ÁFÉSZ Szabadhegyen

Kisalföldi Ellátási Híradó

Rendkívüli helyszíni tudósításunk Szabadhegyről:

"..Hajnali robaj a Serfőződombi dűlőben – Amikor kigördülnek a kék ponyvás IFA-k, megmozdul a megye – Narancsillat a gázolajfüstben, avagy hogyan telik meg a győri háziasszonyok kosara? munkatársunk jelenti a szövetkezeti logisztika új fellegvárából..."

^{Több tucat ilyen gépkocsi szállítja naponta az árut az üzletekbea Győri ÁFÉSZ működési körzetében: oldalukon a felirat— A lakosság szolgálatában}

Mindenki emlékszik a sarki ÁFÉSZ ABC-kre. Szinte érezzük a jellegzetes belső illatot. Lelki szemeink előtt megjelenik a kockás füzetes elszámolás. Kevesen tudják azonban, honnan irányították ezt a gigantikus hálózatot. 

Utazzunk vissza az időben Győr peremére. Irány a Serfőződombi dűlő 3. szám! Ez a helyszín volt a Győri ÁFÉSZ egykori agyközpontja.

Új idők új bázisa: Kinőve a belvárosi irodák szűkös kereteit

A Győri ÁFÉSZ 1954. április 26-án alakult meg. A szövetkezeti forma lényege a lakosság és a kistermelők összefogása volt. A vállalat gyorsan kinőtte a szűkös belvárosi irodákat. Új, tágas központra volt szükségük.

A választás a szabadhegyi, serfőződombi régióra esett. A döntés tudatos és logikus volt. A terület kiváló vasúti közelséggel rendelkezett. A tágas terek alkalmasak voltak nagy raktárak építésére. A teherautók is könnyen megközelíthették a helyszínt.

A szocialista logisztika lüktető szíve: Csepel-motorok muzsikája a hajnali ködben

A telep hamarosan a környék legfontosabb logisztikai bázisává vált. Kiépült a modern irodaház és a központi elosztó raktárak sora. Itt kapott helyet a hatalmas gépjárműtelep is. A kor jellegzetes kék, ponyvás IFA és Csepel teherautói innen indultak útnak minden hajnalban.

Ez a hely igazi „mindent is” raktárként működött. Ide gyűjtötték be a környékbeli kistermelők áruit, például a tojást és a friss zöldséget. Innen osztották el a pesti gyárakból érkező hiánycikkeket is. A háztartási edényektől a déligyümölcsig minden megfordult itt.

^{Mielőtt befutnak az áruért a kamionok, Prohászka Ottó üzemvezető még egy utolsó szúrópróbát tart. A minőségi követelményekrenagyon szigorúan ügyelnek}

A csúcsidőszakban közel 470 fős kollektíva dolgozott a telepen. Az irodisták, könyvelők, sofőrök és raktárosok szoros közösséget alkottak. Az ő összehangolt munkájuk biztosította a mindennapi zökkenőmentes ellátást.

Munkás mindennapok a raktárfalak mögött: 

Rekeszcsata és kubai banán

A mindennapok korántsem voltak unalmasak, a hatalmas pörgést gyakran oldotta a humor. Egy egykori raktáros így emlékszik vissza a hetvenes évekre:

„Amikor befutott a déligyümölcs-szállítmány, megállt a levegő. A kubai banán zölden érkezett, a raktár mélyén, gázolajszagú melegben érleltük. Ha jött a hír, hogy sárgul a gyümölcs, fél Győr a kerítésnél sündörgött. Mi voltunk a királyok, mert egy-egy fürt banánért cserbe bármilyen pult alatti autóalkatrészt vagy építőanyagot el lehetett intézni a városban.”

A gépjárműtelep sofőrjei külön kasztot alkottak, kemény és leleményes emberek voltak. Egy volt IFA-sofőr így meséli a hajnali indulásokat:

„Télen a Csepelek meg az IFA-k motorját fáklyával kellett melegíteni, hogy beinduljanak. Hajnali négykor már állt a füst a Serfőződombi dűlő felett. A legnagyobb harc a sörös- és üdítős rekeszekkel volt. Amikor megjelent a Traubisoda, a falusi kocsmárosok képesek voltak megvesztegetni minket, hogy hozzájuk kanyarodjunk először. Ha a rázós utakon összetört pár üveg, azt házilag kellett lekönyvelni – a mondás az volt, hogy ami elfolyt, az a sofőr torkán folyt le.”

A könyvelőség és az irodaház világa is tartogatott izgalmakat, különösen a zárások idején. Egy akkori adminisztrátor így idézi fel a hangulatot:

„A kockás füzet nemcsak a boltokban létezett, nálunk is tonnaszám álltak a kartonok. Amikor leltár volt, napokig nem mentünk haza. Egyik éjjel nem stimmelt a tojáselszámolás, hiányzott ötezer darab. Már majdnem rendőrt hívtak, mire kiderült, hogy a kolléganőm macskája ráfeküdt az egyik indigós ívre, és elmosódott a szám. Hatalmas kő esett le a szívünkről, azonnal bontottunk is egy üveg meggylikőrt.”

Neonfények és linóleum: A hálózat kirakatai a várostól a pannonhalmi dombokig

A Serfőződombi dűlőben felhalmozott árukészlet a város és a megye ikonikus üzleteiben landolt. Az ÁFÉSZ-boltok sajátos, szabványosított belső építészeti mintára épültek: fém polcrendszerek, neonfények és a jellegzetes linóleumpadló határozta meg a hangulatot.

• A győri bázisok: A városban több kulcsfontosságú egység szolgálta ki a lakosságot. 
• Emlékezetes volt a József Attila utca és a Szent Imre utca sarkán működő klasszikus, nagy forgalmú élelmiszerbolt (az egykori 042-es ÁFÉSZ bolt). 
• Kiemelt szerepet játszott a belvárosi Kisduna Áruház, a sűrűn lakott adyvárosi részen a Tihanyi Árpád úti nagy ABC (ma Maxi Coop), az Ifjúság Áruház, valamint a gyárvárosi Kiskúti úti egység.
• A külvárosok kapui: Bácsán az István király úton üzemelt az Építők Boltja, amely a mezőgazdasági cikkek és építőanyagok beszerzőhelye volt, míg a Külső-Bácsai úton egy közkedvelt élelmiszer ABC üzemelt. Ménfőcsanakon a Győri úti nagy mintabolt jelentette az ellátás központját.
• A vidéki centrumok: A Győri ÁFÉSZ hálózata messze túlnyúlt a városhatáron. A pannonhalmi dombvidék központjaként működött a Pannonhalmi Áruház, a rábaközi térség irányában pedig a Téti Kisáruház biztosította, hogy a vidéki falvakban is elérhető legyen a pesti tranzitáru.

Egy egykori eladó így emlékszik vissza a bolti mindennapokra:

„A nyitás előtti percekben már állt a sor a tejcsarnok pultja előtt. Nemcsak a parizert és a kenyeret kérték a vevők, hanem a pletykákat is itt beszélték meg. Ha a szabadhegyi központból jobb minőségű áru, vagy esetleg import narancs jött, azt sokszor el kellett dugnunk a pult alá a törzsvevőknek. Kemény munka volt a pakolás és a malterporos ládák takarítása, de a közösségi élet kárpótolt minket.”

Két óriás a város peremén: Tervgazdaság és lakossági fogyasztás szimbiózisa

A Serfőződombi dűlő működése szorosan összefonódott a Régi Veszprémi úti állami raktárvárossal. Bár közel voltak egymáshoz, modelljük jelentősen különbözött.

• Raktárváros: nehézipari termékek és tranzitáruk raktározása.
• Serfőződombi dűlő: lakossági fogyasztás és közvetlen kereskedelem.

A két bázis együtt igazi gazdasági motort alkotott. Megkerülhetetlenné tették Szabadhegyet Győr logisztikai térképén.

^{1983-ban létesítette új sütőüzemét a szövetkezet. A növekvőigényeknek megfelelően ma már 3 műszakban működik a létesítmény,s naponta 140 mázsa kenyeret és 60 ezer darabpéksüteményt sütnek. Képen Dobóczky Béla a sütőkemencénél}

A rendszerváltás szele és a Coop-korszak: 

Amikor a cégtáblák nevet váltanak

A piacgazdaság betörése a 1990-es években mindent megváltoztatott. Megkezdődött a hatalmas szövetkezeti vagyon privatizációja. A folyamat végén megalakult az Aranyhíd Coop Rt. A korábbi bolthálózat integrálódott a mai napig ismert Coop láncba. Ezzel párhuzamosan a Győri ÁFÉSZ mint önálló jogi személy végleg megszűnt. Nevét törölték a cégjegyzékből.

A Serfőződombi dűlő 3. alatti egykori központ ma is él. A területet kisebb magánvállalkozások és bérlők vették birtokba. Az egykori agyközpont így ma is megőrizte logisztikai jellegét.

„^{Ezt ajánlom” — mondja Kovács Béláné csoportvezető kedvesen mosolyogva}

Zárszó helyett: A szövetkezeti örökség,  amely ma is köztünk él

Az ÁFÉSZ szabadhegyi telepe nélkül Győr és a vidéki agglomeráció mindennapi áruellátása elképzelhetetlen lett volna a 20. század második felében. Ez a bázis adott enni és inni a városnak. Ez az írás emléket állít az ott dolgozóknak és a korszak meghatározó kereskedelmi logisztikájának.