A régi szabadhegyi kőművesmesterek a szó szoros értelmében „felépítették fél Szabadhegyet”
Szabadhegy történelmében a fuvarosok kulcsfontosságú, összekötő kapcsot jelentettek a külvilág és a helyi lakók között.
Szabadhegy borbély- és fodrászvilága sokkal többet jelentett a puszta hajvágásnál: a műhelyek a helyi társasági élet igazi információs központjai voltak
A konfekcióruházat elterjedése előtt a családok méretre varratták az ünnepi viseletet, és a meglévő ruhákat is náluk javíttatták
A fantasztkus kenyereket, kalácsokat, csiripiszlit sütötték a szabadhegyi pékvilág képviselői
A klasszikus iparosok mellett a mindennapi életet a helyi kiskereskedők tartották mozgásban. Mindíg friss árúról gondoskodtak.
Faipari munkák nagyjai a a saját forgácsillatú birodalmukban igyekeznek helytállni.
A vasas szakmák képviselői szekerek vasalásával, szerszámélezéssel, lópatkolással, kovácsoltvas kerítésekkel álltak a lakosság rendelkezésére
Trabantok, Wartburgok, Zsigulik és Moszkvicsok, ezek a mesterek igazi műszaki polihisztorként, a városrész „autódoktoraiként” működtek
Az órások a mikroszkopikus precizitásukkal, a cipészek az új talpakkal és sarkakkal készülnek a munkára
A békebeli szabadhegyi tisztaszobák és konyhák jellegzetes mintáit a különböző gumihengeres technikákkal érték el. A mestereknek óriási gyűjteményük volt mintás hengerekből
Ők voltak a városrész „intézményei”, akiket mindenki csak a keresztnevükön vagy a hivatásuk szerint szólított.