Győri Hangya VII. sz. fiókja, majd cukrászda
A korabeli szabadhegyi Hangya szövetkezeti bolt története fantasztikus korrajzot nyújt arról, hogyan szerveződött újjá a helyi kiskereskedelem és gazdasági élet a két világháború közötti zivataros évtizedekben.
A HANGYA története
A HANGYA stratégiai alapelve e bajok orvoslására az volt, hogy lerövidítve az áru és szolgáltatás útját az értékeket és a pénzt is minél nagyobb hányadban a rendszerén belül tartva megteremtse az egyén és a vidék boldogulásának anyagi és társadalmi feltételeit.
Az 1945 után bekövetkezett kommunista hatalomátvétel és az azt követő törvénytelenségek, így az államosítás során az összes HANGYA vagyon kártalanítás nélküli lefoglalásra került. A vidéki HANGYA boltokat és telephelyeket főként a földműves-szövetkezetek, majd később az ÁFÉSZ néven alakított szövetkezeti jellegű társaságok tulajdonába adta az állam, formálisan ügyelve, de tartalmilag erősen korlátozva a tagok demokratikus döntéshozatali lehetőségét.
1. A név kötelez
Miért pont „Hangya”?
Bár ma a Hangya szóról egy egyszerű boltnév jut eszünkbe, a névválasztás mögött komoly társadalomfilozófiai koncepció állt.
A hálózatot alapító Károlyi Sándor gróf a kis állatok példáján keresztül akarta megértetni a vidék emberével az összefogás erejét: „Egy hangya semmi, sok hangya várat épít.”
Nagykárolyi gróf Károlyi Sándor (1830–1906), magyar politikus és földbirtokos. Kiemelkedett karitatív tevékenységével
1896-ban létrehozta a Magyar Gazdaszövetséget. 1898-ban megalapította a Hangya szövetkezeti hálózatot.
Ez a szellemiség Szabadhegyen – ahol a kisbirtokos szőlősgazdák és zsellérek éltek – rendkívül gyorsan termékeny talajra talált. Az 1920-as alapításkor a helyiek büszkén vásároltak üzletrészt a „Győri Hangya VII. sz. fiókjában”, mert tudták, hogy a bolt nyereségéből ők maguk is részesülnek.
2. Stratégiai átalakulás
„Felsődunántúli Hangya” fióküzlete lett. Mögötte egy komoly, regionális fúzió állt.
- Az 1930-as évek nagy gazdasági világválsága után a kisebb városi és külterületi szövetkezetek tőkehiánnyal küzdöttek.
- A túlélés érdekében a Győr környéki fiókokat egyetlen hatalmas, tőkeerős regionális tömbbe olvasztották össze.
- Ez biztosította, hogy a szabadhegyi bolt a legnehezebb években is állandó, olcsó áruellátást (cukrot, sót, petróleumot, vetőmagot) kapjon, letörve a korabeli magánkereskedők spekulatív árait.
3. Az utcanevek rejtélyes sorsa:
Három név, egy helyszín
A bolt elhelyezkedése a helytörténeti cikkek szempontjából igazi topográfiai csemege, hiszen az épület helye (a mai József Attila utca 32. szám alatt állott, lebontásáig) fantasztikusan mutatja be Szabadhegy 20. századi politikai-történelmi névváltoztatásait:
- Városranéző szer: Ez a csodálatos, régi népi elnevezés tökéletesen leírta a dűlőút funkcióját: a hegyről közvetlen kilátás nyílt a lenti Győr városára.
- Gróf Nádasdy Ferenc utca (1935-től): A trianoni revíziós hangulatban a laktanya és a híres huszárezred miatt kapott katonai-nemesi nevet az utca.
- József Attila utca (1947-től): A II. világháború utáni politikai fordulat azonnal eltörölte a grófi nevet, és a munkásmozgalmi/baloldali kultusz részeként a költőről nevezte át az utat, ahol a bolt még a bezárásáig működött.
4. Szigorú minőségellenőrzés:
A Hangya-márka és a szódabikarbóna
A Hangya-boltokban nemcsak márkátlan árukat mértek ki zsákból, hanem a hálózat saját budapesti és vidéki üzemeiben gyártott, védjeggyel ellátott Hangya-termékeket is árultak.
A szabadhegyi háziasszonyok és szőlősgazdák kifejezetten keresték a kék Hangya-logós csomagolású árukat (szappant, szódabikarbónát, fűszereket, gyufát), mert a szövetkezeti központ szigorúan ellenőrizte a hamisítást és a minőséget.
5. Az 1960-as évekbeli utóélet:
A helyi Cukrászda
Amikor a kommunista rendszer a II. világháború után felszámolta a Hangya hálózatát (mint a régi világ burzsoá/nemesi csökevényét), a szabadhegyi épületet államosították. Az, hogy az 1960-as évektől cukrászda nyílt a helyén, zseniális funkcióváltás volt: a szigorú, mindennapi túlélést és beszerzést szolgáló gazdasági térből a szocialista korszak hétvégi, családi kikapcsolódási és találkozási pontja lett, megőrizve az épület közösségi jellegét a lebontásáig.
A József Attila utca 32. szám alatt – az egykori Hangya bolt épületében – az 1960-as évektől működő helyi cukrászda története igazi nosztalgikus gyöngyszem.
Az épület funkcióváltását, a korszak győri gasztronómiája, a korabeli ÁFÉSZ-világ és a szabadhegyiek emlékezete őriz néhány különlegességet A szabadhegyi cukrászda „kulisszák mögötti” érdekességei:
1. A „Malterozós” és kézmarásos ÁFÉSZ-időszak
Amikor a Hangya hálózatát felszámolták, az üzletet a Győri ÁFÉSZ (Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet) vette át, amely a 042-es számú boltjaként üzemeltette a komplexumot.
- A rejtett részlet: A hatvanas évek eleji átalakítás, amikor a régi szatócsüzletből és raktárból modern cukrászdát és presszót formáltak, nem ment zökkenőmentesen. A korabeli visszaemlékezések szerint a frissen felvett győri kereskedőtanulókkal és gyakorlatos lányokkal takaríttatták el a kőművesek után maradt maltert. A korabeli erős tisztítószerek (például a maró lúgok és a klórmész) annyira kikezdték a fiatal eladólányok kezét, hogy a helyi folklórban az első hetekre úgy emlékeztek vissza, mint a „véres kezű cukrászlányok” időszakára.
2. A korabeli sláger: A pult alatti „Győri Keksz” alapanyagok
A cukrászda különlegességét a győri gyáripar közelsége adta. Mivel a Győri Keksz- és Ostyagyár a korszakban ontotta magából a kekszeket, nápolyikat és a híres Albert-kekszet, a szabadhegyi cukrászdában a kimért sütemények mellett olyan egyedi, helyi receptúrájú desszerteket is lehetett kapni, amelyek alapját a kekszgyári „törmelékből” vagy másodosztályú alapanyagokból helyben főzött krémes édességek adták.
3. Miért volt több mint cukrászda? (A korabeli „Klubélet”)
A szocializmus évtizedeiben egy külterületi cukrászda nemcsak a krémesezésről szólt. Mivel Szabadhegyen ekkor még kevés kulturális és szórakozóhely működött (a laktanya szomszédságában lévő kocsmákon kívül), a József Attila utcai cukrászda lett a helyi fiatalok és szerelmespárok első számú találkozóhelye.
- Ide jártak ki a győri belvárosból is azok a párok, akik el akartak bújni a városi ismerősök szeme elől. A hely jellege – a korabeli Bergmann cukrászda mintájára – csendes, meghitt volt, ahol nem mértek nehéz szeszes italokat, nem volt hangos zene, így tökéletesen alkalmas volt a vasárnap délutáni randevúkra.
4. A funkcióváltás végzete:
A társasházi arculatváltás
A cukrászda történetének legszomorúbb, egyben leginkább rendszerváltó különlegessége az elmúlása. Amikor a kilencvenes években a privatizáció elérte az egykori ÁFÉSZ-ingatlanokat, a cukrászda bezárt, és az épületet végül teljesen lebontották. A helyén ma álló modern társasház tökéletesen szimbolizálja a mai Szabadhegy átalakulását: a régi, földszintes, közösségi tereket (Hangya bolt, cukrászda) felváltotta a modern, funkcionális lakóövezeti arculat.
Ez a kis adalék – a 042-es ÁFÉSZ-bolt emlékei, a kekszgyári kapcsolat és a randevúhelyszín jellege – remekül zárja le azt az ívet, ami a Városranéző szer szatócsüzletétől a hatvanas-hetvenes évek édes nosztalgiájáig vezetett.