Kováts József gőztéglagyára
Szabadhegy múltjával kapcsolatban még tartozom a téglagyárral. (is)
Kováts József építési vállalkozó, 1902- ben vásárolt Szabadhegyen, a Fehérvári úton egy telket a házának.
Későbbiekben még vásárolt hozzá területet, ahol felépítették a szabadhegyi téglagyárat.
Építési terv
A gőztéglagyár a 19. század második felében, az ipari forradalom idején elterjedt modern üzemtípus volt, ahol a téglaformázást és a gyártási folyamatokat gőzgépek segítségével gépesítették. A hagyományos, kézi vetésű téglavetőkkel szemben a gőztéglagyárakban, gépesítették a folyamatokat, gőzgépek hajtották a prést és a darálókat, ami jelentősen növelte a termelékenységet.
Szükség volt a folyamatos termelésre, az építkezések nagyságrendi növekedése miatt.
Megjelentek a folyamatos üzemű kemencék (például a Hoffmann-féle körkemence), amelyek lehetővé tették az egész éves gyártást a korábbi szezonális jelleggel szemben.
Grofcsik János: Folytonos üzemû kemencék a körkemence és az alagútkernence. A körkemence égetô tere egy önmagába visszatérô csatorna, melyen ajtónyílások és ugyanannyi számú füstelvezetô nyílás van, mely utóbbiak egy közös füstgyûjtôcsatornába, s onnan a kéménybe torkolnak. Ahány ajtó van a kemencén, annyi kamrásnak nevezzük. Legáltalánosabbak a 12-24 kamrás kemencék. Az égetôtér boltozatán egyenletesen elosztva számos nyílás van, melyek a szén behintésére és az égés megfigyelésére szolgálnak és fedôkkel elzárhatók. A kemence üzemének megértésére nézzük egy 14 kamrás üzemben lévô kemencében uralkodó állapotokat. Két egymásmelletti, pl. a 4. és 5. számú kamra ajtói nyitva vannak, a többi kamráé be van falazva. A nyitott kamrákból kihordják a kiégett árut és nyerset raknak be. A 3. és 4. kamra el vannak egymástól zárva egy erôs papírlappal, mely a levegô átáramlását megakadályozza. A levegô a nyitvalevô 4. és 5. kamrákon jut be a kemencébe, a 6-11. kamráig már kiégetett téglákkal érintkezik, azokat lehûti és felmelegedve jut a 11. kamrába, ahol a tulajdonképeni égetés folyik, a 12.-ben pedig elôizzás van. Ebbe a két kamrába szórják a boltozatról a szenet. Az égetés helyérôl továbbhaladó levegô, most már mint füstgáz, kiégetetlen téglákat talál, az égetés helyéhez közellévôket izzásba hozza, a távolabbiakat felmelegíti és az 1. és 2. kamra nyitvalévô füstcsatornáin távozik a kéménybe. A zárólaptól a tûzjárással szembenhaladva tehát találunk 1 elôszárító-, 4 füstgáz-, 1 elôtûz-, 1 fôtûz- és 1 utótûzkamrát, 4 hülô- és 2 munkakamrát. Ha a fôtûzkamrában a téglák már kiégtek, minden egy kamrával továbbmegy, s az állapot ugyanaz, csak egy kamrával odább, s így az üzem éjjel-nappal folyik. A körkemencében leginkább téglafélét és meszet égetnek, bár vannak tûzálló és klinker-agyagáruk égetésére generátorgázzal fûtött körkemencék is.
Körkemence
A szabadhegyi (Fehérvári u. 137.) kemence. /Régi Győr/
Városiasodás kiszolgálása: Budapest és a nagyobb vidéki városok (például Miskolc, Debrecen, Győr) robbanásszerű fejlődése és építkezései hatalmas mennyiségű alapanyagot igényeltek. A győri ipartörténetben a Kovács (Kováts) család több tagja is fontos szerepet játszott a téglagyártásban, de a történeti források elsősorban Kovács József építővállalkozót és gőztéglagyárost említik ezen a néven a 20. század első feléből.
A Kovács-féle gőztéglagyár adatai Tulajdonos: Kovács József (építővállalkozó és gőztéglagyáros).
Működési idő: A gyár már 1911-ben üzemelt, és egészen az 1947-es államosításig a család tulajdonában maradt.
Légi felvtel a gyárról /Régi Győr/
A győri téglagyárak többségéhez hasonlóan ez az üzem is a város agyaglelőhelyekben gazdag peremterületein (például a Pápai út környékén vagy Nádorváros szélén) helyezkedett el. Kováts József szerepel, a győri téglaipar dokumentációiban (például Lővei Pál: Győri téglák és téglabélyegek című munkájában) a gőztéglagyár alapítójaként és tulajdonosaként Kovács József neve szerepel. a gyári bélyegzőkön a "KJ" jelzés maradt fenn.
Kováts tégla
Monogramja „KJ”, majd 1932-től, két kalapács alatt „KJ”-s felirat. A Kovács-gyár téglái (KJ jelzéssel) ma már csak bontásokból származó antik építőanyagként vagy gyűjteményekben érhetők el.
A győri magán-téglagyárak, köztük a Kovács József féle gőztéglagyár is, a második világháborút követő államosítások során, 1948-ban szűntek meg önálló családi vállalkozásként létezni. A folyamat és a későbbi sorsuk a következőképpen alakult: Államosítás (1948): A 100 főnél több munkást foglalkoztató gyárakat (így a jelentősebb győri gőztéglagyárakat is) állami tulajdonba vették.
Az államosítás után a helyi üzemeket összevonták, és létrehozták a Győri Téglagyár Vállalatot.
Ez a vállalat fogta össze a korábbi magángyárak (Schlichter, Kovács stb.) telephelyeit.
A hagyományos, égetett téglát gyártó győri üzemek többsége az 1960-as és 1970-es években fejezte be végleg a termelést. Ennek oka a technológiai váltás (házgyári elemek, betonpanel terjedése) és az agyaglelőhelyek kimerülése volt.
Árverési hirdetmény 1994 Kisalföld
Egy történet. Kisalföld 1955