Nőnap
Van az évnek egy napja, amikor a férfiak virággal lepik meg a róluk gondoskodó nőket, asszonyokat, ezzel is megköszönve odaadásukat, a reggeli teát, kávét, a frissen mosott, vasalt ruhát, a nehéz munkával töltött napok utáni meleg vacsorát. Ennek ellenére kevesen tudják, hogy nem is olyan egyszerűen és romantikus célzattal indult hódító útjára ez a neves ünnep. A Nőnap kialakulása, létrejötte hűen jellemzi a nőknek azt az évszázados küzdelmét - a világ minden részén - amelyet azért folytattak, hogy kivívják a társadalom elismerését, esélyeik egyenlőek lehessenek.
A nemzetközi nőnapot 1911-ben ünnepelték meg először, időpontja 1913 óta március 8. A nők jogai és a nemzetközi béke napját 1977-ben tette hivatalos ünneppé az ENSZ-közgyűlés. Magyarországon 1914-ben ünnepelték meg először a nőnapot.
Politikai, feminista és szakszervezeti mozgalmak küzdelmeinek eredményeképpen a múlt század elején valósult meg az az ötlet, hogy az év egy napja legyen jelképesen a nőké. A legtöbb országban ekkortájt erősödtek fel a nők követelései szociális-gazdasági jogaik kiszélesítésére, a foglalkoztatásban és a bérezésben érvényesülő hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére.
Anyuka kiskorú gyerekeivel varr egy New York-i albérletben 1913 januárjában. Ha sok munka összejött, akár 2 dollárt is kereshettek egy hét alatt.
Földműves nők dolgoznak a visszafoglalt franciaországi Somme megyében 1916 körül.
A nemzetközi nőnap alapjait már 1908-ban letették, amikor 15 ezer nő vonult végig New York utcáin, hogy rövidebb munkaidőt, jobb fizetést és szavazati jogot követeljen. Egy évvel később az Amerikai Szocialista Párt úgy döntött, hogy megtartja az első nemzeti nőnapot: 1909 februárjának utolsó vasárnapján ünnepelték a nőket. Ám ahhoz, hogy mindez nemzetközivé váljon, egy újabb évnek kellett eltelnie. Clara Zetkin, egy német származású baloldali politikus, aktivista és a nők jogainak szószólója vetette fel ennek ötletét az 1910. augusztus 27-én Koppenhágában megtartott II. Nemzetközi Szocialista Nőkonferencián. Az eseményen jelenlévő tizenhét ország száz női képviselője pedig egyhangúlag beleegyezett és megszavazta.
Clara Zetkin
A nemzetközi nőnapot először 1911. március 19-én ünnepelték meg Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. A tüntetéseken - amelyeken sok férfi is részt vett - a nők választójogának megszerzése kapott hangsúlyt. (A nők Oroszországban 1917-től, Németországban 1919-től szavazhattak, a francia és az olasz nők azonban csak a II. világháború végétől, a belgák 1958-tól, a svájciak 1971-től, a portugálok 1976-tól, liechtensteini nők pedig csupán 1984-től élhettek e joggal.)
Clara Zetkin szónokol egy tüntetésen
Hogy miért pont ezen a napon? A különböző elméletek ennek több történelmi okát is felvetik: egyes megközelítések alapján a New York-i textilmunkásnők 1857-es sztrájkját tartották ezen a napon, amit brutálisan levertek; míg más források szerint 1908-ban ezen a napon következett be egy New York-i gyárban az a tűzvész, amely 129 munkásnő életét követelte, vagy megint más források szerint egy 1917-es háborús sztrájk emléke ihlette, amikor az orosz nők „kenyeret és békét” követeltek; négy nappal a sztrájk után a cár kénytelen volt lemondani a trónról, és az ideiglenes kormány megadta a nőknek a szavazati jogot; ez a sztrájk pont március 8-án kezdődött.
Az egyik legemlékezetesebb nők napja 1917. március 8-án Pétervárott volt, ahol a háborús szenvedéseket, az elnyomást, a megaláztatást, éhezést megelégelve az orosz nők sztrájkot szerveztek a „kenyérért és a békéért”, a tüntetés a forradalom kitöréséhez vezetett. Néhány nappal később a cár lemondása után megalakult ideiglenes kormány biztosította az orosz nőknek a választójogot.
Az Egyesült Államokban 1963-ban hoztak törvényt a nemek azonos fizetéséről, de a férfiak még ma is lényegesebb jobban keresnek. A nemek között az Európai Unióban is mutatkozik bérkülönbség, noha 1975-ben irányelv tiltott meg minden díjazásbeli megkülönböztetést, ezért 2009 márciusában az Európai Bizottság kampányt indított a nemek közötti bérszakadék megszüntetéséért. Magyarországon az azonos felkészültségű, azonos munkakörben dolgozó nők egy 2014-es adat szerint 8-11 százalékkal kapnak a férfiakénál kevesebb fizetést, és ez a különbség a gyermekek számával egyre nő: egy kétgyerekes nő már 25 százalékkal kevesebbet keres, mint egy azonos beosztásban dolgozó férfi. A világ számos pontján még rosszabb a helyzet Sok helyütt e napon a nők elleni erőszakkal szemben emelik fel szavukat civil szervezetek, mert véleményük szerint a családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció áldozatait a jog nem védi kellően, e cselekmények elkövetői továbbra is jórészt büntetlenül maradnak. Egy felmérés szerint az Európai Unióban élő nők 33 százaléka szenvedett el fizikai vagy szexuális erőszakot 15 éves kora óta. Az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet azt követeli, hogy állítsanak fel egységes és erős női ENSZ-ügynökséget, amely biztosítaná, hogy a nők a világ minden részén a gyakorlatban is élvezhessék jogaikat.
USA 1917 tüntetés a választási jogokért
És miképpen alakult a Nőnap megünnepléséért vívott küzdelem Magyarországon?
A nők többsége a nagyipar kialakulásától a dohányiparban, a textil- és építőanyag-iparban - főleg a téglagyárakban - gyufagyárakban, a faiparban és kisebb létszámban a nyomdaiparban dolgozott.
A munkásnők jelentős része a teljesen képzetlen munkáskörhöz tartozott, főleg segédmunkát végeztek, kevesen dolgoztak betanított munkásként gépek mellett. A nőmunkások nagy része fiatal lány volt, aki a családalapítás, a gyerekek születése után általában elhagyta munkahelyét, átmenetileg vagy végleg otthon maradt.
A nőmunkások bérei messze elmaradtak a férfiakétól, azok felét tették ki csupán, munkaidejük ugyanakkor 11-12 óra volt még az egészségre ártalmas területeken is. A rossz munkakörülmények is tükröződtek a szakszervezetek, az iparfelügyeletek korabeli jelentéseiben.
Az 1890-es évektől spontán sztrájkokkal, tüntetésekkel tiltakoztak az alacsony munkabérek, az embertelen munkakörülmények ellen.
A különböző nőmozgalmak erősödése, kiemelten a gyáripar területén foglalkoztatottakra, azt jelezte, hogy a nők saját sorsukon önállóan kívántak változtatni. 1902-ben megalakult a Budapesti Munkásnők Asztaltársasága, s tagjaikból létrejött az Országos Nőszervező Bizottság, melyből 1903-ban néhány sikertelen próbálkozás után megalakult a Magyarországi Munkásnők Egylete.
A nőmunkások önálló akciói gyarapodtak. Így 1904 elején egy budapesti munkásgyűlésen már ezer nőmunkás vett részt. Szervezkedtek a textiliparban, a dohánygyárakban, a fehérnemű-tisztítóknál, a különböző könnyűipari ágakban: szabók, kalaposok, cipőfelsőrész-készítők körében.
1904. május 15-re az Országos Nőszervező Bizottság „nagy nőgyűlést” hirdetett, majd december 11-én a cselédgyűlést tartottak. 1904-ben mozgolódni kezdtek a vidéken dolgozók is. Így a szentgotthárdi cipőgyár, a debreceni kefegyár, s egyéb textil- és ruhagyári munkásnők folytattak bérmozgalmat.
A vidéki szervezetek is bekapcsolódtak a budapestiek szervezetébe, melyből megalakult a Budapesti Munkásnők Egyesülete.
Ugyancsak 1904-ben alakult meg a Magyarországi Nőegyesületek Szövetsége és a Magyar Feministák Egyesülete. A sokszínű nőmozgalmak mindegyike a maga értékrendjével küzdött a nők egyenjogúsításáért, a választójogáért, a férfiakkal egyenlő bérért, vagy éppen azért, hogy tisztséget viselhessenek a szakszervezetekben, mert ez időben csak férfiúi bizalmi rendszer volt.
1905-től a Munkásnő című lap előfizetésével szervezkedtek országosan a nők. A lap feladatának tekintette, hogy írásaiban küzdjön az "egyenlő munkáért egyenlő bért" megvalósításáért, a nők politikai jogainak, a szavazási jognak elismertetéséért.
A háborús évek felértékelték a női munkaerőt, hiszen a háború időlegesen elvitte a férfiakat, így a most már családfenntartóvá váló nők olyan munkavégzésre is kényszerültek, ahol addig nem alkalmazták őket.
Mégis a hagyományos „férfiszervezetekben” a nők számára alig volt hely. A nők részvételét a szakszervezeti vezetőségekben, tanácskozásokon gyanakvással kezelték, nem volt egyenlő a szervezett férfimunkás és a szervezett nőmunkás sem. A helyzet arra szorította a nőmozgalmat, hogy önkörébe zárva, a férfimunkásság szervezeteitől elkülönítve működjék. A nők igyekeztek szervezeteiket megerősíteni anyagilag is.
Az 1913-as nőkongresszuson határozatot fogadtak el arról, hogy heti „nőpártoló bélyeget” vezetnek be, a heti 2 filléres „nőadó”, ahogy akkor nevezték a nőszervezetek fenntartását segítette. Ebből működtették a Magyar Munkásnő Egyesületet, kiadták a Nőmunkást ekkor már 6000 példányban, kongresszust hívtak össze. 1913-as kongresszus már az első napon határozatot fogadott el a nők éjjeli munkájának s általában a veszélyes munkák eltiltásáról, a 8 órai munkaidő és a szabad szombat délután, a szülő nők számára 8 heti „gyermekágyi munkaszünet” és anyagi biztosítás követeléséről, s fölvetik a gyermekvédelem szükségességét.
A nőnap Magyarországon
Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott. A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek. A Rákosi-korszakban a nőnap ünneplése kötelezővé vált, és az eredetileg különböző időpontokban rendezett nőnapot 1948-tól szovjet mintára március 8-án tartották meg. Az 1980-as évektől e napon a nőszervezetek felvonulásokon hívják fel a figyelmet a nőknek a társadalomban viselt óriási szerepére, ugyanakkor kiszolgáltatottságára és védtelenségére is: arra, hogy a jogegyenlőség továbbra sem jelenti az esélyek egyenlőségét.
A rendszerváltás után a nőnap Magyarországon is elvesztette eredeti munkásmozgalmi hangulatát, helyette a virágajándékozás dominál.
Nők és találmányaik
Josephine Cochrane mosogatógép 1886. Az 1893-as chicagói világkiállításon mutatta be az első mosogatógépet. Örök hála neki!
A Chicagóban, jómódban élő Josephine gyakran tartott estélyeket, amelyeken a 17. századi porcelán tányérokból tálalták a vacsorát. Az asszony azért akarta megalkotni a mosogatógépet, mert nem volt megelégedve a személyzete mosogatói munkájával: a drága porcelánkészlet darabjai időről időre csorbultak, kikoptak az ügyetlen szolgálók hibájából. Cochrane célja volt egy olyan gépet feltalálni, ami emberi érintés nélkül mossa el az étkészletet. Cochrane alkoholista férje 1883-ban meghalt, és temérdek adósságot hagyott rá. Ez ösztönözhette a feltalálót, hogy az ötletét meg is valósítsa. Az első mosogatógépben erősnyomású vízsugárral, egy motorral forgatott rézbojler segítségével tisztultak az edények.
Margaret Knight, aki 1871-ben kapta meg a szabadalmat a papírzacskógyártó gépéért. Már akkor érdekelt minket a környezetünk sorsa, minden tiszteletem!
Melitta Bentz, akinek sok nő kitehetné a képét a falára, hogy reggeli első imáját hozzá intézze, ugyanis ő találta fel a kávéfiltert 1908.
Manapság el sem tudjuk képzelni az életünket kávé nélkül. A kávé szerelmeseként, Benz 1908-ban hozta létre a filtert azért, mert ki nem állhatta a csésze alján leülepedő zaccot. Termékét először 1909-be mutatta be, és az első vásárán már sikeresen eladott több mint 1200 darabot. Később az asszony céget alapított, amit jelenleg unokái üzemeltetnek. A Melitta Benz cég kávéfilterek mellett ma már természetesen kávét és kávégépeket is árusít.
Marion Donovan, akinek 1949-ben elege lett a pelenkamosásból, először egy zuhanyfüggöny alkalmazásával szivárgásmentessé tette a textilpelenkát, majd megalkotta a teljesen eldobható verziót. Ugyan ma már tudjuk, hogy hihetetlenül környezetszennyező az a több millió pelenka, amit évente kidobunk, mégis sok nő lélegezhetett fel a textilpelenka leváltásával. Ezért, mint ötletért, neki is jár a taps!
Stephanie Kwolek, aki a férfiakra is gondolva 1963-ban feltalálta a golyóálló mellényt. Ugyan, ez az életünket nem a hagyományos értelemben könnyítette meg, azonban sok nőt mentett meg a megözvegyüléstől. Minden tisztelet kijárt neki a találmányáért.
Az 1923-ban született vegyész a DuPont amerikai társaságnál dolgozott 40 éven át. Egészen pontosan huszonnyolc felfedezés kötődik a nevéhez, a leghíresebb mégis a kevlár, illetve az abból készült golyóálló mellény. Stephanie egy nagyon erős, viszont könnyű anyag után kutatott, amikor 1965-ben felfedezte a kevlárt. Ez az anyag rengeteg életet mentett, hiszen felhasználásával készülnek a golyóálló mellények, de megtalálható a sisakokban, űrhajókban és abroncsokban is.
Florence Parpart - elektromos hűtőszekrény (1914)
Már a kezdetektől érdekelte az embert, hogyan lehet hosszabb ideig tartósítani ételt. Florence feltalálói karrierje nem rögtön a hűtővel indult, mégis arról híresült el. Parpartot már 1900-ban díjazták egy találmányáért, az általa továbbfejlesztett utcaseprűért, amit neki köszönhetően már ipari környezetben is lehetett használni. 1914-ben találta fel a modern hűtőszekrényt, aminek hála a háztartásokban a jéggel való hűtés szükségtelenné vált. Később férjével irányította a gépek gyártási folyamatát, reklámkampányokat szervezett találmánya elterjesztésére, és szabadalmaztatta azt.
Mary Anderson - ablaktörlő (1903)
Ahogy sok jó feltaláló, Mary Anderson is egy problémára kereste a megoldást: 1902-ben éppen New Yorkba látogatott, amikor feltűnt neki, mennyire veszélyes viharban vezetni. Bár ő maga nem vezetett, semmi értelmét nem látta annak, hogy a sofőrök időnként kihajoltak vagy kiugrottak az autóból (és villamosból), hogy gyorsan letöröljék a szélvédőt, majd úgy menjenek tovább. A ma is használt, autóból irányítható, akkor még igény szerint fel- és leszerelhető ablaktörlő piacra dobásával az asszonynak meggyűlt a baja, a szakmabeliek nem tartották szükségesnek a járművek ilyenirányú fejlesztését.A Cadillac volt az első autógyártó, amelyik 1922-ben alapfelszerelésként építette be járműveibe az ablaktörlőt. Mary ezzel a találmányával egyetlen fillért sem keresett.
Maria Beasley - mentőcsónak (1882)
Beasley 1882-ben találta fel az első korlátos mentőcsónakot, előtte ugyanis deszkatákolmányokon mentették az embereket, ha éppen mentették. A Titanicot már Beasley csónakjaival a fedélzeten indították útnak, és a fémből készült, tűzálló csónak 700 embert mentett meg csak azon a híres úton. Nem ez volt az egyetlen találmánya: Beasley fejlesztette tovább az utcatisztító gépet is. Bár az első gép nem neki köszönhető, a továbbfejlesztett változatra csupán két éven belül rengeteg vásárló akadt Amerika-szerte. Eredeti szakmája szerint Maria varrónő volt, gyerekkorában pedig édesapja malmában töltötte az időt, itt szerezhette meg az ismereteket, amiknek segítségével később találmányait megtervezte.
Tabitha Babbitt – körfűrész (1813)
Babbitt Massachusetts államban, a Harvard Shaker vallási közösségben élt. Egy asztalosműhelyben a fűrészelés nehéz munkafolyamatára felfigyelve találta fel, majd készítette el az első körfűrészt. Emellett rokkák működését is optimalizálta forgófejek kidolgozásával, de vaslemezek vágásán is könnyített egy másik találmányával. Mivel egyetlen találmányát sem szabadalmaztatta, mai napig kérdéses, valóban ő találta-e fel a körfűrészt elsőként. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint egymástól párhuzamosan a világ több pontján is készítettek hasonló eszközöket, egyet neki köszönhetően.