A Jáki lapos története

A Jáki lapos a nevét a közeli Soproni út mentén húzódó egykori Jáki-dűlőről kapta. 

^{Habsburg Birodalom - Kataszteri térképek (XIX. század)}

A terület elnevezése történelmileg a Jáki nemzetséghez , mivel a középkorban a környéken fekvő földek, dűlők és birtokok egy része az ő tulajdonukban vagy kezelésükben állt. 

Amikor a szabadhegyi dombok lábánál fekvő mocsaras völgyet elnevezték, a terület jellegét (lapos, vizenyős terület) és a történelmi dűlőnevet gyúrták össze. 

A győri „Jáki lapos” kialakulása A győri Szabadhegyen található terület elnevezése az ottani földrajzi viszonyokra és a folyószabályozásokra vezethető vissza: 

• Természeti adottságok: A Jáki lapos eredetileg a Rába ősi medrének árterületén fekvő, mélyen fekvő, időszakosan vízzel borított, mocsaras, lápos terület, illetve tehénlegelő volt.

A Jáki-dűlő és az egykori Jáki-lapos pontos történelmi elhelyezkedését a mai várostérképekkel összevetve, a régi kataszteri és katonai felméréseken lehet a legjobban azonosítani.

Hol kell keresni a régi térképeken? 

http://foldepites.wordpress.com/terkepek/

https://telex.hu/belfold/2022/08/19/arpad-kor-arpad-hazi-kiralyok-arviz-csatornarendszer-aszaly

A dűlő elhelyezkedése: 

• A Jáki-dűlő a Soproni úttól (a mai kerek körforgalomtól és az egykori tüzérlaktanyáktól) délre/délkeletre terült el, egészen a szabadhegyi dombok lábáig.
• A Jáki-lapos vonala: A dűlőn belül a legmélyebb, mocsaras völgyteknő – a tulajdonképpeni Jáki-lapos – egy hosszúkás sávként húzódott északnyugat-délkelet irányban. Ez volt a Rába folyó egykori elhagyott, holt medrének nyomvonala.

Hogyan fed fedi le ezt a mai József Attila lakótelep? 

• Északi határ: A mai József Attila utca és a Soproni út csatlakozása.
• Nyugati határ: A Somogyi Imre utca vonala, amely elválasztja a lakótelepet a mellette fekvő családi házas övezettől.
• Déli/Keleti határ: A dűlő a szabadhegyi domb irányába, a Zöld utca felé emelkedett fel, ahol egykor a bolgárkertészetek és a szőlőhegyek kezdődtek.
• A Lapos közepe: A lakótelep központi parkjai és játszóterei (a sűrű épületek közötti zöldövezetek) jelölik ki a régi térképeken látható legvizenyősebb völgyfeneket.

 Győr vízrajza a nagy folyószabályozások előtt. 

A nagy folyószabályozások előtt Győrt és környékét nem véletlenül nevezték a „vizek városának”: a tájat a Duna, a Rába és a Rábca szabályozatlan, szabadon kanyargó ágai, valamint hatalmas mocsárvilágok uralták. 

A mai száraz városrészek – köztük a Jáki-lapos – jelentős része ekkor még aktív folyómeder vagy állandóan vízzel borított ártér volt. 

Íme a legfontosabb jellemzők, amelyek meghatározták a Győr környéki vízrajzot a 19. század végi munkálatok előtt:

1. A Rába vadregényes, elhagyott medrei 

A Rába folyó nem a mai, egyenesen szabályozott medrében futott. Szabadhegy és Nádorváros lábánál a folyó számtalan mellékágat, fattyúágat és kanyart formált, amelyek a nagyobb áradások idején újra megteltek vízzel.

Ősi folyómeder a lakótelep alatt: 

• A Jáki-lapos tulajdonképpen a Rába egyik ilyen korábbi, elhagyott főmedrének a maradványa (völgyteknője) volt.
  
• Állandó árvízveszély: Mivel a folyóknak nem voltak gátjaik, a tavaszi hóolvadáskor vagy a nyári esőzésekkor a Rába és a Duna vize visszaduzzasztotta egymást. Ez a mai Nádorváros és a győri belváros alacsonyabb részeit is rendszeresen elmocsarasította.

2. Szigetköz és Révfalu: 

Egy összefüggő mocsárvilág 

A Mosoni-Duna és a nagy Duna-ág között elterülő Szigetköz egy átláthatatlan, folyton változó sziget- és átrendszer volt. 

• Időszakos szigetek: 
• A mai Révfalu, Pápoc és Gyárváros mocsaras területekből kiemelkedő zátonyokon, magaslatokon jött létre.
• Csónakos közlekedés: Révfaluból a belvárosba sokáig csak komppal vagy csónakkal lehetett átjutni, mivel a folyó szélessége és medre folyamatosan változott az áradások függvényében.

3. A Rábca és a Téti-Bakony-ér mocsarai 

A város nyugati és déli oldalát a Rábca folyó védte és egyben kerítette el, amely a Hanság hatalmas mocsárvilágához kapcsolódott. 

A déli irányból (Szabadhegy felől) érkező kisebb patakok és erek nem találtak utat a folyókhoz, így a dombok lábánál, a medencékben – mint a Jáki-lapos vagy a mai Adyváros tavainak környéke – hatalmas, pangó vizes területeket hoztak létre.

Hogyan változtatta meg ezt a szabályozás? 

A 19. század végén és a 20. század elején végrehajtott gigantikus földmunkák során: 

• A folyókat mesterséges, egyenes gátak közé szorították.
• A felesleges mellékágakat levágták és feltöltötték (ezzel értékes építési telkeket nyerve a terjeszkedő városnak).
• Modern szivattyútelepeket és belvízelvezető csatornákat építettek, amelyek fokozatosan kiszárították a Jáki-laposhoz hasonló makacs mocsarakat is.

 Az 1880-as évek győri folyószabályozása a város modern történetének legnagyobb és legfontosabb mérnöki beavatkozása volt.

 Ekkor hozták meg azokat a radikális döntéseket, amelyek végleg felszámolták a Győrt fojtogató állandó árvízveszélyt, és kijelölték a mai városkép határait. 

A munkálatok hátterében az 1883-as katasztrofális árvíz állt, amely megmutatta, hogy a Rába és a Mosoni-Duna korlátozás nélküli, kanyargós összefolyása közvetlenül veszélyezteti a Belvárost. 

Az 1880-as évek közepén indult meg az a gigantikus program, amelynek három fő pillére teljesen átrajzolta a környéket: 

^{Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum - Győr}

^{Győri_árvízképek._Magyarország_és_a_Nagyvilág,_1883}

1. A Rába torkolatának áthelyezése és a mederújítás 

A szabályozás előtt a Rába jóval feljebb, a mai Dunakapu tér magasságában és a Püspökvár körül több ágra szakadva ömlött a Dunába, hatalmas zátonyokat építve. 

• A nagy átvágás: A Rába utolsó szakaszát egy teljesen új, mesterséges és egyenes mederbe terelték (a mai Petőfi híd és Kossuth híd közötti szakaszra).
• A várfalak bontása: A meder szélesítéséhez feláldozták a történelmi győri vár és a bástyák északi, Rába-parti falainak utolsó szakaszait is.

 2. A Rábca medrének teljes eltolása 

A mai Győr térképét nézve a legmeglepőbb változás a Rábca folyót érintette. 

• Eredetileg a Rábca közvetlenül a Sziget és Pinnyéd városrészek között kanyargott, és a mai Bercsényi ligetnél ömlött a Mosoni-Dunába.
• Az 1880-as években ezt a torkolatot mérnökileg teljesen megszüntették. A Rábcát kilométerekkel északnyugatra, a város lakott területein kívülre (a mai pinnyédi híd utáni szakaszra) vezették át, a régi medrét pedig egyszerűen betemették és feltöltötték.

 3. A mocsarak és holtágak szisztematikus felszámolása 

A folyók gátak közé szorításával párhuzamosan megkezdődött a mélyebben fekvő ártéri zónák drasztikus kiszárítása: 

• Az elvágott folyókanyarulatokból holtágak és belvizes laposok lettek (ekkor kezdődött meg a korábban említett Jáki-lapos izolációja is a Rába élő rendszerétől).
• Kiépült a dunántúli régió egyik legmodernebb belvízelvezető csatornahálózata és a gátrendszer, amely lehetővé tette, hogy a korábban mocsaras Nádorváros, Révfalu és Gyárváros száraz beépíthető területekké váljanak. 

 Az 1880-as évek végére Győr megszűnt egy mocsarak által elzárt, vízi erőd lenni, és megnyílt az út a 20. századi nagy ipari és lakótelepi terjeszkedések előtt. 

Győr-Szabadhegy helytörténetének egyik legérdekesebb, de a mai generációk számára szinte láthatatlanná vált területe. Bár a név alapján ma már sokan egy klasszikus zöld völgyet vagy horgásztavat keresnének, a valóság az, hogy a Jáki-lapos helyén épült fel az 1970-es évek végén a mai József Attila-lakótelep.