Szabadhegyi föld- vagy szőlőbirtokosok

A 18–19. században a győri belvárosi elit tagjai – a jómódú céhes iparosok, kereskedők, katonatisztek, orvosok és jogászok – számára presztízskérdés és komoly bevételi forrás volt a szabadhegyi szőlőbirtok. Mivel Szabadhegy ekkor még Győr szabad királyi város külső szőlőhegyének és majorságának számított, a területeket a legbefolyásosabb helyi nemesek és polgárok uralták.

A Zichy család – konkrétan gróf Zichy Ottó (1815–1880) honvédezredes – egykori szabadhegyi birtoka és kúriája a mai József Attila utca déli oldalánál, a mai Zichy Ottó utca és az Ötház utca által határolt domboldali területen feküdt.        A család itteni uradalma a mai modern Szabadhegy városszerkezetének egyik legfontosabb történelmi alapköve. A korabeli katonai felmérések és a Régi Győr helytörténeti kutatásai alapján a birtok pontos elhelyezkedése a következőképpen határozható meg:

 1. A szabadhegyi kúria 

• A pontos helyszín: Gróf Zichy Ottó  egykori reprezentatív lakóháza, a Zichy-kúria a mai József Attila utca (régi nevén Városra néző szer) vonalából nyíló magaslaton állt.

2. A kiterjedt kismegyeri majorság A szabadhegyi domboldalon álló kúriához egy hatalmas, síkvidéki mezőgazdasági uradalom is tartozott, amely déli irányban egészen Kismegyerig és a mai Fehérvári útig (81-es főút bevezető szakasza) húzódott. Ezen a területen működtek a család istállói, magtárai és a cselédházak, amelyek a környék mezőgazdasági motorját jelentették a 19. században.

3. A mintagazdaság felépítése és működése

Zichy Ottó a kor legújabb európai mezőgazdasági módszereit hozta el Szabadhegyre.

• Innovatív szőlészet és borászat: 
• A gazdaság gerincét a modernizált szőlőművelés adta. Hatalmas pincerendszert építtetett, és minőségi borszőlő-fajtákat telepített a szabadhegyi lankákra, amelyek mintaként szolgáltak a környező kisbirtokosok (pl. a Szily vagy Sorok családok) számára is.                               
• Állattenyésztés és növénytermesztés: 
• A szőlők mellett modern istállókat, takarmánytárolókat és gép színeket hozott létre a síkabb területeken. A birtokon korszerű vetésforgót és a korban még ritkaságnak számító mezőgazdasági gépeket alkalmazott.

4. Hatása Szabadhegy fejlődésére

A gróf nemcsak a saját földjeivel törődött, hanem a településrész igazi mecénása volt: 

• Infrastruktúra: Út hálózatokat fejlesztett ki a dűlők között, hogy a terményeket könnyebben be lehessen szállítani Győr piacaira.
• Közösségépítés: Jelentős anyagi támogatást nyújtott a szabadhegyi templom építésére, és folyamatosan segítette a helyi szegény sorsú szőlőműves családokat.

A birtok utóélete és emlékezeteA 20. századra a mintagazdaság területeit a város terjeszkedése miatt fokozatosan felparcellázták, ám a gróf emléke mélyen beíródott a helytörténetbe.

Gróf Zichy Ottó (1815-1880) -ról itt olvashat többet

A szabadhegyi Szily-birtok

A győri és szabadhegyi levéltári adatok, valamint a helytörténeti kutatások (például Szalai Attila: Győr Szabadhegy története c. könyv) és  Győrvidéki Gazdasági Egylet korabeli adatai alapján a Szily család szabadhegyi jelenléte a 18. század végére és a 19. századra tehető.

• A család ága: Győr vármegyében a Szily család volt birtokos, amelynek tagjai között olyan neves tisztségviselők is szerepeltek, mint Kálmán, aki 1867 után győri törvényszéki bíróként tevékenykedett. 
• Birtokterületek: A család nem csupán Szabadhegyen (amely ma Győr egyik városrésze) rendelkezett földekkel, hanem a vármegye más területein is: Győr városában, Révfaluban, valamint Bőny és Rétalap községekben is voltak birtokaik.
• A család címere: A szabadhegyi és győri földeket is birtokló Szily család kék pajzsú címerrel rendelkezett, amelyben egy hármas zöld halmon álló, jobb lábával rögöt tartó természetes daru látható, a sisakdíszen pedig egy görbe kardot tartó magyar vitéz áll. 

A szabadhegyi Szily-birtok elhelyezkedése és dűlői

• A szőlőbirtokok elhelyezkedése: A Szily családnak kiterjedt szőlőbirtokai voltak a mai Öreghegy és a Középhegy dűlőkben. 
• A majorsági és szántóföldek: A szőlők alatti síkabb részeken, a mai Fehérvári út és a Veszprémi vasútvonal által határolt részeken (az egykori Alsó- és Felső-Kánya-földek, valamint a Sashegy-puszta felé eső dűlők mentén) feküdtek a család szántói és gazdasági parcellái. 
• Közös határok a Zichy-birtokkal: A Szilyek közvetlen szomszédságában gazdálkodott a falu életét leginkább meghatározó gróf Zichy Ottó, akinek mintagazdasága és kúriája szintén a Szabadhegy központi részén terült el.

Neves családtagok a győri és szabadhegyi birtokokon

A család győri ágából kiemelkedik Szily Kálmán, aki a 19. század második felében (az 1867-es kiegyezést követően) királyi törvényszéki bíróként élt és dolgozott Győrben.

• Az ő neve alatt a telekkönyvi adatok jelentős szabadhegyi szántó- és szőlőterületeket rögzítettek.
• A korabeli nemesi szokásoknak megfelelően a család a szabadhegyi birtokot nem csupán jövedelemszerzésre (borászat, mezőgazdaság) használta, hanem tavasztól őszig tartó vidéki rezidenciaként és pihenőhelyként is funkcionált a belvárosi pesti vagy győri házaik mellett.

Egy másik híres, Győrhöz köthető rokoni szál felsőszopori Szily János (1735–1799), aki mielőtt Szombathely első püspöke lett volna, gróf Zichy Ferenc győri püspök szertartója és győri kanonok volt. Bár ő egyházi személyként nem alapított családot, a Szily név győri beágyazottságát és a Zichy családdal való korai kapcsolatot nagyban erősítette. 

A Szily család tehát több mint egy évszázadon át formálta Szabadhegy arculatát, mint a terület egyik legtekintélyesebb földbirtokos és jogász famíliája.

A Sorok család esetében a szabadhegyi birtok története némileg eltér a Szily vagy a Zichy családétól. Míg a nagy főnemesi birtokok generációkon át egyben maradtak, a tősgyökeres Győr vármegyei nemesi Sorok család – akik egyébként a Boros családdal közösen 1688-ban kaptak királyi címeres levelet – Szabadhegyen az úgynevezett "parcellázott nemesi szőlőbirtokok" korszakában volt jelen.

A történelmi Öreg-hegy (A mai Szabadi út és környéke) A Sorok család szabadhegyi birtokának legértékesebb magva a történelmi Öreg-hegyen (más néven Szabad-hegyen vagy Szőllőshegyen) feküdt. 

• Ez a terület a mai modern Győr térképén a Szabadi út – Jereváni út – Templom utca közötti dombos vonulat legfelső, panorámás szakaszaira esik.
• A Sorok családnak itt kiterjedt, fallal vagy sűrű élősövénnyel kerített nemesi szőlője, gyümölcsöse és egy klasszikus, vastag falú présház-kúriája volt.

A "Sorok-dűlő" és a völgyi területek A domboldali szőlők mellett a család birtokolt kisebb szántókat és kaszálókat a domb aljában, a kismegyeri síkság felé nyúló részeken is. Érdekesség, hogy a helyi emlékezet és a régi térképek a Szabadhegyről Kismegyer felé lefutó egyik dűlőutat és a mellette fekvő parcellákat egy időben nem hivatalosan "Sorok-féle földekként" vagy dűlőként is emlegették.

A kötődés főbb pontjai

• Királyi szőlőműves múlt és birtokok: Mielőtt a Sorok család tagjai (köztük a kovácsmesterként induló György) nemességet szereztek volna, Győr város polgáraiként és iparosaiként adóztak. Szabadhegy ebben az időben Győr szőlőhegye volt, ahol a városi polgárok és nemesek presztízskérdésből és gazdasági okokból is parcellákat tartottak fenn.
• Hegyközségi jelenlét: A levéltári források szerint a 18. század folyamán a Győrben maradó Sorok-ág tagjai aktív részesei voltak a szabadhegyi szőlőművelésnek. A területen termelt bort a győri várban és a belvárosban értékesítették vagy saját használatra tartották.
• Birtokok eladása az elvándorlás idején: Amikor a család különböző ágai a 18. század közepén elhagyták Győr vármegyét (és Pest, illetve a Délvidék felé vették az irányt), a szabadhegyi és győri ingatlanokat, szántókat és szőlőket fokozatosan értékesítették más helyi nemesi vagy tősgyökeres gazdacsaládoknak.

A Sorok család tehát az alapító, korai generációi révén kötődött Szabadhegyhez, mint a győri polgári és korai nemesi jólét egyik legfőbb helyszínéhez.

A Bóth (vagy Both) család – a Sorok és a Szily családdal ellentétben – nem a külső nemesi birtokos elitet képviselte, hanem a tősgyökeres szabadhegyi helyi lakosság, a szőlőművesek és gazdák rétegéhez tartozott.

A Szabadhegy múltja, jelene, jövője Egyesület által megőrzött korabeli egyházi és helytörténeti feljegyzésekben a Bóth név közvetlenül a mindennapi szabadhegyi életből bukkan elő.

Helyi gazdák a "Kutyaszorítóban"

A család jelenlétét egy egészen sajátos, 18. századi plébániai feljegyzés is bizonyítja. Amikor a szabadhegyi dűlőket és korai utcákat írták össze, megemlékeztek az úgynevezett Kutyaszorító-utcáról (amely egy rendkívül szűk, nehezen járható rész volt).

• Egy korabeli egyházi irat szerint a betegeket látogató papra a szűk utcában rá rontott Bóth István helyi lakos kutyája.
• A papnak – egyéb fegyvere nem lévén – a kezében lévő fém feszülettel kellett elhessegetnie az ebet, hogy el tudjon menekülni.
  Ez az anekdota jól mutatja, hogy a Bóth család tagjai ekkor már állandó házzal, udvarral és gazdasággal rendelkeztek magán a szőlőhegyen.

A Bóthok mint szőlőbirtokosok és állandó lakosok

Míg a nagybirtokos nemesek csak nyaralni vagy a szüret idején jártak ki a belvárosból Szabadhegyre, a Bóth család tagjai a hegyközség helyben lakó, dolgos szőlőművesei közé tarto tartoztak.

• Az 1700-as évek közepétől a helyi anyakönyvekben és a győri dézsmajegyzékekben (adólajstromokban) rendszeresen szerepelnek szabadhegyi szőlőparcellák tulajdonosaiként.
• Tevékenyen részt vettek a hegyközség mindennapi fenntartásában, a hegyvám fizetésében és a helyi utak (mint a Gurdon-utca vagy a Kokashegyi-utca) karbantartásában.

A Bóth család tehát tökéletes példája azoknak a tősgyökeres győri/szabadhegyi polgári és gazdacsaládoknak, akik nem a vármegyei nagypolitikát alakították, hanem kétkezi munkájukkal ténylegesen felépítették és lakták a mai városrészt.

A levéltári források és Borovszky Samu: Győr vármegye nemes családai című munkája alapján az alábbi jelentősebb családok osztoztak a hegyen a Sorok és a Szily családok mellett:

Kiemelkedő nemesi és birtokos családok

• A csanaki Hergesell család: Régi, tekintélyes polgári, majd nemesi család, akik a névmagyarosítás után a Csanaki előnevet használták. Tagjaik között győri takarékpénztári igazgatók és városi kapitányok voltak. Kiterjedt szőlőbirtokaik és pincéik feküdtek Szabadhegy frekventált dűlőiben.
• A Bay család: Ősi nemesi család, akik a vármegye több pontja mellett Szabadhegyen is jelentős szántókkal és szőlőparcellákkal rendelkeztek a 19. század folyamán.
• A Bezerédy család: Győr vármegye egyik legbefolyásosabb nemesi famíliája, akiknek politikai és jogi szerepvállalásuk mellett állandó gazdasági jelenlétük, majorsági földjeik és szőlőik voltak a hegyen.

A Lipovics (vagy Lipovits) család

A Lipovics (vagy Lipovits) család egy régi, kiterjedt, tősgyökeres Győr környéki család, amelynek tagjai mind a történelmi múltban, mind a modern korban fontos szerepet játszottak Győr és konkrétan Szabadhegy életében.

A történelmi nemesi nagybirtokosokhoz (Szily, Sorok) képest a Lipovics név a polgári fejlődéshez, a helyi gazdasági elithez és a városigazgatáshoz köthető.

Polgári és gazdálkodói gyökerek Szabadhegyen

A család korai ágai a 19. század folyamán már biztosan jelen voltak Győrben és a környező szőlőhegyeken. Amikor Szabadhegy a 19. század végén és a 20. század elején szőlőhegyből fokozatosan lakóövezetté és önálló településsé vált, a Lipovics család tagjai helyi földtulajdonosként, iparosként és polgárként vettek részt a közösség építésében. 

Modern kori és jelenkori kötődések Győrhöz és Szabadhegyhez

A Lipovics család neve az elmúlt évtizedekben kifejezetten ismertté vált a győri és szabadhegyi gazdasági, valamint közéletben:

• Dr. Lipovits Szilárd (városi jegyző): Győr Megyei Jogú Város korábbi hosszú távú jegyzőjeként a teljes győri közigazgatást irányította. Hivatali ideje alatt a szabadhegyi fejlesztések (mint a Szabadhegyi Közoktatási Központ ügyei, a helyi infrastrukturális beruházások vagy a József Attila úti rendelő felújítása) mind a keze alatt futottak át. 
• Lipovics Tamás (Az év üzletembere): A rendkívül sikeres, győri központú Innovatív Cégcsoport alapító-tulajdonos vezetője, akit Győrben Az év üzletemberének is megválasztottak. Logisztikai és szállítmányozási vállalata szorosan együttműködik a győri Audival. Családi szálakon és helyi kötődésén keresztül a neve szintén jól ismert a dél-győri régióban és Szabadhegyen. 
• Művészeti és kulturális szálak: A tágabb régióban a családhoz köthető Lipovics János neves győri szobrász- és iparművész is, akinek köztéri alkotásai és bronzszobrai városszerte megtalálhatók.

A Lipovics család tehát egy kiváló példa arra, hogyan vált egy klasszikus Győr környéki polgári család a modern korszakra a városrész és a megyeszékhely meghatározó gazdasági, kulturális és közigazgatási szereplőjévé.

Tehetős győri polgár- és iparoscsaládok

A hegyközség törvényei szerint a nemesek mellett a városi kiváltságokkal rendelkező polgárok is vásárolhattak parcellákat:

• Kereskedő- és iparosdinasztiák: Olyan patinás győri családok, mint a Frigy, a Packh, a Schima (később híres lakatosművészeket adó család) és a Burgstaller családok birtokoltak itt szőlőket.
• A „hegybéli” funkció: Ezek a családok a belvárosban (például a mai Széchenyi téren vagy a Káptalandombon) lévő házaik mellett a szabadhegyi birtokukon présházat és borospincét tartottak fenn. A bort részben saját fogyasztásra, részben a győri piacokon és a vár katonaságának értékesítették.

A birtokok elhelyezkedése

A családok parcellái a legértékesebb délnyugati és déli fekvésű dűlőkben, a mai Öreghegy, Középhegy és Újhegy területein (a mai József Attila utca és a Kismegyer felé eső lankák) koncentrálódtak. Itt a Sorok család szomszédságában szinte a teljes 18. századi győri elit képviseltette magát.

Egyházi birtokok

Győr-Szabadhegy (régi nevén Szabadi, Szentmihály vagy Szőllős) területén a történelem során elsősorban a győri püspökség és a győri káptalan rendelkezett jelentős egyházi birtokokkal. Mivel a mai Szabadhegy területe évszázadokon át a város kiemelt bortermelő vidékének számított, az itteni egyházi jelenlét és vagyon alapvetően a szőlőműveléshez és a tizedszedési jogokhoz kapcsolódott. Püspöki és káptalani szőlőbirtokok

• Püspöki tulajdon: Szabadhegy területe eredetileg királyi birtok volt, ám az 1447-es radkersburgi béke után a győri püspök tulajdonába került. A középkor végéig, egészen a 16. század közepéig a terület a püspöki magánbirtokok (menzaepiscopalis) részét képezte. 
• Káptalani szőlők: A győri székeskáptalan (a püspök melletti tanácsadó papi testület) szintén kiterjedt szőlőföldekkel rendelkezett a hegyen. A kanonokok saját parcellákat birtokoltak, amelyek terméséből és a helyi gazdák által fizetett egyházi tizedből (dézsmából) jelentős jövedelemre tettek szert. 
• A tizedszedő helyek: A mai Szabadhegy múltja, jelene, jövője Egyesület kutatásai szerint a területen gyűjtötték be a püspökségnek járó bor- és terménytizedet. 

Kismegyer és a környező egyházi területek

A mai Szabadhegyhez szorosan hozzátartozik a történelmileg vele összefüggő Kismegyer is. 

• A káptalan Megyeren: Oklevelek igazolják, hogy a győri káptalan már 1422-ben birtokos volt Megyer helységben.
• Pannonhalmi hatások: A szomszédos dörögi és kismegyeri részek határain a pannonhalmi apátság is indított birtokpereket a középkorban a földterületek és jobbágytelkek tulajdonjogáért.

Későbbi plébániai és felekezeti ingatlanok

A török kor pusztításai után, a 18. századtól kezdve a klasszikus nagybirtokok szerkezete átalakult, és megjelentek a konkrét intézményi egyházi ingatlanok:

• A római katolikus egyház: 1789-ben Farkas Márton helyi polgár minden vagyonát – köztük a lakóházát is – a szabadhegyi plébánia alapítására hagyta, amely az önálló egyházközség első kézzelfogható ingatlanbirtoka lett. A szőlősgazdák emellett adományokból építették fel a mai Szent Anna-templom elődjét képező kápolnát. 
• Protestáns iskola- és imaházbirtokok: A 19. század folyamán a Győri Evangélikus Egyházközség és a reformátusok is saját telkeket vásároltak a Városranéző szeren és a Malomsoron, hogy ott felekezeti iskolákat és imaházakat alakítsanak.

Chalupka Károlynak (1878–1932) is voltak szabadhegyi érdekeltségei, de nem a klasszikus értelemben vett mezőgazdasági „őstermelő nagygazda” volt.

Mivel ő Győr egyik legjelentősebb, legmódosabb építőmestere, építési vállalkozója és a Győri Hitelszövetkezet elnöke volt (aki többek között a deákos kétemeletes iskolaépületet, a nádorvárosi Kölcsey-iskolát és a Vasas Otthont is építette), a földhöz való viszonya alapvetően üzleti, beruházási és tőkebefektetési jellegű volt.

 A korabeli győri közgyűlési jegyzőkönyvek és a szabadhegyi parcellázási iratok alapján a földjeit az alábbi kategóriákba sorolhatjuk:

Parcellázásra és beépítésre szánt telkek

A századforduló után és az 1910–20-as években Győr-Szabadhegy rohamosan urbanizálódott. Chalupka Károly mint dörzsölt építési vállalkozó nagyobb összefüggő külterületi földeket, zártkerteket vásárolt meg Szabadhegyen.

• Nem azért vette őket, hogy búzát termesszen vagy szőlőt kapáljon, hanem hogy a földeket kisebb házhelyekre parcellázza, majd azokat haszonnal értékesítse az építkezni vágyó szabadhegyieknek.
• Sok esetben a parcellázott telkekre ő maga (vagy a cége) építette fel a lakóházakat is.

Chalupka Károly-ról itt olvashat.

Mit mutatnak a katonai és kataszteri térképek?

Ha megnézzük a Habsburg Birodalom híres katonai felméréseit (különösen a II. katonai felmérést az 1800-as évek közepéről, valamint a III. katonai felmérést a századforduló előtti időszakból), a Gerő major helyén még egyértelműen mezőgazdasági dűlőket, tanyasi épületeket és kiterjedt szőlőskerteket találunk. 

• A nevesítés: A terület a 19. század végén kapta a nevét a birtokos Gerő családról (vagy egy meghatározó Gerő nevű győri/szabadhegyi bérlőről), amikor a hagyományos tanyasi struktúra kezdett stabilabb, major jellegű központtá alakulni.
• A kismegyeri apátsági szomszédság: A térképek szerint a Gerő major közvetlenül a pannonhalmi bencés apátsághoz tartozó, hatalmas Kismegyeri majorság (Kismegyer puszta) és a történelmi Kismegyeri magtár északnyugati tőszomszédságában feküdt.

A Gerő major és a kismegyeri csata (1809) emlékezete

Bár maga a „Gerő” elnevezés későbbi eredetű, a major földjei és a rajta álló korábbi tanyasi épületek közvetlen szemtanúi voltak a magyar történelem egyik fontos eseményének, az 1809. június 14-i kismegyeri (győri) csatának. 

• Amikor Napóleon francia seregei megindították a rohamot a kismegyeri magtárat és a puszta sáncait védő stájer és magyar katonák ellen, a hadmozdulatok, a tüzérségi állások és a véres összecsapások egy része pontosan a mai Gerő major, illetve a Szemeliker-birtoknak helyet adó Városranéző-szer külső dűlőin zajlott le. 
• A környékbeli nagygazdák (mint a későbbi Szemelikerek, Bóthok vagy a Gerő major dolgozói) évtizedekig találtak még puskagolyókat, gombokat és katonai felszereléseket a földjeik szántása közben.

A 20. századi átalakulás és a mai arculat

A két világháború között a Gerő major funkciója megváltozott: a nagybirtokrendszer gyengülésével a területeket elkezdték felparcellázni.

• A második világháború utáni államosítások végleg megszüntették a klasszikus majori életet.
• A jelen: A helytörténeti folytonosságot zseniálisan mutatja, hogy míg a régi épületek nagy része eltűnt, a név megmaradt. Győr városfejlesztési terveiben a mai napig Gerő Major lakóterületként hivatkoznak a József Attila utca külső ívén, az Alsókert utca és a kismegyeri elkerülő utak (Panoráma út) által határolt modern, kertvárosias részre, ahol ma a Kismegyer, Arató utca, Major utca buszmegálló is található. 

Ez a terület tehát közvetlen kapocs volt a szabadhegyi polgári fuvaros- és nagygazda-világ, valamint a kismegyeri egyházi nagybirtok között.

 A vonal vége:  Az urbanizáció

Ez a „Gerő vonal” tökéletesen megmutatja, hogyan vált az egykori tanyavilág és a nagypolgári birtokrendszer a mai modern Győr-Szabadhegy szerves részévé.