottmány a feldunai sereg parancsnokát, Görgey Artúrt oda utasította, hogy az időközben megerősített Győrre támaszkodva, tartóztassa fel az ellenséget előnyomulásában. 

Görgey a parndorfi összecsapás után hadával Moson előtt foglalt állást, s itt deczember 18-án megütközött Jellachich hadosztályával, a melyet erős ágyú harcz után visszaszorított. 

E siker után hadával, Öttevényen át, a győri földsánczok mögé vonult vissza, a melyek Lukács Sándor önfeláldozó buzgalma folytán, még november hó második felében készültek el. Harmadnapra a főseregtől elszakított gróf Zichy Lipót és Karger dandárai is megérkeztek ide.

Jellachich a schwechati csata előtt

Győr elfoglalása

A fáradhatatlan Lukács Sándor mindenkép azon volt, hogy Görgey hadát szaporítsa. Még deczember 18-án a Győrszigeten és Révfalun levő összes katonaságot berendeli a vásártérre, az egyes hadosztályokba való beosztás végett; másnap általános népfelkelést hirdet, a melynek parancsnokává Mednyánszky Sándort teszi meg. Utóbbi veres zászlót ragadva, bejárta haladéktalanul Győr vármegye vidékét és a Bakonyt. Ámde Görgey, ama hírre, hogy Windisch-Grätz kimozdult Pozsonyból, nem érezte magát biztonságban Győrött, okul hozván fel, hogy a földsáncz, nagy terjedelménél fogva, alkalmatlan a sikeres védelemre, az időközben beállott rendkívüli hidegtől befagyott folyókon pedig könnyen átjöhet az ellenség. Ezért deczember 26. és 27-ike közötti éjjel hadával megkezdte a visszavonulást a Vértes hegység felé. Míg ő maga táborának zömével a mészáros-úton Igmánd felé húzódott, azalatt seregének egy része Gönyű és Tata irányában hátrált.

Közben a császáriak is mindegyre közelebb jutottak Győrhöz. Már deczember 25-én a Ramberg-féle hadosztály Zámolyon termett, s elűzve a magyar előörsöket, egész Révfaluig nyomult előre. Csorics hadosztálya Dunaszegen foglalt állást, míg Jellachich, átkelvén a Rábczán, Csécsény és Rába-Szent-Mihály között átvonult a Rába jobb partjára, a honnan Koronczón át, Szabadhegy felé tartott. Alig hagyta el Görgey hada a várost, Csorics hadosztálya reggel 8 órára már a Dunaág balpartján, a táborhelyi ponthoz ért, mikor a jobb parton Görgeynek Gönyű felé indított hadoszlopa elhaladt.

 A két ellenséges sereg a folyó két partjáról tüzelt egymásra, a túlsúlyban levő császáriak azonban nem tudtak átjönni, mert a Duna csak gyengén fagyott be. Ezért Csorics hidat veretett, mely délutánra már elkészült, de ekkorra a magyarok jó előre haladtak. Esti hét órára Kempen altábornagy hada kitűzte a feketesárga lobogót. Nagyon csodálkozott, hogy sehol sem talált ellentállásra; sőt itt-ott, a bevonuló csapatokat néhány "gutgesinnt" polgár "Éljen"-kiáltásokkal fogadta. 

Windisch-Grätz herczeg még 27-én este bevonult Győrbe, a melynek kulcsait gróf Pálffy Móriczczal Olmützbe küldte. Ottinger lovasdandára pedig már másnap kora hajnalban útra kelt, hogy a magyar hadat üldözőbe vegye. (Vargyas Endre: A magyar Szabadságh. Története 377-379. Gracza György i. m. III. 247-263.) 

Windisch-Grätz, eddigi sikerein felbuzdulva, deczember 29-én győri főhadiszállásáról proklamácziót intézett Magyarország lakosaihoz, majd hozzáfogott a meghódított országrész közigazgatásának szervezéséhez. 

Győr és Moson vármegyék biztosává gróf Zichy-Ferraris Bódogot, a város katonai parancsnokává pedig gróf Apponyi Károly ezredest nevezte ki. Gróf Zichy Bódog cs. kir. biztos még aznap (deczember 29-én) megkezdvén működését, a vármegye kerületi biztosává Koller Edét, Győr város biztosává pedig Mendel István tanácsost tette meg. 

Windisch-Grätz példáját követve, már másnap ő is proklamácziót intézett Győr vármegye összes lakosaihoz, majd a vármegye hazafias alispánját, Szabó Kálmánt felfüggesztette állásából s helyébe Balogh Kornélt nevezte ki. Fő törekvése természetesen odairányult, hogy egyrészt a tisztikart megbízható elemekből állítsa egybe, a mi részben sikerült is, mert a tisztviselők egy része úgyis fegyvert fogott s a harcztérre ment, maga a nemzeti ellenállás lelke, Lukács Sándor pedig még az osztrákok bevonulása előtt elhagyta Győrt, s miután Kossuth Lajos a Nagyváradon felállított tábori szertár élére helyezte, április végéig itt folytatta fáradhatatlan buzgalommal működését a honvédség felszerelése körül.A városban és a vármegyében a négy hónapi katonai uralom alatt mélységes csönd honolt. A polgárság félve meghúzódott házi tűzhelyeinél; senki sem mert érzelmeinek kifejezést adni. Azok, a kiket a hatalom nem üldözött, dolguk után láttak. Csak olykor-olykor érkezett hír Mednyánszky Sándorról, a vakmerő népfelkelővezérről, a ki örökös rettegésben tartotta a győri hatóságokat, a Bakony rengetegeiből intézett támadásaival. De Győrig még sem juthatott el. Gróf Zichy-Ferraris Bódog és gróf Apponyi Károly hadparancsnok fáradhatatlanok voltak a rendeletek gyártásában. Deczember végétől kezdve, egész márczius közepéig, nap-nap után jelentek meg a falragaszok Győr utczáin és közterein. 

Győr város közigazgatása egy időre megakadt. Korbonits polgármester a császári had bevonulásakor már betegen feküdt, s csakhamar leköszönt hivataláról. Mivel a polgármesteri széket senki sem akarta elfoglalni; gróf Zichy Bódog királyi biztos, miként magát nevezte, - Hergeszell Ferenczre ráparancsolt, a ki kénytelen-kelletlen magára vállalta a polgármesterséget. 

A császári hadak uralma külsőleg is meglátszott a városon. A tűztorony vaslobogóját, a só- és harminczad-hivatalok kapuit átfestették feketesárgára, a jóérzelmű polgárság pedig magas kürtő kalapokat kezdett viselni. (Vargyas Endre i. m. 432.) 

Mire kitavaszodott, a magyar hadsereg mindegyre jobban közeledett a főváros felé. A fényes nagysarlói diadal után Klapka és Damjanics hadai egész Komáromig húzódtak, mire Welden, az új császári fővezér, megkezdi a visszavonulást, Esztergom, Tata és Szőny érintésével, Pozsony felé s áprílis 25-én már Győrt szállotta meg, a hol ideiglenes főhadiszállását felütötte. Ámde Weldennek nem sokáig volt maradása Győrben. Az ácsi véres ütközet után Komárom a Duna jobbpartja felől is felszabadúl az ostromzár alól. Simunich császári tábornok az éj beálltával megkezdi visszavonúlását Győr felé; vele ment Schlick is tizenhatezer főnyi hadával. A vert császári hadak ezután csakhamar tovább vonulnak Pozsony felé. Május 6-án már ismét megjelent Lukács Sándor Győrött, hogy átvegye a kormánybiztosságot. 

Lukács gyorsan a munkához látott. Már május 10-ére egybehívatta a képviselőtestületet, hogy az országgyűlésen megszavazott újonczok kiállítása iránt intézkedjenek. Az újonczozás csakhamar megkezdődött; Győr a 98-ik zászlóaljba adta fiait. (Szávay Gyula i. m. 436.) 

Május 12-én tartotta közgyűlését Győr vármegye közönsége. Ekkor hirdették ki a függetlenségi nyilatkozatot, a mely alkalommal úgy a város, mint a vármegye Kossuth Lajos kormányzóhoz üdvözlő-íratot intézett. 

A beköszöntött magyar világ mélyreható változást idézett elő a városi tisztikarban. Hergeszell Ferencz eddigi polgármester, a kit gróf Zichy-Ferraris Bódog állított a város élére, megvált állásától; helyébe Lukács kormánybiztos Jankó Mihályt nevezte ki; városbíró pedig Karvassy Sándor lett. 

Lukács Sándor oda törekedett, hogy a császári uralomnak összes nyomait eltüntesse, azért május 14-én kelt rendeletével a középületekről a kétfejű sasos czímereket s a fekete-sárga színeket lázas sietséggel eltávolíttatta; továbbá elrendelte, hogy a köz- és magánépületekre a nemzeti lobogót kitűzzék és a függetlenségi nyilatkozatot minden községben kihirdessék. 

A város a kismegyeri réten népünnepélyt rendezett, a melynek czéljaira Lukács Sándor 200 forintot adott. 

A pár napi örömünnepekbe azonban a bizonytalan jövő iránti aggodalom vegyült. Szinte érezte mindenki, hogy a nemzeti harcz nem ért véget, s nagyobb, önfeláldozóbb küzdelem vár még a hazafiakra. Tán legjobban tudta ezt Lukács Sándor, aki lázas sietséggel fogott az újonczozáshoz. De mert a hadsereg-felszerelési kormánybiztosságot is megtartotta, nem fordíthatott elég figyelmet a győri ügyekre, ezért május 12-én Gyapay Dénest, a vármegye másodalispánját, "e rokonlelkű, tüzesvérű és erőskezű hazafit", helyettes kormánybiztosúl nevezte ki. (Szávay Gyula i. m. 440. 1.) 

A város és a vármegye legnagyobb odaadással teljesíti a kormány rendeletét az újonczozási ügyben; az előbbi 100, az utóbbi 150 teljesen felszerelt 394önkéntest állít ki négy évi szolgálati kötelezettséggel, melyért Szemere Bertalan belügyminiszter elismerő leíratot intézett hozzájuk. 

Sokkal nehezebben ment azonban a VII. hadtest intendaturai szükségleteinek fedezésére szolgáló 40.000 pengőforint-kölcsön, a melyet a város, Gyapay helyettes kormánybiztos erélyes közbenjárására, némi keserűséggel ugyan, de mégis előteremtett. 

Az orosz beavatkozás

Az orosz beavatkozás hírére Lukács Sándor május 27-én ismét megjelent Győrött, hogy a népfelkelés és a keresztes hadjárat megindításához szükséges intézkedéseket megtegye. Az egyházi hatóságok buzgalommal és lelkesedéssel teljesítették a kormány rendeletét. Sorba közzéteszik s kibocsátják azokat a felhívásokat, a melyek az orosz betörés veszedelmének feltűntetése érdekében szükségesek voltak. A templomokban június 4-től 24-ig könyörgések és egyházi szent beszédek tartattak. Június 6-án nagy bőjt rendeltetett, esti 8 órakor pedig az összes harangok megkondúltak. Az egyházi szónoklatok ellenőrzésére Lukács kormánybiztos Rónay Jáczintot, a tudós benczést nevezte ki, a ki e tárgyban június 8-án körlevelet intézett a vármegye minden felekezetű papságához, sőt maga is körútra készült, hogy szónoklataival a népet felkelésre indítsa. (Szávay i. m. 450-455.)

Görgey fővezér még május utolsó napjaiban indította útnak a Vág és a Rába felé azokat a hadtesteket, a melyek Buda ostrománál részt vettek. Győrt a Pöltenberg Ernő tábornok parancsnoksága alatt álló VII. hadtest szállotta meg, míg Kmetty hadosztálya Téthen és Marczaltőn foglalt állást. Alig helyezkedik el a magyar sereg Győrött, hova június 3-án Klapka György komáromi parancsnok is megérkezett a VII. hadtest megvizsgálására, midőn az egyesült osztrák-orosz sereg megkezdte az előnyomulást Győr felé.

Klapka legott munkához lát. Pöltenberget Öttevény felé rendeli, a ki e helység előtt állomásozó osztrák csapatokat csakhamar visszaszorítja. Erre Zambelly ezredes egész Enesséig és Kónyig nyomúl előre.

Ama hírre, hogy Wyss császári tábornok dandára már Kapuvárott táborozik, Klapka június 12-én átizent Téthre Kmettyhez, hogy kanyarodjék Csornának s verje vissza az ellenséget. Kmetty, noha hada a hosszú meneteléstől elfáradt, június 12-én délután Móriczhidánál átkelt a Rábán s másnap Csornánál fényes győzelmet arat Wyss tábornok felett, a ki maga is halálosan megsebesült. (Gracza György i. m. V. 509-510. - Vargyas Endre i. m. 625.) A Perednél vívott csata után, június 20-án, az új osztrák fővezér, Haynau, Magyar-Óvárott vonta össze hadait. Ide jött az ifjú uralkodó is, hogy hadiszemlét tartson csapatai felett.

Pöltenberg a várható támadás hírére még 26-án megszállotta a sánczokat és az erődítvényeket, a melyeket június hó elejétől kezdve ugyan fokozott buzgalommal emeltek, a melyek azonban mindemellett sok kívánni valót hagytak magok után.

Pöltenberg hadteste 12.000 emberrel és 44 ágyúval, mintegy 70.000 főnyi osztrák hadsereggel szemben, csupán Kmetty 5700 főnyi hadára számíthatott, a mely az Ihászi pusztán helyezkedett el. Ámde Haynau június 27-én Schütte tábornokot küldi ellene, a ki heves ágyúharcz után Pápa felé kénytelen visszavonúlni. Pöltenberg értesülvén Haynau közeledtéről, szétosztja hadait. Révfaluba 2 zászlóaljat, 2 lovasszázadot és 8 ágyút, a Sziget külvárosba ugyanannyit rendel; 2 zászlóalját 6 lovasszázaddal és 9 ágyúval az újvárosi sánczok védelmére küldi, Kossuth Sándor alezredes parancsnoksága alatt, Liptay alezredest pedig 4 zászlóaljból, 8 lovasszázadból és 10 ágyúból álló hadosztályával Ménfőre és Szemerére irányítja. Maga pedig 2000 főnyi tartalékkal Győrben maradt. A támadást a császári hadak 28-án reggel Révfalu és Sziget ellen indították meg, honnan a honvédeket néhány órai elkeseredett harcz után visszaszorították, míg Liptay dandára Kismegyer felé hátrált. Görgey reggel Tatáról a harcztérre sietett. Ménfőre akart menni, hogy átvegye ott a vezetést, de útközben jelentést vett arról, hogy Liptay már Szabadhegy felé húzódott. Erre parancsot adott Pöltenbergnek Győr kiürítésére. Pöltenberg délután 4 órakor kezdte meg a visszavonúlást. A jobbszárnynyal a komáromi országút mentén fekvő Szőlőfürt korcsmáig jutott, honnan Gönyűig hátrált. Másnap, napfelkelte előtt felkerekedvén, Ácsig nyomúlt, míg a Liptay-féle hadosztály Hecséig vonúlt vissza, a melyet a délután 6 órakor, Komáromból érkező Klapka, mint a VIII. hadtest parancsnoka, Szent-Ivánon és Szent Jánoson át, szintén Ácsra vezetet

A második komáromi csata

A visszavonulást Görgey fedezte csaknem az összes lovassággal, közbe-közbe összecsapva az őt üldöző herczeg Lichtenstein lovasságával. (A győri csata részletes leírását Gelich Richárd művében találjuk, a melyet Szávay Gyula is közölt többször idézett művében.)

Az osztrák csapatok még június 28-án vonultak be zeneszóval Győrbe. Haynau még aznap életbeléptette a vésztörvényszéket s másnap, 29-én folytatta az előrenyomulást.

Az I. hadtestből Reischach dandára Gönyűre, a hadtest többi része gróf Schlick altábornagy alatt Szent-Jánosra érkezett, míg a IV. hadtest báró Wohlgemuth altábornagy vezetésével Bőnyre, a III. hadtest herczeg Schwarzenberg Ödön parancsnoksága alatt, Szent-Mártonon át, Mező-Eörsre, Berchtold lovas-hadosztálya pedig Szent-Iványra vonult. Paniutine orosz hadosztálya az ágyútartalékkal Hecsére indult. Győrött csak egy zászlóalj maradt helyőrségül.  

Június 30-án az egész császári sereg tovább vonult Komárom vármegyébe, a mikor a főhadiszállás Banára helyeztetett. 

Haynau július 1-én még Győrött volt, de aznap Szőnyre ment, a hol másnap véres csatát vívott Görgeyvel. Az új katonai uralom csakhamar megkezdi működését Győrött. A hadi törvényszéknek elsősorban Woitie Adolf és Szwelka Rotias, két teljesen jelentéktelen ember, esik áldozatul, a kiket Haynau július 29-én főbelövetett. A polgári közigazgatás élére Rohonczy Ignácz udvari tanácsos kerül, míg katonai parancsnok ismét gróf Apponyi Károly lett. 

Az új biztos mindenekelőtt elmozdítja a városi tisztikart s polgármesterré Mendel Istvánt nevezi ki, majd szigorú büntetés terhe alatt elrendeli a Kossuth-bankók, a fegyverek és töltéskészletek beszolgáltatását. 

Győrre csakhamar mélységes csend borul. Az összes vendéglők, kávéházak esti tízkor bezárulnak, kivéve a belvárosi "Korona" és a "Bárány" vendéglők, a melyek a tiszt urak számára addig tartandók nyitva, "a meddig kívánni fogják." 

Vészterhes napok szálltak a vármegyére, s a borút csak kis időre oszlatta el a komáromi győzelem sugara. 

Haynau Komárom körülzárására 12.000 főnyi ostromsereget hagyván hátra, július 19-én Pestre tette át főhadiszállását, a honnan július 24-én tovább folytatta útját Szeged felé. Klapka, a ki egy elfogott tábori postakocsiban levő kimutatás alapján kellő tájékozást szerzett az ostromló sereg számáról, aug. 3-án kitör Komárom várából, szétveri Colloredo hadait, másnap pedig 6 huszárszázaddal, 10 zászlóaljjal és 30 ágyúval az ellenség üldözésére indúlt. A császári had eszeveszetten menekült Pozsony felé, úgy hogy Klapka nem bírta utólérni; ezért csak Győrig hatolt, s azt aug. 5-én megszállotta.       Győrött a császári had több százezer mázsás lisztkészlete birtokába jutott. Győr ezzel rövid időre ismét magyar uralom alá került.

Klapka sietett is az alkalmat felhasználni. A városi tisztikart elcsapja, elrendeli azonnal az újonczozást, a mely néhány nap alatt 5-6000 emberrel szaporítja a honvédséget. Aug. 8-án Ujházy László komáromi és a felsőhadseregi kormánybiztos is megjelenik Győrött, s másnap azokat a tisztviselőket, a kiket még Lukács Sándor nevezett ki, állásaikba visszahelyezi, Tóth Ignáczot tábori kormánybiztosúl, Jankó Mihályt pedig Győr vármegye és város kormánybiztosává teszi meg. 

A magyar uralom utolsó napjaiban Ujházy László 300.000 forint kölcsönt kért a várostól, a melyet Klapka utóbb 200.000 frtra szállított le. De mivel a közgyűlés nem bírta ezt az óriási összeget előteremteni, Jankó Mihály kormánybiztos aug. 14-én délután fegyveres erővel megjelent a városházán, s a pénztárban levő pénzt, a melyet a város Haynau közbenjárására Bécsből, az u. n. Zwangs-nótákban kölcsönkép kapott, lefoglalta és magával vitte Komáromba. 

Klapka terve eredetileg az volt, hogy Győrből Gráz felé, Ausztriába tör, de Almássy Páltól értesülvén a Szegednél történt szomorú dolgokról, seregeit visszarendelte Komáromba. 

A védtelen Győrt aug. 15-én szállották meg ismét a császáriak. Az Ujházytól kinevezett tisztikart szélnek eresztették s ismét a jóérzelmű Mendel István került Győr város közigazgatásának élére. Midőn gróf Gyulay Bécsből Pestre utaztában aug. 19-én Győrött időzött, Mendel elpanaszolta neki, hogy a bécsi kormány 100.000 forintos kölcsönét Jankó Mihály elvette, mire Gyulay 10.000 396frtot engedélyezett a város folyó kiadásainak fedezésére. (Szávay Gyula i. m. 470-478. - Gracza György i. m. V. 669-671.) 

Ekkorra már a nemzeti küzdelem a vég felé közeledett. Aug. 17-én öles falragaszok hirdették a lakosságnak, hogy Görgey az oroszoktól minden oldalról körülvétetvén, egyezkedésbe bocsátkozott. Másnap már megérkezett a világosi fegyverletétel híre Pestről, a melyet csakhamar követett a győri cs. kir. hadtestparancsnokság hirdetménye Arad várának megadásáról. Szept. 28-ára megérkezett a Herkály pusztán kötött egyezség híre is, Komárom várának átadásáról, melyet a jóérzelművé vált város a béke helyreállításának örömünnepeként, egyházi szertartással fényesen megült. A püspökvárban fényes lakoma volt ez alkalommal s este a várost kivilágították. 

Világosi fegyverletétel

Győr városnak ezúttal csak az volt a gondja, hogy a Jankó Mihály kormánybiztostól lefoglalt 91.782 frtot visszaszerezze. E végből okt. 1-én küldöttség tisztelgett Haynaunál, a kit arra kértek fel, hogy a komáromi várból kivonuló Jankó Mihálytól vegye el a kérdéses összeget. A város azonban megjárta ezzel a küldöttséggel. Haynau ugyan elvétette Jankó Mihálytól a nála talált Zwangs-nótákat, de midőn okt. 9-én Győr város küldöttsége nála tisztelgett, azt ridegen elutasította. Utóbb megtudta a város, hogy Haynau ez összeget hadi zsákmánynak tekinti, azért nem adja vissza. (Szávay Gyula i. m. 481.)

Komárom kapitulácziójával beköszöntöttek a vérbosszú napjai. A szabadságharcz szereplői közül néhánynak, mint Lukács Sándornak, Rónai Jáczintnak, a szabadságharcz lánglelkű szónokának, valamint Ujházy Lászlónak sikerült külföldre menekülniök, ellenben, a kik itthon maradtak, azokat csakhamar utólérte az önkény sújtó keze. A győri születésű Bezerédj Lajos, vezérkari alezredes, 16 évi várfogságra ítéltetett, Rómer Flóris, a tudós benczés tanár Olmütz várába záratott, gróf Zichy Ottónak, a győri első nemzetőri zászlóalj parancsnokának, a ki Komárom kapitulácziójában részt vett, nem történt bántódása, de csakhamar ő is elhagyta hazánknak vérrel áztatott földjét s Éjszak-Amerikába ment. 

Míg az elfogottak a győri Karmeliták zárdájából rögtönzött börtönben töltötték napjaikat, azalatt a jóérzelmű polgárság egyetlen alkalmat sem akart elmulasztani, hogy hűségének kifejezést adjon. A birodalmi alkotmány kihirdetése napján - deczember 26-án, - a székesegyházban fényes isteni tisztelet volt s utána az ünneplő közönség átvonúlt a városházára, a Mendel István polgármester elnöklete alatt tartott közgyűlésre, a melyen báró Siegenthal tábornok, katonai parancsnok, Karner Antal győri püspök, Balogh Kornél, Győr vármegye alispánja, több tekintélyes vármegyei tisztviselővel is megjelentek. Ez az ünnepély mintegy záró jelenete Győr város történetének a szabadságharcz alatt.

Készült:

_{Szávay Gyula: Győr vármegye és város története}

Borovszky Samu - Magyarország vármegyéi és városai kötetéből

 Csány László: Kormánybiztosi iratai 1848-49 kötetéből