Szabadhegyi búcsú

A „templombúcsúk” eredete. 

A templombúcsú a templom címének vagy védőszentjének ünnepe, (Szent Anna) ezt nevezik általában búcsúnak vagy nagy búcsúnak. Ismert a kis búcsú kifejezés is, amely a templom dedikációjának (felszentelésének) emléknapja, évfordulója. A búcsú latin megnevezésének jelentése: elengedés. Ez azt jelenti, hogy Isten az egyház által elengedi a büntetést. A magyar búcsú kifejezés arra utal, hogy az ember búcsút vesz a rá váró büntetéstől. Ezt az úgynevezett „ideig tartó büntetést” nevezzük részleges vagy teljes búcsúnak. Ilyet lehet nyerni a búcsú napján a templomban, búcsúra való zarándoklattal, a pápa urbi et orbi áldásával; templom- és temetőlátogatással halottak napja körül is, s ezeket lehet felajánlani a halottak, illetve a tisztítótűzben szenvedők javára. A templombúcsú nem csupán a templom védőszentjének ünnepe – az utóbbi évtizedekben e világi élvezetekkel megfűszerezve –, hanem a katolikus bűnbánati vallásgyakorlat egy fontos része.  A templombúcsúnak fontos közösségszervező, összetartó ereje volt, hiszen erre az alkalomra illett hazalátogatni a településről elszármazottaknak, egy-egy háznál összegyűlt az egész rokonság  Sokszor ez adott alkalmat a búcsúk világi elemeinek dominanciájához. Az egyes templomok védőszentjeinek (név)napja, illetve dedikációjuk időpontjai alapján sok helyütt a templombúcsú korai ideje miatt „sóskabúcsú” vagy már őszbe-télbe fordulva jeges búcsú volt.

Szent Anna: várandósok, édesanyák, házaspárok, nagyszülők, bányászok védőszentje (július 26.)

Szent Anna, Mária édesanyja, Jézus nagyanyja 

^{Szent Anna templom, Szabadhegy}

A Szabadhegyi búcsú az „aranykorban” akár három napig, szombattól hétfőig tartott, most csupán egyetlen napra, vasárnapra korlátozódik. Hétfőn mindenki dolgozik, meg sem fordul a fejében, hogy szabadságot kérjen.

A szabadhegyi Anna-napi búcsú évszázadokon át a városrész legnagyobb, legszívesebben várt vallási és társadalmi ünnepe volt. Nem csupán egy egyházi ünnepet jelentett, hanem a szabadhegyi identitás legerősebb kifejeződését, ahol a régi szőlősgazda-hagyományok, a győri polgárság és a vidám népünnepély elemei olvadtak össze. 

1. A búcsú kettős jellege: Templom és szőlőhegy 

Az Anna-napi búcsú (Szent Anna napjához, július 26-ához kapcsolódóan) mindig két, jól elkülöníthető részből állt, amelyek tökéletesen lefedték a helyiek életmódját: 

• A délelőtti áhítat: A búcsú a neogótikus Szent Anna-templomban (korábban az 1789-es templomban) kezdődött a nagymisével. Erre a győri belvárosból, de még a környező falvakból, pusztákból (pl. Kismegyer, Sashegy) is tömegesen érkeztek a zarándokok. A mise után körmenetet tartottak a templom körül.
• A délutáni „Hegyi búcsú”: A hivatalos egyházi rész után a hangsúly áthelyeződött a szabadhegyi dűlőkre és a pincékre. A győri polgárok és a helyi családok kivonultak a présházakhoz. Ez volt a híres „pincéző búcsú”, ahol a hűvös löszgádorokban csapra verték az előző évi ó-borokat, és a vendégeket nehéz tepertős pogácsával, szüreti gulyással vagy birkapörkölttel kínálták.

 2. A „Győri Hírlap” korabeli tudósításai és a fúvószene

A 19. és 20. század fordulóján a győri sajtó rendszeresen, kiemelt helyen számolt be a szabadhegyi búcsúk hangulatáról. A korabeli cikkek alapján: 

• A zene: A búcsú elmaradhatatlan kelléke volt a fúvószenekar. Sokszor a szomszédos szabadhegyi laktanya tüzér- vagy huszárzenekara, máskor a győri iparosok dalárdái szolgáltatták a talpalávalót.
• A forgatag: A templom melletti tereken és a Szent Imre út mentén ringispilek (körhinták), céllövöldék, mézeskalácsosok és búcsúi árusok sátrai sorakoztak. A gyerekek itt vették meg a híres tükrös mézeskalács szíveket, a felnőttek pedig a kirakodóvásárban válogattak.

 3. A „Búcsúi verekedések” mint a helyi vagányság bizonyítékai 

Ahogy a Göltl vendéglőnél vagy a laktanyánál láttuk, a szabadhegyiek büszke, dacos emberek voltak, és ez a búcsúk estéjén, a bálokban is megmutatkozott. 

• Rivális legények: Az Anna-bálok (amelyeket a helyi vendéglőkben, kocsmákban vagy a szabad ég alatt tartottak) visszatérő elemei voltak a báltermi összecsapások. A szabadhegyi legények szigorúan védték a helyi lányokat a győri belvárosi vagy a laktanyából érkező katona-hódítókkal szemben. Egy-egy ilyen virtuóz, fokosokkal vagy puszta kézzel vívott kocsmai verekedés másnap menetrendszerűen bekerült a győri rendőrségi hírekbe, de a helyiek szemében ez a virtus és a hegyi összetartozás jele volt.

 4. Juranics Ferenc és a búcsúi színielőadások 

A 19. század végén Juranics Ferenc igazgató-tanító a búcsú napját kulturális tartalommal is megtöltötte. 

• Az iskola nagytermében a búcsú vasárnapján a szabadhegyi műkedvelő színjátszókör mindig bemutatott egy-egy új népszínművet vagy vidám darabot.
• Az előadások bevételeit Juranics szinte minden évben a szegény sorsú szabadhegyi iskolás gyermekek tanszereire vagy téli ruházatára fordította, így a búcsúi mulatság egyben jótékonysági eseményként is működött.

 5. A búcsúi gasztronómia csúcsa: A rétes és a kacsa 

Míg a pincékben a pörkölt rotyogott, a szabadhegyi háziasszonyok otthon kitettek magukért. Az Anna-napi búcsú hagyományos ünnepi menüje a következő volt: 

• Újházi-típusú tyúkhúsleves házi csigatésztával.
• Sült kacsa vagy liba párolt káposztával és újkrumplival (amit a század elejétől már a helyi bolgárkertészektől szereztek be).
• Hatalmas tepsis rétesek: Mákos, túrós és a július végén érő gyümölcsökkel (megggyel, almával) töltött változatok, amelyeket a vendégségbe érkező győri rokonok elé tálaltak.

1. Az ünnep kettészakadása: Tiltott körmenetek és a Szocialista Brigádok 

• Hivatalos korlátozások: A hatóságok nem nézték jó szemmel a templom körüli hangos, látványos körmeneteket. A hívők és a papság a miséket megtarthatták, de a búcsú vallási része nagyrészt beszorult a templomfalak közé.
• Kortárs konkurencia: A rendszer igyekezett elterelni a figyelmet a vallási ünnepről: az Anna-nap környéki hétvégékre tudatosan szerveztek gyári, vállalati vagy úttörő-rendezvényeket, sportnapokat, hogy a fiatalokat és a munkásokat távol tartsák az egyházi eseményektől.

2. A búcsú új központja: A József Attila lakótelep és a vurstli 

Ahogy a régi szőlőket és parcellákat az 1970-es évektől fokozatosan felváltották a modern, többszintes panelházak, úgy költözött át a búcsúi forgatag a József Attila lakótelep melletti zöldterületekre és a kultúrház környékére. 

• A legendás Vurstli: A búcsú hétvégéjén a lakótelep szélét elárasztották a vándorcirkuszosok és mutatványosok. Generációk nőttek fel úgy, hogy az Anna-búcsú egyet jelentett a Dodzsemmel, a láncos körhintával, a fapuskás céllövöldével és a pálcikás kakasos nyalókával.
• A „kincsek”: A gyerekek és fiatalok itt költötték el a zsebpénzüket: műanyag búcsúi játékokra, neonfényű bazári giccsekre, és a korszak nagy slágerére, a vattacukorra, illetve a kézműves medvecukorra (bocskorszíjra).

3. Gasztronómiai váltás: Löszpincék helyett Sörsátrak és Kerti Sütések 

A hagyományos, 19. századi „hegyi pincéző búcsú” a szőlők és présházak felszámolásával hanyatlásnak indult. Helyette a szocialista vendéglátás (a Győr-Sopron megyei Vendéglátó Vállalat) vette át az irányítást. 

• A Sörsátrak kora: A szabadhegyi közterületeken hatalmas sörsátrakat állítottak fel, ahol fa söröspadokon üveges (később csapolt) győri sört vagy melegített debreceni kolbászt, mustáros sült virslit mértek a tömegnek.
• A magánudvarok menedéke: A családi házas övezetben (a régi Szabadhegy megmaradt utcáiban) a búcsú megőrizte az otthoni méltóságát. A vasárnapi búcsúi ebéd továbbra is szent volt: a tyúkhúsleves, a rántott hús és az elmaradhatatlan házi rétesek az udvari lugasok alatt fogadták a belvárosból vagy a gyárakból (Rába, Vagongyár) érkező rokonságot.

 4. Az Anna-bálok és a kultúrházi „Beat” korszat (1970-es, '80-as évek) 

A régi kocsmai verekedős, fúvószenés bálok helyét átvették a modern ifjúsági táncmulatságok. 

• Élőzene a kultúrházban: A szabadhegyi művelődési házban vagy a helyi éttermek (például a Kakas) kerthelyiségében Anna-napi bálokat rendeztek, ahol a korabeli győri amatőr könnyűzenei és beat-zenekarok játszották a slágereket.
• Biztonsági felügyelet: Ezeket a bálokat a hatóságok (és a munkásőrség/önkéntes rendőrség) szigorúan figyelték, de a fiatalok számára ez jelentette a nyár legnagyobb szabadtéri buliját, ahol a lakótelepi és a kertes házas szabadhegyi ifjúság együtt ünnepelt.

Amikor a hetvenes és nyolcvanas évek szabadhegyi Anna-napi báljainak, illetve a helyi kultúrház és vendéglők könnyűzenei életének fellendüléséről beszélünk, elsősorban a helyi, győri könnyűzenei szcéna úttörő formációira gondolhatunk.  Bár a nagyszínpadokon az országos sztárok váltották egymást, a szabadhegyi szabadtéri mulatságokon, sörsátrakban és a Kakas étterem kerthelyiségében a legénység és a lakótelepi fiatalok a következő közkedvelt formációk zenéjére táncoltak:

• Mr. Wágner együttes: Győr talán legnevesebb és legfontosabb korai rock- és beatformációja, amelynek soraiban olyan helyi zenei legendák játszottak, mint Lőrincz Vilmos (Vili) gitáros, Barabás Tamás basszusgitáros és Drapán László (Laci bá) fúvós. Ők a korszak abszolút minőségi zenei alapját jelentették a városban. 
• Szivárvány együttes: A győri Ifjúsági Ház és a környező külterületi klubok, bálok egyik legaktívabb, állandó fellépője volt a '70-es években, hatalmas törzsközönséggel. 
• Quint és Fornax: Szintén a korszak azon győri zenekarai közé tartoztak, amelyek rendszeresen felléptek a nagyobb, összevont győri és elővárosi beat-koncerteken, így a szabadhegyi rendezvényeken is.
• Kobra együttes: A hetvenes és nyolcvanas évek egyik kifejezetten közkedvelt, dallamos rockot játszó győri csapata, amelynek koncertjeire (többek között Pálfalvi A. János tagságával) generációk emlékeznek vissza nosztalgiával.