A kismegyeri Tarisznyavár és a Szent Anna-kápolna története
1. Bevezetés:
A „tarisznyavár” kifejezés nem egyetlen konkrét helyszín egyedi neve, hanem egy korabeli hadászati gyűjtőnév. Győr erődítményrendszerének védelmére a 16–17. században több ilyen kisméretű, fából és földből emelt sáncot, figyelőpontot vagy elővárat (fiókvárat) hoztak létre a fontosabb utak és átkelők mentén.
A tarisznyavárak katonai szerepe a hódoltság korában
A tarisznyavár, más néven vigyázóház, elővár vagy fiókvár a török hódoltság idején, a 16–17. században jellemzően fából és földből, ritkábban kőből emelt egyszerűbb erődítményt jelölt. Ezek az építmények jelentősen különböztek a stratégiai elhelyezkedésű, nagyobb és jellemzően lakott váraktól. Különbségük nemcsak lényegesen kisebb méretükben és gyengébb védelmi erejükben, hanem elsődleges szerepükben is megmutatkozott. A tarisznyavárakban állomásozó, mindössze 10–30 fős őrség feladata a közeli nagyobb város vagy központi vár felé vezető utak biztosítása és ellenőrzése, valamint ellenséges sereg közeledése esetén a központ azonnali értesítése volt.
Maga a kifejezés nem az utókor szóalkotása, hanem a korban kialakult megnevezés. A népnyelvi magyarázat szerint onnan ered, hogy a közeli központi várból érkező katonák az őrségváltáskor tarisznyában hozták magukkal az elemózsiát.
2. A győr-kismegyeri Tarisznyavár felemelkedése és pusztulása.
Győr és a győri vár védelmére a 17. század elején, az 1600-as évek közepén egy ilyen külső védművet emeltek Megyeren, a kismegyeri majorság melletti mesterséges kis dombon. Ez a komplexum egy városfalon kívüli, lőréses bástyaként működött, amely lovas- és gyalogoskapuból, egy különálló őrtoronyból, felvonóhídból és a hozzá tartozó sáncokból állt. Hadászati célja a Veszprém és Székesfehérvár felől érkező utak folyamatos ellenőrzése, valamint a várostámadó, portyázó török seregek első vonalbeli feltartóztatása volt.
A kismegyeri erődítést lapos alakja miatt a köznyelv hamar tarisznyavárként kezdte emlegetni. Írásos formában először egy 1638-as dokumentumban tűnik fel, ahol maga Kismegyer település is konkrétan „Tarisznyavár” néven van bejegyezve.
Az erődítmény vesztét végül nem a tervszerű lebontás, hanem a háborús pusztítás okozta. 1683-ban, Kara Musztafa nagyvezír Bécs elleni meginduló hadjárata során a közeledő török seregek az egész kismegyeri falut és a fa-föld szerkezetű tarisznyavárat is teljesen elpusztították, végleg letörölve azt a térképről.
3. A terület újjászületése:
A Szent Anna-kápolna építése
A török kiűzése után, a 18. században a területet újratelepítették. Kismegyer a Pannonhalmi Főapátság (bencés rend) majorsági birtoka lett. Az egykori fa-föld erőd helyén megmaradt, mesterségesen összehordott földhalmot a lakosság ekkor már temetőként használta. A bencések erre a történelmi dombtetőre építtették meg a környéken dolgozó és lakó mezőgazdasági cselédek, valamint családjaik lelkipásztori ellátására szolgáló katolikus kápolnát.
A mai épület közvetlen elődjét az 1780-as években emelték meg, majd a szentély végső, késő barokk formáját 1800 körül nyerte el.
Szent Anna kápolna (miserend.hu)
4. Stratégiai szerep az 1809-es kismegyeri csatában
A volt tarisznyavár dombja és a rajta álló kápolna bő egy évszázaddal az erőd elpusztulása után ismét kulcsfontosságú katonai szerephez jutott. 1809. június 14-én, a Napóleon seregei ellen vívott győri (kismegyeri) ütközetben János főherceg, a Habsburg-csapatok főparancsnoka pontosan ebből a dombtetőn álló kápolnából és a mellette lévő területről irányította a hadműveleteket.
A helyszín egykori erődített jellegéből adódóan kiváló stratégiai előnyt és beláthatóságot biztosított, így a főparancsnok innen tökéletesen szemmel tarthatta az egész kismegyeri síkságot és a francia csapatok mozdulatait.
5. Műemléki örökség és a jelenkor
Az évszázadok során az eredetileg késő barokk stílusú, nagyjából 50 fő befogadására alkalmas kis kápolnát romantikus stílusjegyekkel formálták át. A kismegyeri Szent Anna-kápolna (vagy helyi nevén temetőkápolna) ma is országos műemléki védelem alatt áll.
Ahogy Kismegyer lakossága a 20. század végén jelentősen megnövekedett, a történelmi kápolna szűknek bizonyult a hívők számára. Ezért a domb tövében, a telek szélén felépítették a modern Isteni Irgalmasság templomát, amelyet 2011-ben szenteltek fel. Bár a Szent Anna-kápolnában ma már rendszeres miséket nem tartanak, az épület a körülötte fekvő csendes temetőkerttel, a Szőlős és Mohács utcák találkozásánál fekvő dombbal együtt mind a mai napig hűen és méltón őrzi az egykori török kori Tarisznyavár, valamint a napóleoni csata emlékét.