Szőnyi Márton
Szőnyi Márton egy rendkívül kalandos és tragikus sorsú győri születésű katona volt, aki a második világháború során a Magyar Királyi Honvéd Légierő repülőzászlósaként kezdte pályafutását, majd szovjet hadifogságba esve elkötelezett antifasiszta ejtőernyős partizánparancsnokká vált.
Életútja a korszak egyik legkülönösebb pálfordulását és legbátrabb ellenállási kísérletét mutatja be. Korai évei és a repülős karrier.
Szőnyi szőke, hullámos hajú, magas (186 cm, 46-os láb);
- Győri gyökerek: 1918. december 8-án született Győrben. Tanulmányait helyben végezte, 1938-ban diplomázott a győri Kereskedelmi Akadémián. Nagyon szerette a történelmet.
- Pilótaképzés: A katonai repülés iránt elköteleződve jelentkezett a Horthy-hadsereg légiseregébe.
- 1938-ban Nemeslaki Zoltánnal együtt jelentkezik repülőnek. (86 jelentkező közül csak kettőjüket veszik fel); Kiváló adottságai miatt Szőnyi Olaszországban; Tarantó mellett, Grotaglie helyen kap kiképzést. Ezután 2,5 hónap gyalogsági kiképzés.
Milyen géppel repült Szőnyi Márton a fronton?
Fiat CR.42 „Falco”: Szőnyi ezen a típuson repült. Ez egy nyitott pilótafülkés, kétfedelű (biplán) vadászgép volt. Bár a merev futóműves gép 1941-ben már elavultnak számított a modern, zárt kabinos szovjet monoplánokhoz képest, a magyar pilóták kiváló képzettségüknek és a gép rendkívüli fordulékonyságának köszönhetően sok légi győzelmet arattak vele.
Fiat CR.42 „Falco"
1939.10.hó. Hazajönnek. Szőnyi először a börgöndi, majd a mátyásföldi reptéren szolgál.
1941.06.27: Horthy-hadvezetés elindította az I. Gyorshadtestet.
1941.07: Szőnyiék Nyíregyházáról átrepülnek a Kárpátokon, majd egy hónapig egyik reptérről a másikig vándorolnak, első állomás Kolomea, utána Pervomajszk.
Mielőtt fogságba esett volna, Szőnyi a Magyar Királyi Honvéd Légierő kötelékében szolgált. 1941 nyarán, amikor Magyarország hadba lépett a Szovjetunió ellen, a magyar vadászrepülő-századok elavult, de fordulékony olasz gépekkel indultak harcba.
Lelövése a fronton:
Repülőzászlós tisztként részt vett a Szovjetunió elleni legelső magyar légitámadásokban. A lelövése (1941. augusztus 27.): Az ukrajnai hadműveletek során, egy földi csapatokat támogató vagy kísérő bevetés közben Szőnyi gépét a szovjet légvédelem vagy egy ellenséges vadászgép eltalálta. Mivel a gép kigyulladt, kénytelen volt kiugrani. Ejtőernyővel ért földet, és a szovjet gyalogság azonnal elfogta – ez indította el a pálfordulását a hadifogolytáborban.
Fordulat a hadifogságban: A partizán hős
- Ideológiai pálfordulás: A hadifogolytáborban töltött idő alatt radikálisan megváltozott a világlátása. Elítélte a náci Németországot és a háborút, így elkötelezett antifasiszta és kommunista lett.
- A partizániskola: Önként jelentkezett a Vörös Hadsereg által szervezett kijevi partizániskolába. Miután kiváló eredménnyel végzett, hónapokon át harcolt éles bevetéseken a frontvonalak mögött a szovjet partizánegységek kötelékében. Bátorságáért megkapta az Első Osztályú Partizánérmet.
- 1941.08: Repülővel átviszik a Gorkij melletti (100 km) Oránki német tiszti hadifogolytáborba, ahol sokáig egyedül magyar
- 1941: Kommunista párt története könyvet kap
- 1941.09: Moszkvai csata kezdete
- 1941.10 eleje: Tóth J-tól magyar könyveket kap (főleg kommunista témában)
- 1942.04: Megjelenik: Tomor: „Harcok az orosz égen” - ebben másként írja le a csatát
- 1942.04: Moszkvai csata vége
- 1942.05.02: Román-német antifasiszta tanfolyamra ül be.
- 1942.10.10: Megjelenik az Igaz Szó, a magyar hadifoglyok lapja; később Szőnyi is ír bele
- 1942.10: Második német antifasiszta iskola a táborban
- 1942.10: Sztálingrádi csata kezdete
-1943 tavasz, Krasznogoraszk: gyűlnek a magyar antifasiszta hadifoglyok
- 1943.05 - 43.10, Krasznogoraszk: Első magyar antifasiszta iskola
- 1943.01 (?): 100-150 magyar hadifogoly érkezik, akiket később Szőnyi vezet
- 1943.01.15, Krasznogarszk, magyar hadifoglyok csatlakoznak a Függetlenségi Fronthoz; egyik cél: kiléptetni Magyaro-t a németek oldaláról
- 1943.04, Krasznogorszk: ide érkezik Szőnyi küldöttként a Magyar Nemzeti Bizottság választására; antifasiszta iskolára jár.
- 1944.01.04, Kievbe indulnak; 2 hetes partizánkiképzés Szvatosinoban
Az utolsó, tragikus küldetés (1944)
- Ejtőernyős ugrás a Bükkben: 1944 augusztusának végén a szovjet hadvezetés egy 13 fős önálló, diverzáns-felderítő partizáncsoportot (8 magyar és 5 szovjet katonát) dobott le ejtőernyővel az Ó-Bükk hegységben, Ózd és Miskolc környékén. A diverzáns csoport célja az volt, hogy a Bükk hegységben megbújva szabotázsakciókat hajtson végre a német vasúti és hadi szállítások ellen, valamint híreket gyűjtsön a Vörös Hadsereg számára. A csoport parancsnoka Szőnyi Márton volt.
- A bukás: A titkos egységet szinte a földet érés után azonnal észlelték a helyi hatóságok. Az ugrás során a felszerelésük egy része – köztük a létfontosságú rádió – elveszett vagy megrongálódott a sűrű erdőben Óriási hajtóvadászat indult ellenük csendőrök, katonák és leventék részvételével.....
- 1944.08: partizánosztag; cél: az magyar iparvidéken a munkások beszervezése...
- Kievből indult a repülőgép... érkezés 23-24 óra között, Tarnalelesz-Csomaháza-Domaháza-Járdányháza között.....
- Ugrás rosszul sikerült, az egész környék hallotta a repülő hangját a plusz körök miatt:
- előtte csak kb. 1 órára találkoztak és beszéltek
- nem volt földi előkészítés (pl. jelzés)
- nem volt ugrósorbesiklás, helyette a repülő plusz 2 kört is megtett..
- 15-20 fő katona, 3-4 csendőrrel keresik a partizánokat
Hősi halál:
A szüntelen üldözés során a csoport szétszakadt. 1944. szeptember 6-án a Borsod megyei Kissikátor község határában a magyar csendőrök rajtaütöttek a pihenő partizánparancsnokon, és egy tűzharc során Szőnyi Mártont alvás közben/fegyveres összecsapásban agyonlőtték. Mindössze 25 éves volt.
- 1944.09.07 hajnal, Kissikátor: a Macskástanyán alvó Szőnyit agyonlövik.
- 1944.09.08 holttestét Kerektemplom dombjára viszik fel; temetésa búcsúra érkezik Tőzsér Ferenc kántortanító, ő temeti el, miután megdöbbenve látja Szőnyit, gyerekkori iskolatársát....
A teljes verzió itt:
http://arvisura.vilaghagyomany.hu/doku.php?id=verrel_pecsetelve:2_partizanok:szonyi_marton:0_lap
Emlékezete
- Sírhelye: Hamvai ma Budapesten, a Fiumei úti sírkert Munkásmozgalmi Panteonjában nyugszanak.
- Az utca elnevezése: Az 1970-es évek második felében, az új utcák kialakításakor a szocializmus időszakában bevett szokás szerint a háborús antifasiszta ellenállókról neveztek el közterületeket. Mivel Szőnyi Márton győri születésű volt, az egykori Jáki-lapos helyén létrejött fontos összekötő utat róla nevezték el (Szőnyi Márton utca). Az utca a mai napig ezt a nevet viseli, emléket állítva a fiatalon elhunyt győri pilóta-partizánnak.
- Laktanya és túraútvonal: A háború után a Bükkben (Tardonán) katonai laktanyát neveztek el róla, és a mai napig létezik a Bükkben a tiszteletére alapított „Partizán út” emléktúra.
Visszaemlékezések
".....Tisztelt Olvasóság, Szőnyi Mártonék a szerencsétlenül sikerült ugrásukat követően, valamint a felszínesen elkőszített akciójuk miatt igen nehéz helyzetbe kerültek a Bükk dombjai között. Az itt olvashatók is alátámasztják azt amit én is közeli forrásból hallotam. Miután földet értek bujkálniuk kellett mert folyamatosan keresték őket az akkori „rendészeti szervek”. A Macskástanya közelében is többször megjelentek, de a tanya tulajdonosa óvva intette, hogy még véletlenül se mennyen be a tanyára mert ott több „külsős” illető is tevékenykedik. Inkább a tanya tulajdonosan vitt ki élelmet a kukoricáson túlra Szőnyinek. Azonban 6-án éjszaka mégis bemerészkedett a tanya területére, és az egyik mellékhelységben húzta meg magát. Az egyik, a tanyán tartószkodó „külsős” asszony felismerte Szőnyit, és értesítette a csendőröket (pontosan nem tudom, de az asszonynak vagy a testvére volt az egyik csendőr vagy valamilyen más közeli rokona) akik kora hajnalban megjelentek a tanyán. Mártont megtalálták a mellékhelységben, még aludt. Ennek ellenére álmában agyonlőttőék. Ezek után a tanya tulajdonosát a hatóságok felelőségre vonták, és meghurcolták mondván „partizánokat bújtat”. Majd az új kommunista rendszer alatt ismét felelőségre vonták, és halálbüntetést szabtak ki rá, azért mert „elárulta a partizánokat”. (Nagymamámtól vannak ezek az információk, aki akkor 17 éves volt, és a tanyán lakott.)...."
....."Nem szeretnék senkit sem meghazudtolni, lehet az én nagymamámat csalták meg az emlékei, hiszen ekkor még csak 10 éves kislány volt. Elek-Kukó Jánosné az én üknagymamám volt,ő volt az egyik, bár úgy tudom az egyetlen aki bújtatta Szőnyit. Végülis ki tudja, ez már sosem derül ki. Amit én tudok: Szőnyi önszántából, mamáék érdekében bujkált az erdőben nappal. Amikor mamámék elmentek az én ükmamámékhoz és hazafelé gyalogoltak, mama nagyon félt tőle. Mesélte, hogy mondta az édesanyjának: „mi van, ha most is itt van az a partizán?” Erre Szőnyi kiugrott a bokorból, és azt kiáltotta: „itt vagyok!”. Mama onnantól már nem félt tőle. Magas, nagy lábú, erős ember volt egyébként, falta a könyveket, alig győzték neki vinni. Viszont úgy tudom, hogy Kukó mamáéknál aludt, ők is etették, és csak a halála előtti este ment át a Macskás tanyára (Kukó mamáék Rengetben laktak). Itt a gazda jelentette fel, reggel, szinte még álmában lőtték agyon a csendőrök. Az viszont amit előttem írtak, úgy tudom én is. Megbüntették azokat akik elárulták őt. Búcsú napján temették el (szept.8.) a kissikátori temetőben. Körülbelül 1955-56-ig volt ott, addig egy helyi kislány (unokatestvérem nagymamájának testvére) gondozta a sírját, ezért aztán Szőnyi szülei nagyon megjutalmazták őt. Arról viszont fogalmuk sem volt, hogy igazából mamámék voltak, akik hónapokon át életben tartották ők…"
(wikipedia, arcanum)